tiszatáj | 2019. február 19.

Reggeli La Fabán

MÉSZÁROS MARIANNA ÚTJAIM C. KIÁLLÍTÁSA
A spanyol zarándokúton készített tömérdek fotóanyagot rendszerezte és napokra bontva kiválasztott egyet-egyet, hogy grafikusként kedvenc technikájával rézlemezre karcolja vizuális emlékeit. Alkotó minőségében más szemmel használja fényképezőgépe ablakát, merész képkivágásokkal vonja be a nézőt művészetébe. Minden munkája érett technikai tudásról ad számot. A sokszorosító grafikát láthatóan előtérbe helyezi az egyedi képpel szemben… – ALE ILDIKÓ MEGNYITÓJA

MÉSZÁROS MARIANNA ÚTJAIM C. KIÁLLÍTÁSA

„Egyedül vágtam neki a hegynek, de már legalább világosodott. Nyolc órakor La Fabán (4.8 km) pihentem meg, ahol pici-picike bár előtt a fém székekre lehetett kiülni. Elég hűvös volt még, bár én ki voltam melegedve, de a székek igen hidegek voltak, ezért rátettem a kalapom az egyikre, amelyikre ráültem.”

Az idézett szöveg Mészáros Marianna napokra tagolt jegyzetéből való, egészen pontosan a 28. nap reggeléről. Csak egy bizonyos rendszerben szemlélve a 28. nap ez, egészen pontosan a zarándokút-idő megtételének folyamában kell értelmezni. Az érzékletes leírásnak köszönhetően hirtelen ott termek én is, érzem a hegyi, hűvös, tiszta levegő illatát. Empátiám maximumra hangolódik, időben-térben utazok az ellentéteket gazdagon alkalmazó rövid helyzetjelentés-mezőben. Tudjuk, hogy az ellentétek egyensúlyozzák a világot, ahogy a fenti háromsornyi leírásból is kiolvasható: a sötét-világos, a hideg-meleg, a pihenés – haladás –, nyugalom, sík és magasság, mindenki számára tapasztalatból ismert szópárok.

Sokszor kimondták már, hogy mindig maga az út a fontos. Ha elolvassák Mészáros Marianna Mi camino blogját, jobban értik majd az ő nagy útra kelésének, felvállalásának miértjeit. Az úgynevezett Francia út, a Camino Francés, a Szent Jakab út egyik vonala – 720 km –, amelyen Marianna 37 nap alatt ment végig.

Komfortzónájából kiszakadva valóságos zarándokútlevéllel közlekedett nap, mint nap önmaga határain belül és egyre bátrabban lépve át azokat.

Az idegenség bizonytalan közegében fizikai próbatételekkel barátkozott, hogy áldozathozatala letisztult meglátások láncolatát idézhesse elő. Hite vitte előre.

A spanyol zarándokúton készített tömérdek fotóanyagot rendszerezte és napokra bontva kiválasztott egyet-egyet, hogy grafikusként kedvenc technikájával rézlemezre karcolja vizuális emlékeit. Alkotó minőségében más szemmel használja fényképezőgépe ablakát, merész képkivágásokkal vonja be a nézőt művészetébe. Minden munkája érett technikai tudásról ad számot. A sokszorosító grafikát láthatóan előtérbe helyezi az egyedi képpel szemben.

Azt mondja, mindig nehezen vált meg egyedi műveitől, ezért fontos, hogy ebben a formában megmaradhatnak alkotásai. Festőként magam is érzem, hogy a mű születésének folyamata, öröme, rendkívül erős köteléket jelent alkotás és alkotója között. A létrehozás energiaszövedékei már már beleolvadnak a művész fizikai-szellemi választóvonalába, ezért érthető, hogy Marianna keresi művei megtarthatóságának lehetőségeit. A Camino sorozatból kiemelt darabok az Útjaim című kiállítás jelentős részét képezik itt, Szegeden, a Somogyi-könyvtár bensőséges atmoszférájú galériájában.

A természetből vett vagy éppen városképekből kiragadott kompozícióiban hangsúlyokat teremt, kiemel, ami egyfajta tanítószándékú színezettel is párosul. Gyakran épület- és formarészleteket örökít meg, amelyek ornamentális vagy geometrikus jellegükkel játékos ritmust, sodródó dinamikát közvetítenek.

Szívesen járja körbe témáit sorozatokban, akár többféle nézőpontból is, elemző módon mutatja meg a fő témát. Az egymást feltételező fény-árnyék felületek szerves egységével bontakoztatja ki aktuális témavilágát.

Visszatérés I-III c. alkotásai a gyerekkori otthonba térnek vissza. A lakást nem mutatja meg, csak az otthon melegéhez vezető lépcsőház struktúráját. Lényegre törő, értékes ábrázolások szemtanúi vagyunk. A térrészek, falak, ablakok, korlátok és a kövezet vonalvezetése állandóságot, időtlenséget sugall. A kompozíciós elemek feszítik a képfelületet. Ez a tényszerű, rideg valóságábrázolás ugyanakkor – ismerve a kép születésének háttér információit –, önmagát oldja fel az alkotó helyszín iránti elköteleződésével. Igaz, sehol egy ember, ettől függetlenül magam előtt látom a gyermek Mészáros Mariannát, ahogy kislányként különféle hangulataiban rója a lépcsőket a lakásuk felé vagy éppen onnan kilépve. Az ezerszer és ezerszer megtett utak emlékezete. Mészáros Marianna útjai.

(Elhangzott Szegeden 2019. 02. 14-én, Mészáros Marianna grafikus, művésztanár Útjaim c. kiállítása megnyitójaként a Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtárban)

Ale Ildikó