Pontifex és pontiflexibilis

Híd. Hidak. (Pont. Most.) Hídépítő, vagyis: pontifex. A latin pons, pontis („híd”) és facere („csinál”) elemek alapján alakult ki a „hídverő” kifejezés. Pontifikál: főpapi szertartást, ünnepi misét végez. Ezen névadás eredete azonban: már az ókorban is homályosnak számított. A pápa, mint Róma püspöke a pontifex maximus címet viseli. 

Igen! De a lényeg leginkább a közvetítés. Mondhatni: a médium-jellegű cselekedetek folyamata.

Itt, a pozitív átjárások, kapcsolódások, át- és visszatérések, összefüggések, idő-füzérek adják a kiállítás szellemi értelmezését. Azonban, arra is vigyáznunk kell, hogy a rezgések, a véletlenszerűen egyező rezonancia-értékek (pl. a ritmikus-egyhangú hangya-átvonulások, s bizonyos tömeg-botladozások) a félreértelmezések révén nehogy negatívumokba, híd-beszakadásokba forduljanak! 

Hidak: a budafoki meditatív elvonulások, a József-várások (városok) és VIII-ik kerületi Leonárdók között. Talán kevesebb híd a kelleténél: a Keletinél, a Nyugat(i) felé… Hidak: faragott-formázott fosszíliák és fortyogó bronz-minták illesztései, műtárgy-lélegzései között, hidak: a Miheztartástól egészen a Bogen-Lipmann variációk feloldott esztétikája között… És megannyi enigma, archaikus és megfoghatatlan forma, néhol rejtőző, néhol groteszk és játékos üzenetek hídjai: gyakran valós üzenetek nélkül, de az ön-azonosságok odaadásával, és áthidaló motívumokkal… 

Atavisztikus arc-részletek, ön-merülésekben és ön-feltárásokban egyaránt… Egy múlt-rózsaszín híd az új-lila ködök áradásába, kavalkádjába nyúlik át… Hidak: a Torzóktól a konkrét személy-ábrázolásokon át az absztrakt emlék-szín-foltokig és a Veszteség-listáig… Krisztusi korok kisugárzásai, és fél-száz esztendők különféle hídjai futnak be (körbe és keresztbe): megélt és ismeretlen tér-időket…

Hidak egymás felé, hidak egy(s)máshoz, hidak önmagunkhoz, hidak emlékképekből, leszakadt, kettétört, elkorhadt, felrobbant(ott) hidak… Kényszer-, köd-, felhő- és szivárványhidak, vágó- és függőhidak… Híd-képzetek, mint képlékeny jövőkép-pillérek… Áthidalások sora, sokasága, sorozata… Hidak: művek és művek, álmok és elképzelések, leképzések között; hidak nemlétező folyamok és láthatatlan szakadékok, letűnt idők és városok, országok között… 

Hidak korok és helyzetek között, kortalannak tűnő hidak és belső folyosók, átkötések… Jaj, most lemegyek hídba (és ezt „kamion veszem”)! 

Híd, hidra, hidrafon, hidraulikus hidro-logosz s hidro-logisztikus hideológiák, visszhangzó i-e-o-o-i-ák, i-ák… Fény-hidak, Holdfény-híd-szonáták, pszicho-alagutak, lélekvesztő el(v)vezetők, atmoszféra-hidak, magnetikus hideglelések, hiátus-hidak, félelmes belégzések, ők: a légies létezők… 

Hídon lenni is meghatározó állapot, miképpen áthidalni és átjutni is (variációval teli) megvalósítások élménye lehet… De álljunk meg ezen a ponton. Lásd még: ponton! A pontifex-i és a ponti-flexibilis, önreflexióktól telített érzések (ha úgy látjuk és úgy akarjuk): találkozhatnak a speciális lélekhidak p’ artjain! 

A saját idők művészeti feldolgozásai, egyéni megoldásai, az ön-analizáló tükrökbe-révedés: mind-mind meghatározó elemei, szellemi kellékei eme (hídépítő) kiállításnak…

– – –

Appendix. 

Ám, itt még nem ér véget ezen (gégeláthatatlan) átjárások, áthidalások, összefüggések sokasága, mert a Művészkertben az Artér öt alkotójának (Beregi Edinának, Filótás Viktóriának, Kaszás Rékának, Molnár Zoltánnak és Palik Eszternek) a munkáit: poszt-ironikus, tér- és tudat-plasztikus tovább-csatolásokat, rejtőzéseket és túlmutatásokat, meta-humánus műveket és interaktív installációkat láthatunk, melyek újabb kreációk, beavatkozás-felhívásra hangolt (sajátos) akciók.

Az intermezzo – most – egy nyitott híd!

A ki- és beállításokat ezennel (trigámia-ritmikus áthidalásokkal is fűszerezve): megnyitom! 

(Magdolna Udvar Művészeti Galéria, Budafok, 2023. 09. 02. – 10. 02.)