Vágjunk bele!

Most legújabb, Metszett tér című kiállításáról kérdezem az Esterházy-díjra jelölt alkotót, aki emellett pályaválasztása miértjéről, jövőbeni tervekről is mesél nekem. 

– Honnan jött az ötlet, hogy képzőművészettel foglalkozzál? Születési helyed, Szentendre is közrejátszott a pályaválasztásban? 

– Szentendrén születtem, itt jártam gimnáziumba. Ekkortól érdeklődtem erősebben a művészet iránt, rajz fakultációra jártam, és művészeknek mutattam meg a rajzaimat. Még a Képzőművészeti Egyetem előtt felvett tagjának a Vajda Lajos Stúdió.

– A Magyar Képzőművészeti Egyetemen Maurer Dóra osztályában végeztél, aki bizonyára inspirált. Kik hatottak még rád?

– Nyilván Maurer Dóra személye meghatározó volt számomra, és ma is sokat beszélünk, figyelemmel kísérjük egymás munkáit. A Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesületnek is ezért lettem tagja. Számos kiállítást csinálunk az óbudai Vasarely Múzeumban az OSAS tagokkal közösen. Sok hatás ért még kortárs és klasszikus művészek munkái révén: Vajda Lajos és Barcsay, Ad Reinhardt,  Beuys és Kiefer, Erdély Miklós és Megyik János, és még sok más művész, író, filozófus. 

– A szentendrei Új Művésztelepen dolgozol a mai napig. Hogyan kezdődött mindez?

– Pályáztam rá. Először a Régi Művésztelepen dolgoztam 5 évig. Két éve itt az Új Művésztelepen lakom a családommal, Deim Pál műteremlakását „örököltem” meg, ami nagyon inspiratív számomra.

– Több stúdiónak, köztük a neves Vajda Lajosnak is tagja vagy. Mit jelent ez számodra?

– A Vajda Lajos Stúdió tagjának lenni nagyon inspiratív, és nagy dolog volt 20 évesen bekerülni. Sok kiállítást csinálunk együtt a tagokkal, és létezik az a „vajdás” befogadói attitűd, hogy elfogadjuk egymás munkáit akkor is, ha messze áll attól, amit éppen mi képviselünk.

– Habár festőművészként végeztél, műveidnek fontos alkotóeleme a fa. Hogyan találtál erre az anyagra?

– 2002-től csinálom ezeket a metszett fatáblákat. Az Inda Galéria-beli kiállításon az utóbbi két év munkái szerepelnek, kitágítva szénrajzokkal. Szerepel egy új tusfestmény-sorozat is (Hommage an Ad Reinhardt), és pár régebbi csiszolópapíros munkám.

– Honlapodon alkotói hitvallásodról olvashatjuk, hogy „Ezek a metszett fatáblák a fénynek mind filozófiai, mind konkrét fizikai szerepével és változásaival foglalkoznak. A metszés mélysége, iránya és a felület monokróm feketére befestett színe által a fény „vándorlását” követhetjük nyomon. A fekete szín-amely másutt elnyeli a fényt-a metszett fatáblákon a metszés struktúrájából adódóan megjeleníti azt”. A fény megragadása régi vágya a festészetnek, amelyet többnyire a színek alkalmazásával érnek el. Te nem használsz színeket. Miért nem?

– Ezek a fatáblák a fény létrehozásáról szólnak. A fekete szín ugye elnyeli a fényt, de a metszett tábla struktúrája által mégis létrejöhetnek fényállapotok rajtuk. Ezért a nézőnek is aktivizálni kell magát, sétálgatni előttük, és így kinyílhatnak számára.

– Mostani, Metszett formák című tárlatodon is metszett és festett fatábláidat állítottad ki. Pontosan milyen munkákat láthatunk tőled? 

– A három teremből kettőben fatáblák szerepelnek, illetve van egy csiszolópapíros falrajz, ami átvezet a középső terembe. Itt rajzok és a már említett tusfestmények vannak, majd a harmadik teremben ismét visszatérnek a fatáblák.

– A Metszett tér már csak november 18-ig látogatható. Mik a jövőbeni terveid?

– Most egyelőre újabb műveken dolgozom, és ha összeáll egy újabb kiállításra való anyag, akkor majd megkeresem a lehetőséget a bemutatásukra. Csoportos tárlatokat tervezünk mind a Vasarely Múzeumban, mind Szentendrén, a Vajda Stúdió Pincegalériájában.

Takáts Fábián

Fotók: Az alkotó jóvoltából (www.nagybarbara.com)