Hamupipőke Józsefvárosban

A történet váza

A gazdasági válság sújtotta Magyarország, a 30-as évek Budapestje, ahol mindenki ígér és remél, de senki sem fizet, csak ráfizet. Adél csinos, középkorú nő és egy panzió tulajdonosa, mai fogalmaink szerint egy társasházé, amelynek apartmanjait kiadja, leginkább jó keresetű uraknak és ritkább esetben hölgyeknek. Kivételt képez Császár Pál (ékszerészsegéd) és Sipos Lajos (bútorrajzoló), akik nem fizetik sem a kosztot, sem a kvártélyt, ellenben a csinos és kapós Adéllal közeli viszonyt ápolnak. 

Irma, az esetlen és elvarázsolt cselédlány több, mint 8 éve szolgál már Adélnál, illetve ezáltal az agglegény bútorrajzolónál. Eközben menthetetlenül szerelmes Sipos úrba, de a férfi ki nem állhatja Irmát. Állandóan beszél, olykor zavarba ejtő kérdéseket tesz fel és sosem csukja be az ajtót.

Adél a Sipossal való házasságba menekülne a vonzó Császár úr elől, még Irma szintén Sipost választaná élete párjául. Az esküvő viszont az előbbi összetételben valósul meg, amit Irma nem hagy annyiban…

Az üvegcipő Miskolcon, a Kamarában

Az előadást nézve az első benyomásom az volt, hogy Harsányi Attila (Sipos Lajos) eggyé vált a karakterrel, a karakter pedig vele. Akár Sipos Lajos is játszhatná Harsányi Attilát. 

A patikamérleg pontosságával adagolt mozdulatok, fintorok és elejtett szavak bravúrosak egytől egyig. Rudolf Szonja (Irma) pedig méltó partner, a kettejük jeleneteit, dialógjait Molnár Ferenc sem képzelhette ettől jobbnak. Ki is ragadok két példát a sok közül:

„IRMA
Miért búsul a Sipos úr?

SIPOS
Ráérek fiam, azér’.”

„IRMA
Hideg a leves?

SIPOS
Hideg.

IRMA
Elvivés, melegítés?

SIPOS
Hagyás!”

Tegyi Kornél (Császár Pál) kifent, kikent pesti vagány figurája mögött ott lappang az idősebb Adélért (Rusznák Adrienn) vakulásig rajongó, vad fiatalság, amelyet Sipos úr még csak nem is sejt, a saját vaksága, önmaga által tudatosan táplált szűklátókörűsége miatt.

Ha azt gondolná az ember, hogy voltak olyan idők a történelem során, amikor a házasság könnyen jött vagy könnyen ment, akkor téved. Mindig aktuális ez a téma, hiszen ebben élünk, továbbra is emberek vagyunk, férfiből és nőből vagyunk. 

Adél minden áron Siposhoz akar feleségül menni, hogy ne férhessen hozzá a nőcsábász Császár, akivel egyébként a fejük búbjáig szerelmesek egymásba.

A hivatalnoki szabályszerűséggel élő és megszokások egész tengerére támaszkodó bútorrajzolót (Sipost) meglehetősen kibillenti a komfortzónájából Adél házassági ajánlata. Ajánlat? Sokkal inkább kész tények elé állítja a férfit. Egyszerűen kijelenti, hogy itt márpedig házasság lesz, ha tetszik, ha nem. Siposnak nem tetszik. Rusznák Adrienn Adélja nem hagyja kétségek között az embert, ahol ő megjelenik, ott uralni igyekszik a környezetét, mintha nem csak a panzió lenne az övé, hanem a benne lakók is.

A bolondos Irma, a maga egyszerűségével és tisztaságával mindenféle mögöttes, hátsó szándék nélkül közeledik a tőle jóval idősebb Siposhoz, miközben a férfi csak leszólja, pöröl vele és nem veszi komolyan. „A drága mérges” – emlegeti sokszor így szerelmét Irma, akinek az érzelmek hintette varázspor olyannyira ránehezedett a gondolataira, hogy a szomszéd kisfiát következetesen Lilikének szólítja. Az olykor együgyű kérdések, a környezethez való összeegyeztethetetlen viszonyulás mögött egy – a maga kifejezéséért, elfogadtatásáért küzdő – naiv, de tiszta lélek rejtőzik.

Őszinteség ide vagy oda, a második felvonás gerincét adva eljön az esküvő napja, Adél és Sipos egybekelnek. A botrány, mint olyan, nem ritka az esküvőkön, főleg, ha a jeles esemény színpadra vagy mozivászonra kerül. Az sem meglepő, hogy ki lesz a botrány katalizátora, ugyanakkor a kitörő káoszra való reakciók már annál érdekesebbek. A szereplők jellemvonásai, tulajdonságai és hogy miként látják a világot ekkor bontakoznak ki a legtisztábban és legegyértelműbben a mű során. Hozzájárul mindehhez a rendezés is oly módon, hogy magát az esküvőt nem láthatjuk, mert a teljes második felvonás alatt a konyhában zajló eseményeket követhetjük. (Mellesleg köztudomású, hogy egy összejövetel alkalmával mindig a konyhában történnek a legérdekesebb dolgok.) Az ifjú pár ünneplése csupán hangok és egyes szereplők keltette benyomások útján jutnak el hozzánk.

