Alföldi rendezi a Mária országát

Amikor egy színház rendel egy színdarabot a társulatának, abból nyögvenyelős művek szoktak születni. Székely Csaba tollából most nagyszerű darab született, amit ha 5-10-15-20 év múlva újra elővesz egy színház, akkor is megállja majd a helyét. Erről Barnák László főigazgató köszöntője után Alföldi Róbert rendező beszélt kedden a Szegedi Nemzeti Színház Kisszínházában, ahol megtartották a Mária országa című történelmi játék olvasópróbáját. Az ősbemutatót április 29-re tervezik, remélhetőleg nem kell majd rá két évet várni, mint a pandémia miatt a Parasztopera múlt heti premierjére. 

– Ebben a helyzetben nincs most semmi kényszer. A Mária országa azért is jó, mert mint minden jó színdarab, reagál a korra, amiben élünk. Ez nagyon felszabadító! Le vagyok nyűgözve abból a szempontból is, hogy minden, amit a szerző leírt benne, a történettudomány mai állása szerint igaz, valóban így történt. Nem biztos, hogy a szereplők ezeket a mondatokat mondták egymásnak az adott helyzetekben, és az összefüggések sem biztos, hogy pontosan ugyanazok, mint amiket Székely Csaba kidomborít, de a sztori valóban így volt.

– mondta a produkciót színpadra állító Alföldi Róbert a társulatnak és a sajtónak. A népszerű színész-rendezőnek ez már a sokadik előadása Szegeden, színészként mostanában Martin McDonagh fekete komédiájában, a Nagyon, nagyon, nagyon sötét dologban a Kisszínház színpadán és az Orwell-regényből készült 1984 című nagyszínházi produkcióban láthatja a közönség.

– A Mária országa az 1300-as évek végén, Nagy Lajos halála után a teljes zűrzavar idején játszódik, azóta sok minden alapvetően nem változott Magyarországon. Ez némi reményre adhat okot, hogy van még előre. Olyan kicsit ez a darab, mint a Trónok harca. A gazdag még gazdagabb akar lenni, ezért el kell vennie valakitől, aki ezáltal szegényebbé válik. Ezen a téren sincs sok változás a történelem folyamán. Ha történelmi eseményekről beszélünk, akkor mindig emelkedetten szólalunk meg, miközben a szereplők ugyanolyan hús-vér emberek voltak, mint mi. Székely Csaba profanizálta a történelmet, végletesítve mutat be bizonyos helyzeteket, fölnagyított, megemelt bizonyos emberi huncutságokat. Az egész olyan, mint egy vidéki lagzi: a szép esküvőn még mindenki meghatódik, boldog, szépen felöltözik, nyakkendőt köt, mindenki szeret mindenkit. A húslevesnél már lazulunk, a sülteknél és süteménynél még inkább, a menyasszonytáncnál pedig már jön az ereszd el a hajamat és az egymásnak esés. Amikor Nagy Lajos halála után Mária lesz a királynő, teljes zűrzavar támad. Végül az a Luxemburgi Zsigmond lesz a király, akit senki sem akart, és akit csak az élet érdekel. Belőle lesz a magyar történelem második leghosszabb ideig, kerek ötven évig uralkodó királya. Azt lehet olvasni, hogy abban az időben Zsigmond volt „az” államférfi, „a” király, irigyelt, súlyos személyiségnek számított egész Európában. Székely Csaba darabja a két rend közti időszakról beszél, arról, hogy merrefelé keressük a rendet. Mindenki a rendet keresi és mindenki rendet szeretne csinálni, lehetőleg úgy, hogy ő csinálja azt a rendet. Mit kíván a magyar nemzet, mit kíván az adott pillanat? Érdekes módon mégsem tud felállni egy rend belőlük, mert annyira beposhadnak önmagukba, és nem látnak ki abból, hogy én akarok lenni a főnök.

– mondta nagy nevetést kiváltva Alföldi, aki azt is hozzátette: érdekes kérdés, hogy mást jelent-e majd április 3-a előtt és a választás után ez a darab és a belőle készülő előadás. 

A népes szereplőgárdát igénylő produkcióban majdnem a teljes szegedi prózai társulat részt vesz. Mária királynőt Menczel Andrea, Luxemburgi Zsigmondot Medveczky Balázs, Vaskúti Demeter esztergomi érseket Jakab Tamás, Valois Máriát Fekete Gizi alakítja. Barnák László főigazgató is játszik az előadásban, Durazzói Károly nápolyi királyt kelti életre. Vendégművészként Botos Éva alakítja Erzsébetet, a régens királynét.

Az olvasópróbán a produkció díszletét és jelmezeit megálmodó Kálmán Eszter is bemutatta a terveit. Székely Csaba változatos színhelyeket írt a darabban, mindezt ötletesen egyetlen színpadi térben oldják majd meg egy sokféleképpen hasznosítható koporsóval, kempingszékekkel, kis kerekekre állított arany oroszlánokkal, televízióval, VR-szemüvegekkel, porszívóval, nemzeti színű zászlóval. Mint egy vidéki lagziban, egymásba folynak majd a jelenetek – magyarázta Alföldi, aki szerint Székely Csaba groteszk, abszurd, profanizált stílusát a jelmezek mutatják majd meg legjobban. Alapvetően minden szereplő nagy köpenyt kap, és színes, susogós melegítőben, büdösödő dzsörzé mackóban játszik majd. 

Hollósi Zsolt