Szeretném a doktorimat megírni Magyarországon
KÖVES MARGIT BESZÉGETÉSEI INDIAI EGYETEMISTÁKKAL
Anurag Kumar (Anurág Kumár) Bihárban, a Baróní városhoz közel eső Madhvápur faluban van, amikor beszélünk. Áprilisban, amikor kihirdették a kijárási tilalmat az unokatestvére esküvőjére utazott Delhiből, de a kijárási tilalom kihirdetése után nem volt értelme, hogy visszautazzon. Anurag anyai nagyapjánál nőtt fel öccsével együtt, aki a Benáreszi Hindu Egyetem hallgatója […]
KÖVES MARGIT
BESZÉGETÉSEI INDIAI EGYETEMISTÁKKAL –
ANURAG KUMAR
| Anurag Kumar (Anurág Kumár) Bihárban, a Baróní városhoz közel eső Madhvápur faluban van, amikor beszélünk. Áprilisban, amikor kihirdették a kijárási tilalmat az unokatestvére esküvőjére utazott Delhiből, de a kijárási tilalom kihirdetése után nem volt értelme, hogy visszautazzon. Anurag anyai nagyapjánál nőtt fel öccsével együtt, aki a Benáreszi Hindu Egyetem hallgatója. Anurág most huszonöt, öccse huszonhároméves, édesanyjuknak, aki ötvenkét éves, történelemből van diplomája. Édesanyja többi három lánytestvére férjhez ment és férjük családjánál élnek. Édesapja ötvenöt éves tanár, egy magániskola igazgatója, eredetileg angolt és matematikát tanított. Az apai nagyszüleire nem emlékszik, csak a családból hallott történetekből tud róluk, 2-3 éves volt, amikor a nagyszülők meghaltak. Azt tudja, hogy nagyapjának földje volt és ehhez kapcsolódó üzleti érdekeltségei. Apjának még két férfitestvére van, akik Ándhra Pradésben és Uttar Pradésben dolgoznak.
Anurág az MA orosz szak mellett választotta a magyart, 2018–2020-ban heti négy órában tanult magyarul; az első három szemeszterben nyelvet, az utolsó szemeszterben pedig magyar irodalmat és történelmet. Az egyetem elvégzése óta fordítóként dolgozik az Indiai Szabványhivatalban, amely a Fogyasztói- és Élelmiszerelosztási Minisztériumhoz tartozik. |
– Kinél lakik, amikor hazamegy Béguszarájba?
– Az anyai nagyapámnál élek, itt nőttem fel, nekem ez az itthon. Nagycsaládban élünk, anyai nagyapámnál; apai nagybátyáim India különböző államaiban dolgoznak. A családban sok tanár van, édesapám iskolaigazgató a Delhi Public School bihári részlegében, Baróniban. Korábban matematikát és angolt tanított. Nagyapám hetvenöt éves. Óriási könyvtár van nálunk. Nagyapámat elsősorban az asztrológia érdekli, de az otthoni könyvtár mindenre kiterjed. Anyai dédapám részt vett az indiai felszabadító mozgalomban. Édesanyám háztartásbeli, de elvégezte a college-ot és nagyon szeret olvasni, őt is nagyon érdekli az irodalom. Nagyon sokat beszélünk otthon is arról, amit olvasunk.
– Milyen iskolákba járt?
– Hindí nyelvű állami iskolába jártam a falunkban. Bihárban a tizenegyedik-tizenkettedik osztályt intermediate college-nak hívják. Ezen a szinten öt tantárgyat tanultam fizikát, matematikát, kémiát, angolt és hindit.
Később College-ba már Delhiben jártam, a Deshbandhu (Désbandhu) College-ban Dél-Delhiben tanultam ipari vegyészetet és miután befejeztem, beiratkoztam a Szlavisztika-Finnugrisztika Tanszékre, egyéves orosz intenzív tanfolyamra.
– Mesélt anyai nagyapjáról, de kik volt még, akik például szolgáltak, vagy segítették a tanulásban?
– Nagyon sokan segítettek abban, hogy fel tudjam venni a versenyt a delhi, fővárosi hallgatókkal. Egy nyugdíjas főiskolai tanár hét-nyolc évig ingyen tanított angolra. Az iskolában az egyik hivatalnok nyolcadikos koromig tandíj nélkül tanított nekem matematikát és fizikát. Az unokatestvérem, Niraj (Níradzs) külön megállapodott a nagyapámmal, hogy nem küldenek mérnöki pályára, hanem megengedik, hogy a Delhi Egyetemen, vagy a Jawaharlal Nehru (Dzsaváharlál Néhru) Egyetemen tanuljak. Niraj nyelvészetet tanult a Delhi Egyetemen és most a doktoriját írja az Ambedkar (Ámbédkar) Egyetemen. Évekkel ezelőtt ő is elvégezte az egyéves orosz intenzív tanfolyamot. Az évfolyamtársaim közül Vishaka Verma (Visáká Varmá) segített sokat felkészülésben, vizsgákon. És Vishaka szólt Köves tanárnőnek, hogy verset írok hindiül és tudok fordítani, ezért kaptam a fordításokat.
