Magyarul Indiában
Szeretném megismertetni a magyarokkal a telugu irodalmat
INTERJÚ P. SAIRAMMAL
KÖVES MARGIT BESZÉLGETÉSEI INDIAI EGYETEMISTÁKKAL
P. Sairam (Szájrám) 2019-ben iratkozott be a magyar nyelvkurzusra a Delhi Egyetemen. Hyderabadból (Hejdarábád) az Andhra fővárosból érkezett Észak-Indiába, majd négy hónap után Delhibe, ahol a Delhi Egyetemhez közeleső Vidzsaj Nagarban lakott. Itt ismerkedett meg az angol és telugu után a hindí és a portugál nyelvvel. Eredeti foglalkozása elektromérnök. Hejdarábádban szüleivel és két évvel idősebb nővérével él, aki bizniszadminisztrátorként az Amazon cégnél dolgozik. Édesapja autószerelő, édesanyja háztartásbeli. Jelenleg Pune-ban, a repülőtérhez közeleső Vimán városnegyedben albérletben él, és egy magyar érdekeltségű Roots nevű német cég foglalkoztatja üzleti ellátólánc-szakértőként.
– Szájrám, beszéljen a családjáról.
– Édesapám, aki autószerelő, nagyon korán, hároméves korában elárvult. Apámnak négy nővére volt, akik vállalták a nevelését, de teljesen iskolázatlan maradt. Mindkét nagyapám foglalkozása autószerelő volt.
– Hogy befolyásolta ez Szájrám életét, iskolai pályafutását édesapja sorsa?
– Édesapám elhatározta, hogy nekem és a nővéremnek más utat kell választanunk. Mindkettőnket magániskolába és főiskolára járatott. A nővérem taníttatását még fontosabbnak tartotta, mint az enyémet.
– Mi az eredeti végzettsége?
– Eredetileg villamosmérnök vagyok. Annak ellenére, hogy az évfolyamomban a legmagasabb pontszámmal végeztem, nem a szakmámban dolgozom. A vállalat, ahová végzés után „kitüntetésként” helyeztek el, az ország egy ismeretlen államába küldött.
– Mit kezdett ezzel a kudarccal a pályája kezdetén?
– Otthagytam a céget és elmentem Delhibe, ahol beiratkoztam a portugál nyelvtanfolyamra a Delhi Egyetemen és közben matematika és fizika magánórákat adtam kilencedik és tizedik osztályosoknak.
– Amikor 2019-ben találkoztunk az első magyar órán, magántanárként dolgozott. Furcsa volt, mert miután nagyon aktívan részt vett az első órán és megállapítottam, hogy lesz egy jó tanítványom, hetekre eltűnt. Később mások is jöttek, alakult egy nagyon jó csoport és Szájrám is előkerült több hét után.
– Akkoriban hirtelen nagyon sok munkám lett, és a szüleimnek is szüksége volt az anyagi segítségemre, ezért maradtak ki azok az órák.
– Nem csalódott, amikor úgy döntött, hogy Delhibe költözik és új területen képzi ki magát?
– Nem csalódtam. A két nyelv, a portugál és a magyar, amit megtanultam lehetővé teszi, hogy nemzetközi cégeknél vállaljak állást. Szeretnék anyagilag független lenni és erősebbé válni. Szeretem Delhi kozmopolita szellemét, azt ahogy a modernizációt egybeolvasztja a hagyománnyal. Jó, hogy az ember testközeli tapasztalatként ismeri meg az észak-indiai és dél-indiai istenhit különböző formáit: az észak-indiai kánvárijá hagyományt, amelynek során újabban 6 millió ember kel útra, hogy a Gangá folyóból merítsenek szent vizet Gaumukhnál, a Ganga forrásánál, vagy a szintén közeleső himalájai Gangotríban. A dél-indiai Ajappa hagyomány szintén Síva istenhez, illetve Síva fiához, Ajappához kapcsolódik és szigorú önmegtagadással jár. Ez Észak-Indiában ismeretlen.
– 2020-ban mondta, hogy hiányoznia kellett a magyar órákról, mert zarándokutat tett a Szabárimala ásramba.
– Igen, végigjártam az utat a Szabárimala ásramhoz. Engem vonz a szigorú rend, amit a negyven napos beavatás megkövetel. Vonz az az egyenlőség, amit a zarándoklat ideje alatt átélünk, naponta egyszer eszünk, megosztjuk az ételt, a szálláshelyet. Ezt a hagyományt csak Keralában, Andhra Pradésben, Karnatakában, Tamil Náduban ismerik, a többi államban nem is tudják, hogy ez milyen sokat jelent India déli részében.
– Én arról ismertem meg a Szabárimala ásram nevét, hogy nőket 10 és 50 év közötti korban nem engednek be. Akkor hallottam róla, amikor a tilalmat két nő 2018-ban megszegte. A hindu politikai szervezetek tiltakoztak és a templomot újraszentelték.
– Igen, ez a templom brahmacsárikat, a cölibátust követő férfiakat illetve a termékenység korán túl levő nőket fogadja. A feminista szervezeteknek szerintem a nők életét megváltoztató gyakorlati célokért kellene küzdeniük.
– Szájrám, mit jelent a P. a neve előtt?
– A vezetéknevem Ponga. Dél-Indiában a magyarhoz hasonlóan a családnévvel kezdődik a név. Ez nem kasztnév, hanem családnév. A kasztnevem Reddy, amit nem használok, mert nem szeretem a társadalom felosztását kasztokra. A nevemet édesanyám adta, aki Szájbábá (1838–1918) követője, azé a szenté, aki a hindu és a muszlim vallás tételeit ötvözte.
– Portugálul és magyarul tanult, nem szeretett volna Európába utazni, hogy a helyszínen tanulhassa tovább ezeket a nyelveket? A Covid járvány avatkozott közbe?
– Igen, a Covid járvány nagy mértékben beleavatkozott a terveimbe. A Delhi Egyetemhez közeleső Vidzsaj Nagar városrészben laktam és a kijárási tilalom idején mozdulni sem tudtam az albérletből. Mint mindannyian online vettem részt az órákon. Jó volt, hogy segíteni tudtam a házunkban lakó idősebb embereknek, bevásároltam a főbérlőnek, a szomszédoknak. Amikor már utazni lehetett elutaztam Hejderábádba a szüleimhez. Idősek a szüleim és rászorulnak a segítségemre, jó volt velük lenni. Apámtól most is sokat tanulok a kertészkedésről, a növényekről. Minden születésnapomon együtt ültetünk el egy mangófát, tíkfát (indiai tölgyfa), vagy nímbokrot (imacserje), ő tanította meg nekem, hogy a növényeknek hetven százalék a továbbélése és biztosítanunk kell a körforgást. A szüleim, a családom miatt jobb, ha Indiában vagyok. Eddig nem pályáztam arra, hogy Magyarországra, vagy Portugáliába utazzak.
– Milyen tervei vannak a magyar nyelvvel kapcsolatban?
– Szeretnék jobban megismerkedni a magyar kultúrával. Nagyon szeretném megismertetni a magyarokkal a telugu irodalmat, az életet Dél-Indiában és a dél-indiai újrahasznosítás módszereit.
Köves Margit