Adél nem hazudtolja meg számító jellemét, lepereg róla a szégyen, a megvetés, a harag. Belül persze viaskodik egymással a kimért üzletasszony és a szenvedélyes nő, de iszonyú energiákat mozgósítva magában képes tartani mindezt.

Sipos pedig hintába kerül. Vinné is a cselédlányt, de Adélnál is maradna, mert maradnia kell. Rudolf Szonja fékevesztett tombolása elemi erővel roppantja meg a már különben is fagyos csipkehálót, amely a friss házasok feje fölött lebegett glóriaként. A „Myrtus-menyasszony” (Irma nevezi így Adélt) számon kéri a férjet, hogy miért illette csókkal a cselédlányt az esküvő napján, hogy képzeli ezt, ugyanakkor a Császár úrral való szeretői viszonyát – mintha csak „egy palack zavaros rizling” lenne az este homályában – berúgja az asztal alá üres üvegével. A szerető (Császár) viszont hamar összetörik a szégyen, a lelki meghurcoltatás alatt.

Sipos nem is rá haragszik, talán magára, talán a kényszerhelyzetre, amely megalázkodást követel tőle.

Az utolsó (harmadik) felvonás a csendőrségen játszódik. Az egymás után érkező szereplők egyre idegesebben érdeklődnek, hogy miért idézték be őket. Megjelenik a titokzatos Roticsné, akinek – mint utóbb megtudjuk – „a legjobb hírű rossz hírű háza” van Pesten.

A meghökkenést, megrökönyödést, megbotránkozást kiváltani hivatott jelenetsortól nem vesz ibseni vagy csehovi fordulatot a darab. Egyszerűen arról van szó, hogy szegény Irma a visszautasítottságot követő bánatában egy kuplerájba jelentkezett munkáért. Mindez persze elég szörnyű, hogy erre adja a fejét, de a mű korábbi két felvonásához képest ez egy légiesen könnyű problémának tetszik. Egyes kritikusok úgy fogalmaznak, hogy Molnár Ferenc esetében nem ritka, hogy az utolsó felvonásra kissé leül, lelassul, elfárad a darab. Az üvegcipő esetében egyet tudok érteni ezzel, megítélésem szerint van egy pár jobban komponált, aprólékosabban megírt darabja. 

Ugyanakkor Az üvegcipőben kiemelkedő színészi játékra kínál lehetőséget, illetve a dialógusok zseniálisan emberiek, olyan „molnárferencesek”.

Sipos és Irma szerepe különös felkészültséget igényel, amelyet a Miskolci Nemzeti Színház színészei tudnak és meg is mutatnak a színpadon. Amikor a poén nem a szövegben, hanem a játékban és annak módjában van, az egy felettébb jó képességű színészt feltételez és persze egy rendkívül tehetséges, jó ember- és színházismerő szerzőt. 

A naiv ábrázolásmód, a könnyedség, a szórakoztatás mind benne van ebben a műben is, nem véletlen, hogy Molnár az egyik legtöbbet játszott szerzőnk külföldön.

Így született a színdarab

A darabot 1924-ben mutatták be a Vígszínházban. A történetet nem meglepő módon Molnár Ferenc magánélete ihlette. Az író három felesége közül a középső volt Fedák Sári (barátainak Zsazsa), akivel egy évtizeden át éltek szeretői, ugyanakkor nyilvános kapcsolatban. A húszas évek elejére elmúltak az érzelmek és megkezdődött egy érdekes eseménysor, amikor is Molnár feleségül vette a nála idősebb Sárit, annak nyomatékos kérésére, miközben az író már a fiatal színésznövendékkel, Darvas Lilivel élt valójában. Nem okozott különösebb gondot az író számára, hogy nyilvános eseményeken továbbra is Sárival jelenjen meg, míg magánéletét a nála 24 évvel fiatalabb Lilivel élje, akivel össze is költöztek.

Az üvegcipő szereplőit ez a kapcsolati háromszög adja, amely a darabban négyszöggé alakul. A szerző Sáriról mintázta Adél karakterét, Irmához Darvas Liliből merített ihletet, Sipos úr pedig akár ő maga is lehetne.

Juga Péter

Fotók: Éder Vera

Rendező: Keszég László
Bemutató: 2023. október 7.

Szereplők:
Sipos: HARSÁNYI ATTILA Jászai-díjas
Adél: RUSZNÁK ADRIENN
Irma: RUDOLF SZONJA
Roticsné: NÁDASY ERIKA 
Császár: TEGYI KORNÉL
Tanácsos: ZALÁNYI GYULA
Viola: FAZAKAS JÚLIA
Házmester: KOKICS PÉTER 
Adél anyja: MÁHR ÁGI Jászai-díjas
Ilona: PROHÁSZKA FANNI
Őrmester: KERESZTES SÁNDOR
Társalkodónő: KEREKES VALÉRIA
Kati: MIKITA DORKA JÚLIA e.h. 
Fényképész/Rendőrorvos: OSVÁTH TIBOR
Lilike: KÓS VINCE/CSICSATKÓ GERGŐ

Az előadás adatlapja: https://mnsz.hu/eloadasok/single/993