tiszatáj | 2022. július 22.

Magyarul Indiában

Szeretnék még jobban megtanulni magyarul…

RANJEET KUMAR

KÖVES MARGIT BESZÉLGETÉSEI INDIAI EGYETEMISTÁKKAL

Ranjeet Kumart (Randzsít Kumárt) 2019-ben ismertem meg, amikor beiratkozott a Delhi Egyetem kezdő magyar tanfolyamára. Randzsít az első évtől a tanfolyam elvégzéséig, a harmadik év végéig egyfajta központ volt a többi diák számára. Ez különösen fontos volt a Covid-19 járvány idején.
Édesapja a delhi közlekedési vállalatnál kalauz, édesanyja háztartásbeli, korábban bőrfeldolgozó gyárban dolgozott. Édesapja negyvenhét-, édesanyja negyvenöt éves. Mindketten tizenkét osztályt végeztek, sokgyerekes családban születtek, édesanyjáék négyen, édesapjáék hatan voltak testvérek. Randzsít kishúga hét éves, állami iskolába jár.
Észak-Delhiben laknak a Delhi Egyetemhez közel fekvő Mukherjee Nagarban (Mukherdzsí Nagar), tavalyelőtt még bérelt lakásban, 2021 óta saját lakásukban, ahol külön szobája van. Közelben, a Gujranwala (Gudzsránválá) városrészbe járt iskolába, a nyolcvanas években megnyílt, Guru Harkrishan (Guru Harikrisnan) Public Schoolba járt, amelyet a tizenhetedik században élő szikh gyerekszentről, Guru Harikrisanról neveztek el. A háromnyelvű magániskolában angolul, pandzsábiul és hindiül tanultak.

Randzsít, van a családjukban szikh hagyomány, ezért íratták a Guru Harikrisan iskolába?

– Az anyai nagyanyám szikh volt, de nem hiszem, hogy ennek különösebb szerepe volt abban, hogy ebbe az iskolába írattak. Az iskola a közelünkben van, és jó híre van, ez lehetett az oka, hogy ide járattak. Az állami iskolák akkor még nem voltak elég jók, 2015 óta az Arvind Kejriwal (Árvind Kédzsrívál) az AAP, a kisemberek pártjának kormánya Delhiben sokat javított az állami iskolákon.

Mi érdekelte leginkább iskolás korában?

Mindig szerettem sportolni és az iskolában Narendra tanár úr, a testnevelés tanárom, aki a kézilabda edzőnk volt sokat foglalkozott velem. Szerettem a négyszázméteres futást és a távolugrást is. Harmadik-, negyedikes koromig mindig kriketteztem barátaimmal, Ammannal és Ánuval.

Változott ez a későbbiekben?

Igen. Harmadikos, vagy negyedikes voltam, amikor egy délután átmentem Ammanékhoz. Aznap nem kriketteztek, hanem egy táblán furcsa figurákat tologattak. Hiába kértem őket, hogy krikettezzünk, de lassan játék közben elmesélték a sakk szabályait. Tizenöt-húsz percig tartott, amíg nagyjából megértettem. Másnap elővettem a gyűjtött pénzemet, és monszun idején, zuhogó esőben addig gyalogoltam, amíg találtam egy üzletet, ahol sakkot árultak. Amikor hetedikes, vagy nyolcadikos voltam, az iskolában is bevezették a sakkot mint külön foglalkozást, sőt volt egy tanár, Dusjant tanár úr, aki sakkot tanított nekünk. Beválasztott az iskolai csapatba, és tizenegyedik osztályban második helyezést kaptunk körzeti szinten.

A krikettezés és a gimnasztika mellett ezek szerint a sakk is érdekelte?

Igen, a sakk azért is fontos volt számomra, mert Dusjant tanár úr azt is megtanította nekünk, hogy amikor a sakkozunk a játékra koncentráljunk. Azt hiszem, hogy ez minden tanulás alapja.