– Miért vegyészetet tanult, amikor a nyelvekhez és az irodalomhoz van érzéke?
– Az 1960-as években Béguszaráj körzetben épült szovjet támogatással az a műtrágya gyár, ami sok állást kínált az embereknek. Ezt a környéket, Béguszarájt Leningrádnak is hívják és Barónit, a városunkat mini-Moszkvának. Bihárnak ebben a részében mindenhol van egy könyvtár, és a könyvtárak gyűjteménye az orosz irodalomra is kiterjed. Itt olvastam először Puskin, Dosztojevszkij, Tolsztoj és Gorkij munkáit.
– Béguszaráj neve négy-öt évvel ezelőtt gyakran hangzott el a médiában, miután Kanhaiya Kumart (Kanhejá Kumárt), a Jawaharlal Nehru (Dzsaváharlál Néhru) Egyetem doktori hallgatóját, aki a diákszövetség titkára volt az egyetemen hazaárulás vádjával letartóztatták.
– Kanhaiya nem lakik messze tőlünk, de én a JNU-ról ismerem. Az unokatestvérem akkor tanult a JNU kampuszán, amikor Kanhaiya is ott volt és mivel mindketten biháriak és ráadásul Bihárnak ugyanabból a részéből származnak, személyes kapcsolatuk is volt. Nagyon szegény, nagyon sokat dolgozó család, földművesek, gyári munkások.
– A családon és az otthoni könyvtáron kívül milyen hatás érte, ami közel hozta az irodalomhoz?
– Gorkij hozott közel az orosz irodalomhoz. Gorkijt egészen fiatalon olvastam a helyi könyvtárból vettem ki az önéletrajzát. Abban olvastam, hogy ő is az anyai nagyapjánál nőtt fel, és erősen azonosultam azzal, amit az anyai nagyapjáról írt. A költészeti-irodalmi hagyomány nagyon erős nálunk. Béguszarájban született és élt Ramdhari Singh Dinkar (Rámdhárí Szingh Dinkar), és Allahabad (Alláhábád) sincs messze tőlünk, ahol Premchand (Prémcsand) és Mahadevi Verma (Mahádéví Varmá) élt és dolgozott. Dinkarról elnevezett kulturális központ is van Béguszarájban, az úgynevezett Dinkar Bhavan, ahol hétvégenként színdarabokat mutatnak be. Itt rendszeresen sorra kerülnek orosz darabok is, főleg Csehov.
– A hindí és orosz irodalom mellett, mennyire ismerte meg a magyar irodalmat?
– Nagyon szeretem Puskint, Csehovot és Dosztojevszkijt. Hivatalosan csak egy szemeszterben, fél évig tanultam magyar irodalmat mint az MA orosz szak kötelező részét, de a Tanszéken, a Magyar Kulturális Intézet eseményein, meghívott előadókon keresztül valamennyire megismerkedtem a magyar prózával és versekkel is, elsősorban Petőfi, Mikszáth, Ady, József Attila, Radnóti és Örkény műveivel.
– És ha választania kell a magyar és az orosz költészet között?
– A költészetnek sajátos energiája van attól függetlenül, hogy Puskint, vagy Petőfit olvasunk, vagy fordítunk. Három Petőfi verset fordítottam le magyarról hindire a Szabadság, szerelem, a Nemzeti Dal és a Reszket a bokor, mert című verseket. A kedvencem a Reszket a bokor, mert a versek közül. Fordítás közben jobban megismeri az ember a verseket. Jólesett az is, ahogy általában a versek fordítását fogadták. Ady Endre versei is nagyon tetszettek a Sem rokona, sem ismerőse című különösen, ezt is lefordítottam. A kortárs írók közül Tóth Krisztina Tímár Zsófi muskátlija és Hidas Judit Boldogság tízezer kilométerre című elbeszéléskötetének a bevezetését fordítottam le. Tóth Krisztina elbeszélését Mikszáth Kálmán Tímár Zsófi özvegysége című elbeszélésével hasonlítottuk össze, és mivel a Mikszáth elbeszélést Indu Mazaldan (Indu Mazaldán) már korábban lefordította hindire így érdekesebb volt az összehasonlítás. Hidas Judit itt volt 2019-ben Delhiben az Irodalom éjszakáján és az európai írók találkozóján. Külön öröm volt látni, hogy mennyire jólesett neki, hogy lefordították a művét egy számára különleges nyelvre.
– Milyen tervei vannak a jövőben?
– Mindenek előtt doktorit szeretnék írni. Úgy néz ki, hogy jövőre a Stipendium Hungaricum ösztöndíjasaként egy évig Szegeden vagy Pesten az ELTÉ-n tanulhatok intenzív magyar nyelvtanfolyamon, utána szeretnék Magyarországon beiratkozni Ph.D-re. Az egyéves intenzív magyartanulás, remélem, segíteni fog ebben és abban is, hogy hindire fordítsak magyarról.
Köves Margit
