Françoise Gilot életművéből nyílik kiállítás a Műcsarnokban csütörtökön

Kovács Krisztina művészettörténész, a Várfok Galéria művészeti vezetője, a kiállítás kurátora a csütörtöki budapesti sajtótájékoztatón kiemelte: a Műcsarnok tárlata a művész Európában valaha megrendezett legátfogóbb bemutatkozásának tekinthető, melyen nemcsak a festményei láthatók, hanem többek között egyedi papírmunkáit, akvarell- és tustechnikával készült alkotásait, sokszorosított grafikai eljárásokkal készített műveit, litográfiáit és monotípiáit is megtekinthetik az érdeklődők.

A korai, még a pályaindulást reprezentáló művektől kezdve az életmű kései szakaszát jelentő 2016-os papírmunkákig Gilot művészetének főbb korszakai, témái és sorozatai mind felvonulnak a kiállításon – tette hozzá Kovács Krisztina.

Mint mondta, olyan meghatározó momentumai villannak fel az életműnek, mint a kezdeti, még picassói korszakából származó drámai önarcképe, a legendás párizsi Mourlet Műhelyben készített egyik első litográfiája, az 1980-as évek monumentális lebegővásznai, vagy az 1990-es évek kiemelkedő fontosságú sorozatának, a Vándornak a darabjai, melyek hosszú idő után újra együtt láthatók.

A kurátor kiemelte, hogy a tárlat a művész Rozsda Endre festőművészhez fűződő barátságának is emléket állít, hiszen ennek a szoros kapcsolatnak köszönhető Gilot Magyarország iránt érzett szeretete, kötődése és az elmúlt évtizedekben a magyar művészeti színtéren való jelenléte.    

Utóbbinak méltó bizonyítéka, hogy a Műcsarnok szinte teljes kiállítási anyaga magyar magángyűjteményekből kölcsönzött művekből jött létre – fűzte hozzá Kovács Krisztina.

A kiállításon különös hangsúlyt kap a művész táj, alak és mozgásábrázolása. Françoise Gilot égei-tengeri, szenegáli, indiai és amerikai utazásai, valamint a művész dinamizmusa a kiállítás vezérfonalát jelentik – hangsúlyozta a kurátor, kiemelve, hogy a francia festőművész egyedi világot hozott létre, ugyanis művészetében megjelennek többek között az avantgárd gyökerei, a picassói formákra való építkezés, az egyiptomi művészet formakincse, a japán tekercsképek, a görög kultúra lenyomata, valamint a mítoszok hatása is.

„Gilot magába szívta az egész világot és ebből létrehozott egy saját univerzumot, amely hol figurálisabb, hol absztraktabb, de mindenhol megjelenik az elképesztő dinamizmus a képeiben” – fogalmazott Kovács Krisztina, hozzátéve, hogy a művész soha nem akart senkinek megfelelni, sem művészeti csoportokhoz kapcsolódni, hanem a saját útját járta.

Françoise Gilot 1921-ben született a Párizs melletti Neuilly-sur-Seine-ben. Filozófiai, irodalmi, jogi, képzőművészeti tanulmányait a Párizsi Képzőművészeti Egyetemen folytatta, mestere Jean Souverbie volt. Rozsda Endrével 1939-ben, Pablo Picassóval pedig 1943-ban találkozott először. Első önálló kiállítása 1952-ben a Galeria Louise Leiris-ben nyílt meg. 1964-ben megjelent több nyelven az Életem Picassóval című könyve, majd több tárlata nyílt Angliában és Amerikában.

1980 és 1986 között volt a „lebegő festmények” időszaka. Majd sorra követték egymást a fontosabb (retrospektív) kiállításai, többek között a Musée Picassóban. Első budapesti kiállítása 2000-ben a Várfok Galériában nyílt meg. A világ egyik vezető galériája, a New York-i Gagosian Gallery közös kiállítást rendezett Gilot és Picasso alkotásaiból.

Françoise Gilot nyolc évtizedet felölelő festészeti munkássága mellett több művészetelméleti könyvet írt, versesköteteket publikált és illusztrált, valamint táncelőadásokhoz készített díszlet- és jelmezterveket. 2023-ban 101 éves korában egy New York-i kórházban hunyt el.

A kiállítás 2024. február 4-ig látható a Műcsarnokban.