Fehéren-feketén
BESZÉLGETÉS KOÓS GÁBOR KÉPZŐMŰVÉSSZEL
TAKÁTS FÁBIÁN INTERJÚJA
Nagyméretű táblaképeket látunk az Inda Galéria fekete, fehér tereiben. A fehér falakon különböző textúrájú nyomatok együttese, a földön fekete szőnyeg. Úgy tűnik, a tér is része a tárlat koncepciójának, bár nem helyspecifikus, ellentétben korábbi bemutatásukkal. A Gazing Into Darkness ugyanis az alkotó tavaly őszi, azonos című székesfehérvári tárlatának adaptációja. Hogy mi különbség van a kettő között és Koós munkásságában miért nem fedezhetünk fel élénk színeket? Most megtudjuk.
A Magyar Képzőművészet Egyetem képgrafika szakán végzett Koós Gábor több komoly elismerésben is részesült. 2013 és 2016 között Derkovits ösztöndíjas volt, 2014-ben a XXVI. Miskolci Grafikai Triennále Magyar Grafikáért Alapítvány díját kapta. Mondhatnánk, munkássága érdekes színfoltja a kortárs magyar sokszorosított grafikának, bár művei többnyire feketék, fehérek és szürkék. A fametszés és a frottázs technikáival dolgozik, konceptuális alkotásai újradefiniálják a nyomat fogalmát.
– Két különleges képzőművészeti eljárással: fametszéssel és frottázzsal dolgozol pályád eleje óta. Sikerült tökéletesen elsajátítani az alkalmazásuk „receptjét” avagy a mai napig kihívást jelentenek a számodra?
– A mai napig találok bennük kihívásokat.
– Milyen fogások ismeretével kell rendelkeznie annak, aki a fametszetek, frottázsok alkotására adja a fejét, te miként és kitől lested el az alapvető fortélyokat?
– Komjáti Zsolt grafikusművész mutatta meg a linómetszést, ami egy nagyon hasonló eljárás a fametszéshez, de azt és a frottázsolást már egyedül fedeztem fel. Mindkét technikát rengeteg gyakorlással, autodidakta módon tanultam meg.
– Grafikai tanulmányaid után kik egyengették az utadat, milyen ösztöndíjak, pályázatok segítettek pályád indulásakor?
– Az egyetem elvégzése után a Chimera-Project galériával dolgoztam együtt, nagyon sokat köszönhetek nekik.
– Az Inda Galériában látható Gazing Into Darkness // A sötétbe nézek egy korábbi, egy azonos című, székesfehérvári tárlatod adaptációja. Akik csak az egyiket látták, azoknak hogyan fogalmaznád meg a két helyspecifikus installáció közti különbséget? Mi a tanulsága a kísérletnek?
– A legnagyobb különbség, hogy csak a székesfehérvari kiállítás volt helyspecifikus. Az Inda Galériában látható kiállítás a székesfehérvári installáció gondolatmenete alapján készült táblaképek bemutatása. Ezek a képek bárhol kiállíthatók, bármilyen variációban.
– A szinte minden fényt elnyelő feketével, de fehérrel és szürkével is alkotsz. A honlapodon fellelhető munkák is ilyen színekkel készültek. Mi a választás oka, miért nem használsz élénk koloritokat?
– A válasz nagyon egyszerű, azért, mert nagyon szeretem a feketét.
– Tárlataid tárgya maga a fény és sötétség, illetve a berendezett terek aurája. Izgalmas koncepció, de vajon a befogadó is így gondolja?
– Erre a kérdésre csak ők tudják a választ.
– Tervezed-e a Gazing Into Darknesst több helyre adaptálni?
– A táblaképeket igen, mint ahogy említettem bárhol, bármilyen variációban kiállíthatók. A helyspecifikus installációhoz használt képeket viszont nem tervezem.
Takáts Fábián
Koós Gábor alkotásai honlapján és Instagram-oldalán is megtalálhatók.
