Nagy szerencsém volt, de én is sokat dolgoztam…

KÖVES MARGIT
BESZÉLGETÉSEI INDIAI EGYETEMISTÁKKAL –
MANOJ KUMAR

– Nehéz volt összehoznunk az interjú időpontját. Hétvégén is találkozik az ügyfelekkel?

– Igen, ma vasárnap van, de találkoznom kell az ügyfelekkel, hogy megbeszéljük a mobiltelefon alkalmazást, amit készítetek számukra.

– Mi ez az applikáció?

– Bubble-teát árulnak az ügyfeleim és a netpincérhez hasonló alkalmazást szeretnének. De a találkozóig van még két-három óránk, nyugodtan beszélhetünk.

– Szeretnék többet tudni a gyerekkoráról. Mikor jöttek el Nepálból? Mikor telepedtek le Indiában?

– Édesapám tizenötéves volt, amikor átjött Indiába, hogy dolgozzon. Tíz év múlva ment vissza, akkor nősült meg és édeasanyámmal jöttek vissza.

– Hol éltek gyerekkorában?

– A Delhi Egyetemtől nem messze laktunk a Roop Nagarban (Rúp Nagarban), gyakorlatilag egy nyomornegyedben. A szüleim tanulatlan emberek, de azt akarták, hogy mi tanuljunk. A nővérem kereskedelmi szakon végzett főiskolát és most, hogy férjhez ment van egy kis ruhaboltja Nepálban. A szüleim mindenképpen taníttatni akartak engem is, már kétéves koromban súlykolták belém az angol ábécét, a számokat. Alig voltam hároméves már beírattak előkészítőbe és iskolába, ahol mindenki nagyobb volt, mint én. Ez végigkísérte az iskolai éveimet, másfél-két évvel voltam fiatalabb, mint a többiek. A kortársaim az utcánkban nem akartak játszani velem, mert két-három osztállyal feljebb jártam, mint ők, nem tekintettek partnernek. Nem is tanultam jól, úgy tanultam, hogy nem értettem, hogy miről van szó. A tizedik osztály különösen nehéz volt, tizenhárom és fél éves voltam, az összes többi gyerek tizenöt. Nem voltam elég érett arra, hogy letegyem az indiai board vizsgákat, amelyek az angol O levelnek felelnek meg.

– Mi okozott változást az iskolai évei alatt?

– Amikor hatodik-hetedik osztályos voltam, édesapám egy számítógépes üzletben dolgozott. A nyári szünetben gyakran bejártam a boltba és rengeteg mindent megtanultam. Amikor elkezdődött az iskola és az informatika oktatás, kiderült, hogy mindenkinél, még a tanároknál is jobban tudom kezelni az újonnan érkezett számítógépeket. Ez teljesen megváltoztatta az életemet.

Ennek ellenére a felsőbb osztályok sem sikerültek sokkal jobban, és nagyon vártam, hogy befejezhessem az iskolát és munkába állhassak.

– De azért nem hagyta ott az iskolát?

– Nem hagytam ott, matematika és kereskedelem szakra iratkoztam be tizenegyedik-tizenkettedik osztályban és az iskola mellett dolgoztam.

– Miért volt ennyire sürgős elkezdeni a munkát?

– Ahol éltünk gyakorlatilag nyomornegyed volt, és mindenképpen ki akartam kerülni onnan. Nem csak kikerülni, hanem a szüleimet is ki akartam hozni. Édesapám havi keresete nyolcezer rúpia (huszonnégyezer forint). De így is vett egy telket, amire lehetett volna házat építeni. De a havi fizetéséből lehetetlen lett volna továbbjutni.

– Mikor kezdett el teljes munkaidőben dolgozni? Hogy tanult tovább?

– Csak a tizenkettedik osztály elvégzése után kezdtem dolgozni, de közben tanultam a Sikkim Manipal University-n (Szikkim Manipál) végeztem az informatika szakot.

– Hogy került sor rá, hogy nyelveket tanuljon?