Másképpen is segített a sakk?

A sakk-, vagyis a sporteredményem miatt vettek fel főiskolára, a Swami Shraddanand (Szvámí Sraddánand) College-ba. Az eredményem 69% volt, nem túl rossz, de csak a kiegészítő listán jutottam be.

Megnéztem a jelenlegi felvételi követelményeket a Szvámí Sraddánand College-ban és láttam, hogy matematikából és fizikából most is nagyon magas, 90-92 %. Ahhoz képest, hogy ez a főiskola nem tartozik a legnevesebb és leghíresebb college-ok közé, ez igen magas követelmény.

Igen, 2016-ban is csak kiegészítő listán vettek fel.

Hogy tetszett az egyetemi élet?

Kezdetben, 2016-ban nagyon rendszeres voltam, sohasem mulasztottam. Később már többet hiányoztam; a Szvámí Sraddánand College Alipurban van harminchat kilométerre a Delhi Egyetem Északi Kampuszától és a college-ot áthatotta a vidékies, passzív légkör. A tanítás jó volt, voltak nagyon jó tanáraink, például Ashish Tyagi (Asís Tyági), a matematikai fizika tanárunk, de a tanórákon kívül abban az időben szinte semmi sem történt. Csak 2019-ben, amikor beiratkoztam magyarra a Szlavisztika-Finnugrisztika Tanszéken ismertem meg, hogy milyen érdekes lehet az egyetemi élet.

Hogyan jutott el Randzsíthoz a magyar nyelvórák híre?

Mindig érdekelt a földrajz, a nyelvek. Az egyik barátom olaszul tanult a Delhi Egyetemen, a Germanisztika-Romanisztika Tanszéken és tőle tudtam meg, hogy az egyetemen lehet nyelveket tanulni és kezdő szintről, egészen magas szintig lehet eljutni. Oroszra és magyarra jelentkeztem, de amikor felvettek magyarra, meg se néztem, hogy járhatnék-e oroszra.

Nem csalódott?

Egyáltalán nem. Októberben elkezdődtek a Magyar Kulturális Intézet nyelvórái is a Trivéni Központban és ott adtuk elő Németh László Gandhi halála című darabjából az ötödik jelenetet, amiben én a tömeg része voltam. A jelenetben mint „második férfi” azt mondtam, hogy nem értem Gandhi miért jött hozzánk Bihárba, miért nem Pandzsábba ment, ahol ölik egymást a hinduk és muszlimok.

A Trivéni központ épülete kiállításaival, táncóráival, a különböző hangszerek tanításával nagyon vonzó hely. Októberben volt az Egyetemen a Little Europe tanszéki filmfesztivál, ahol a Mephisto című filmet láttuk. A filmek után műhelybeszélgetések voltak, és megértettem, hogy milyen fontos, hogy részt vegyünk a beszélgetésekben és véleményt mondjunk a filmekről.

Milyen eredménye volt a magyar tanulásnak és milyen további tervei vannak?

A legfontosabb, hogy megtanultam magyarul és ennek köszönhetem, hogy egy hónapja állást kaptam a Lime nemzetközi cégnél, magyar nyelvi szakértőként. A főiskolai diplomámmal nem sikerült állást kapnom. A másik, hogy rájöttem, hogy mennyire fontos a nyelvtudás. Sokkal tudatosabban használom a nyelveket, amiket eddig is tanultam, a hindit, a pandzsábit és az angolt, és megpróbálom tovább fejleszteni a nyelvtudásomat. Tavaly portugál nyelvre is beiratkoztam, de néhány hónap múlva rájöttem, hogy a magyar tanulással együtt nem megy. A harmadik, hogy szeretek főzni és a magyar tanulással együtt a magyar recepteket, a magyar konyhát is valamennyire megismerhettem.

Szeretnék még jobban megtanulni magyarul és magyar ételeket főzni.

Köves Margit