Warhol: a pop-art maga

Nem túl gyakran kerül rá sor, hogy egy világhírű művész alkotásait hozzák el Magyarországra. Most sem az eredetieket láthatjuk, hiszen azok megfizethetetlenek. A sokszorosított grafikákból álló kecskeméti Warhol-kiállítás mégis jelentős momentuma a Warhol-jelenség megértésének. A pop-art formabontó alakjának művei egyenesen a prágai Central Galleryből érkeztek hozzánk hosszabb tárgyalások után.

A tárlat ötlete még három évvel ezelőtt pattant ki ifj. Bozsó Jánosnak a Bozsó Gyűjtemény vezetőjének és dr. Nátyi Róbert művészettörténésznek a fejéből. Mindketten erősen szorgalmazták, hogy Andy Warhol műveit (egy másik világhíres „alkotó”, Bob Dylan) képei mellett egyszerre mutathassák be Magyarországon is. Az elgondolás megvalósítását Kecskemét önkormányzata is támogatta. 

Szemereyné Pataki Klaudia, a város polgármestere szerint a tárlat már Andy Warhol magyarországi „kötődése” miatt is érdekes. Az alkotó szülei: Ondrej Warhola és Julia Zavacky ruszin lemkók (nyugati szláv népcsoport) voltak, akik a ma Szlovákiához tartozó Mezőlaborcból vándoroltak ki Amerikába. 

A kiállítás fontosságát Loránd Klára, a Bozsó Gyűjtemény igazgató-kurátora sem győzte hangsúlyozni, aki szerint Andy Warhol munkássága a mai napig jelentős hatást fejt ki vizuális kultúránkra. „Warhol számára a hírnév, a kiterjedt ismertség és elismertség kulcskérdés volt. Ez volt az a hajtóerő, amely új megoldásokra sarkallta. A korai hatvanas évektől kezdődően szinte minden történelmi és politikai eseményt, illetve meghatározó személyt, sztárt és hírességet megörökített” – véli Loránd Klára. 

Andy Warholt, az amerikai popkultúra legnagyobb alakját bizonyára nem kell részletesen bemutatni, hiszen ki ne ismerné szerteágazó művészeti tevékenységét, reklámgrafikai, filmrendezői és az underground zene területén elért kimagasló munkásságát. Már gyermekkorában fény derült rajztehetségére, amikor is sokat betegeskedve ágyba kényszerült. A főiskola (a pittsburghi Carnegie Mellon Művészeti Főiskolára járt) elvégzése után karrierje beindítása reményében 1949-ben New Yorkba költözött. Eleinte cipőreklámokat rajzolt, áruházi kirakatokat rendezett, lapoknak dolgozott. Tehetségére hamar felfigyeltek, első önálló kiállítására a New York-i Hugo Galériában került sor 1952-ben, ettől kezdve rendszeresen állított ki. Számos reklám és plakátmegrendelést kapott, könyveket, lemezeket illusztrált. A sikertől szinte „megrészegülve” később nagyobb kihívást jelentő projekteket keresett. 

Ezek már a 60-as évekhez fűződnek, ahhoz a korszakhoz, amikor az Egyesült Államokat is meghódította a pop-art. A 20. század legjelentősebb képzőművészeti irányzata, ahogyan neve (a popular rövidítése) is jelzi, nagyon népszerű volt, mivel széles tömegek számára tudott befogadhatóvá és közérthetővé válni. A pop-art a fogyasztói társadalmat célozta meg egy olyan korban, amikor elterjedt a televízió és a reklámipar is egyre inkább kezdett felívelni. A tiszta és harsány színeket használó, képregények stílusát idéző irányzat szinte berobbant a köztudatba, rabul ejtve Warholt is. 

Nem csoda, hogy az 1960-as évek voltak Andy Warhol pályájának legtermékenyebb évei. Ekkor készítette leghíresebb plakátját, a Campbell’s féle leveskonzervek sorozatát (1962), Marylin Monroe színésznő négy portréját (Négy Marylin 1962) vagy a Tripla Elvis-t (1963). Szitanyomatait vitték, mint a cukrot. De mégis mi volt a siker titka? 

Valószínűleg az, hogy pályafutása során tökéletesen elsajátította a mechanikus reprodukció eljárását, sőt, ő maga is kidolgozott saját technikákat. Kiváló érzékkel választotta ki témáit, amelyek ikonikussá váltak. Eredményes munkájához kreativitásán túl az is hozzájárult, hogy a pop-art műfaja közel állt a hétköznapi emberek világához. 

A Warhol jelenség című kiállításon a Marylin Monroe-t megörökítő képek mellett további közismert személyeket is viszontláthatunk a nyomatokon: a Kínai Népköztársaság teljhatalmú vezetőjét, Mao Ce Tung-ot vagy a háromszoros Oscar-díjas svéd színésznőt, Ingrid Bergmant. De itt vannak a Campbell- féle leveskonzervek vagy a Perrier márka zöldcitromos szénsavas ásványvize ihlette híres Warhol művek is.

Alkotásainak egy részét majd mindenki ismeri, visszaköszönnek pólókról, bögrékről. A portréin szereplő személyiségeket már sziluettjükről felismerjük. Az egyik ilyen Ingrid Bergman filmcsillag. Az Ingrid Bergman kalappal (1983) című nyomat a Casablanca (1942) című film egyik kultikus jelenetét örökíti meg élénk színekkel, erőteljes kontúrvonalakkal. Egy másik, az Ingrid Bergman, a nővér (1983) az 1945-ben bemutatott Szent Mary harangjai című filmben szereplő karakterét ábrázolja már-már fotografikus, klasszikus warholi stílusban. Amelyet részben negatív állításokkal írhatunk körül: egysíkúság, minimalista eszközök, teljesen hétköznapi témák, amelyek nem igényelnek szellemi erőfeszítést. De maguk a művek mégis üzennek harsány színekkel, éles kontúrokkal, hosszú időre befolyásolva a design trendjeit. Az üzenet fricska a sznoboknak, a fogyasztói társadalom felszínességének. Minden a szintén látható híres Campbell’s féle leveskonzervek-kel (1962) kezdődött. Warhol egyik barátja javaslatára talált rá A Campbell Soup Company által gyártott termékre, amely a legtöbb amerikai háztartásban ott volt, és amelyet maga is szívesen fogyasztott. Végül harminckét képet készített a konzervről, megidézve ezzel a tömeggyártás monoton aktusát, később pedig a szitanyomás technikáját alkalmazva még több konzervképet „állított” elő.

A Warhol jelenség-et nemcsak a világhírű képzőművész grafikái miatt érdemes megnézni, hanem azért is, mert jól tükrözi a média által áthatott fogyasztói társadalom jellemzőjét, amit Warhol így fogalmazott meg: „Nem az számít, hogy mi vagy, hanem az, amit gondolnak.

           Takáts Fábián 

A Warhol jelenség (2022. július 12. – 2022. október 16.)

Fotók: Gyenes Kata