– Érdekeltek a nyelvek, nepáliul tudok beszélni és írni. Amikor a főiskolai tanulmányaimat végeztem, néhány diáktársam franciául tanult, ez is nagyon tetszett.

Amikor 2012-ben elvégeztem a főiskolát nem sikerült semmilyen projekthez sem jutnom. Csak később, amikor barátaimmal kezdtem dolgozni 2013-ban, jutottam hozzá projektekhez. Az első ügyfeleim oroszok voltak. Ők is kitartottak mellettem mint általában a többi ügyfél. Később más, például cseh ügyfelek is kerültek az oroszok mellé. A nyelvtanulás nem csak az időtöltés egyik értékes módja, de az ügyfelek is örülnek, ha tudunk egy kicsit a nyelvükön.

– Mi vonzotta a magyartanulás felé?

– Mindig szerettem a Magyar Kulturális Intézetet. Sokféle emberrel találkoztam, sokféle programra került sor. Sokszor nem tudtam elmenni az órákra a munkám miatt, olyankor otthon tanultam. Az Intézet igazgatója, Dr. Wilhelm Zoltán ügyfeleket is szerzett nekünk.

– Milyen volt Budapesten visszacseppennie a nappali tanulásba?

– 2018–19-ben a Balassi Intézet nyelvtanfolyama idején egész nap tanultam bent a Balassiban és otthon, a kollégiumban is. Szinte semmi mással nem foglalkoztam. Sokat fényképeztem. Ez mindig a hobbim volt, de Pesten ezzel több időt töltöttem. Első díjat nyertem a Balassi fényképészeti versenyén.

– Mikor döntött úgy, hogy könyvtár szakon tanul tovább?

– Amikor meghirdették, hogy milyen szakokra lehet tovább jelentkezni szembeötlött az informatika könyvtár szak. Persze az elnevezésből csak az informatikát láttam, pedig sok könyvtárral foglalkozó tantárgyunk is van.

– Nehéz volt az egyetem a Balassi után?

– Igen, először hihetetlen volt számomra, hogy minden tantárgyat magyarul kell tanulni. Hiába könnyű egy tantárgy nevét megtanulni, az előadásokat, amelyeket csak magyarul tartanak, nagyon nehéz megérteni. De az első évben azért, tekintve, hogy jelenléti óráink voltak, mégis csak meg tudtam kérdezni a tanárokat, vagy a hallgatókat, ha nem értettem valamit. A tanárok többsége segítőkész. Az online órákon nem tudtam segítséget kérni. Az idei tanévben is nagyon nehéz lesz megbirkózni az államvizsgával és a szakdolgozattal.

– Hát igen, ebben a helyzetben egyszerűbb lenne, ha lenne mentora, aki kimondottan a nyelvi problémák megoldásában segítene.

– Most készítek társadalmi munkában az egyetem számára egy applikációt HELP néven, ami a külföldi hallgatók problémáit segít majd megoldani. Hol lehet olcsón ruhát, cipőt, élelmiszereket beszerezni. Meg még sokminden mást. Például a nyelvi, mentori segítséget is meg lehet ezen keresztül oldani. Hiába tanítanak olyan jól a Balassiban a tanfolyam elvégzése és egy B1 nyelvvizsga nem jelenti az egyetemi tanulmányokra való teljes nyelvi felkészülést.

– Még milyen más új területtel foglalkozott Magyarországon?

– 2019-ben ismerkedtem meg néhány emberrel, akik afro-tánccal foglalkoztak. Megtetszett a mozgás meg a spanyol és portugál nyelv, amit tánc közben használnak. Ez nagyon bevált. Például a Sziget fesztivál egészen új élmény volt. Sokat utaztunk Európába, külföldre is és videókat készítettek.

– Jól érzi magát itt Magyarországon?

– Úgy érzem, hogy nagyon nagy szerencsém volt a tanulásban és a munkában, de én is nagyon sokat dolgoztam.

Köves Margit