Összefüggések tárlata a Capa Központban

A CAPA IN COLOR ÉS A VALAHOL FRANCIAORSZÁGBAN CÍMŰ FOTÓKIÁLLÍTÁS

2015. október 31-ig tekinthető meg a volt Ernst Múzeum helyén lévő Capa-központban két fotókiállítás. A Capa in Color Európában először itt látható, Cornell Capa, a fotós öccse alapította International Center of Photography anyaga tavaly New Yorkban volt látható.  A másik a Valahol Franciaországban, John G. Morris Párizsban élő 99 éves képszerkesztő és fotográfus fekete-fehér fotóanyagából rendezett egytermes tárlat.

A színes Capa-tárlat kurátora Cynthia Young, az ICP kurátora és társkurátora Petrányi Zsolt művészettörténész. A fekete-fehér Morris-kiállítás kurátora Robert Pledge, a Contact Press Images képügynökség igazgatója.

A második brit hadosztály brit haditudósítója éppen a híranyagot állítja össze
Hôtel du Lion d’or, Bayeux, Calvados, Normandia, július 28. © John G. Morris

John G. Morris 14 filmtekercse íróasztalfiókban hevert egészen 2014-ig, amikor is engedélyt adott előhívásukra és megjelentetésükre. A kiállítás kurátora könyvben is megjelentette az itt látható képeket. Legalább két szempontból nagyon érdekes anyag ez, először is a normandiai partraszállás egyedi szemléletmódú dokumentuma és egy jó szemű, kiváló technikával rendelkező fotós értékes képei. A címben említett összefüggés pedig azáltal teszi érdekessé Morris normandiai fotóinak és Capa színes fotóinak egyidejű, szinte egységes kiállítássá szervezett megjelenését, hogy Morris volt, aki képszerkesztőként elküldte Capa később nagyon híressé vált, de akkor még teljesen ismeretlen képeit New Yorkba. Capa nyomán, Morris maga is elindult és lefotózta a normandiai eseményeket a saját szemszögéből, saját használatra.

Balról jobbra: Claude Anquetil (16), Tino Boggini (17) és Auguste Sabine (17),
küldöncök az első amerikai hadtest sajtótáborában
Vouilly, Calvados, Normandia, augusztus 6. © John G. Morris

John Godfrey Morris sok komoly kitüntetés tulajdonosa, egyebek között a francia Becsületrend lovagja, elsősorban sajtós, szerkesztő volt. Fotósnak nem tartotta magát, de ez az anyag is megmutatja, hogy jó adottsága volt egyrészt a lényeges események mögötti dolgok megjelenítéséhez, hiszen többen valljuk, hogy a történelem, nemcsak a történészek által megírt nagy horderejű dolgok, hanem a mögöttük rejtőzködő mindennapi egyszerű tények sora is. Morris képein, menekültek, kibombázott emberek, egy hentes, nagyon fiatal, szinte gyerek német hadifogoly katonák, a járdán sietősen lépkedő, de mégis visszatekintve kirakatban kalapot néző nő látható. Minden képe élesre exponált, nagyon szépre megkomponált, szinte keretes szerkezetű fekete-fehér kép. Nagy alakok, jól átható arcok, arckifejezések, éles kontúrú háttér jellemző a fotóira. Szinte tapintható, mennyire érdekli a háború hátterében élő ember sorsa. Finom humora látható két tízéves forma menekült fiú ábrázolásában, akik kockás lánykaruhában állnak kamerája elé, a helyzetnek megfelelő komolysággal, mégis mosolyt csalva a képet néző mai tárlatlátogató arcára. Ugyanezt a finom iróniát érezzük két beszélgető amerikai katona mellett feltűnő a női wc felirat láttán. Mély humánuma kiolvasható abból, hogy egyforma megrendüléssel ábrázolja a halott német és amerikai katonát. Nekem leginkább a Signal nevű német propagandamagazint olvasó amerikai katona arca mond el nagyon sokat a korról és Morris remek megfigyelő képességéről.

Robert Capa, [Nézők a Longchamp lóversenypályán, Párizs], 1952 körül
© Robert Capa/International Center of Photography/Magnum Photos

Capa színes fotói sokkal bővebb terjedelemben láthatók. Érdekes, bár számomra kissé egyhangú a tárlat szerkezeti felépítése. Az 1940–50-es években készült képek időrendben és földrajzi helyzetüknek megfelelően, egyszerűbben szólva, országok szerint jelennek meg, de közben időnként tematikus csoportosítás is látható. Fotótechnikai szempontból izgalmas a kiállítás kezdetén az a leírás, ami megmagyarázza hogy a képek, amik eredetileg színes diák voltak, hogyan modernizálódtak, lettek alkalmasak kiállítási megjelenésre.

Robert Capa, [Truman Capote és Jennifer Jones az Ördögi kör forgatásán, Ravello, Olaszország],
1953. április © Robert Capa/International Center of Photography/Magnum Photos

Capa izgalmas fotós, izgalmas személyiség és kifejezetten kedvemre való, hogy véleményt mond a fotóival. Ha létezik „saját halál”, amiről a nagy oroszok, Tolsztoj és Dosztojevszkij olyan sokat tudott, Capa halála, igazi saját halál volt. És fotóművészete is egyedi, „saját” volt. Elég csak ilyen képeket említeni, mint az 1943-ban Afrikában készített francia tevés hadtest gyakorlata, az ugyanekkor készített tunéziai német katonai temető, muskátlijaival és horogkeresztjeivel, vagy a Vörös téren Lenin mauzóleuma előtt sorban állókról készített képek. Együttérzést és reményt sugároznak 1948-as izraeli képei.

Robert Capa, [Izraelbe érkező bevándorlók szállnak le a Theodor Herzl nevű hajóról Haifa mellett, Izrael]
1949–50. © Robert Capa/International Center of Photography/ Magnum Photos

Síelés tematikájú képei életörömet sugároznak és azt, hogy a fotós szeret síelni. Nagyon megragadott az X generáció ötlete, ahol egyszerre kritizálja Capa az ifjabb generáció felületességét és pénzéhségét és egyben némi önkritikával is beszél a problémáról.

Mivel elsősorban a Holiday nevű magazinnak dolgozott nagyon sok országot bejárt és ott készített képei között is sok a jellegzetes értékelő, véleményt mondó ábrázolás.

Robert Capa, [Colette Laurent X generációs lány a Chantilly lóversenyen, Franciaország],
1952. © Robert Capa/International Center of Photography/Magnum Photos

Capa és Morris munkássága mindenképp összekötődik, bár fotósként eltérő látásmóddal és személyiségük különbözőségéből adódóan más megjelenítéssel alkottak, de összeköti őket az is, hogy a Mont Saint-Michellnél Capa nagyon szép képet csinált Morrisról 1944-ben a normandiai partraszállás idején.

 Fürth Éva