Egy fotográfiai múzeum víziója

A ma már több ezres nagyságú gyűjteményt az egyesület tagjai gondozzák és vezetőjük Molnár Attila szervezi a kulturális életet. Gyűjtenek, vásárolnak és feldolgoznak, előadásokat és kiállításokat támogatnak és szerveznek, kapcsolódnak minden jelentős helyi eseményhez. Egyes magyarországi kiállításokhoz is kölcsönzésekkel járultak hozzá (például Veress Ferenc tájképei kiállítás MFM 2017, Országh Antal kiállítás PIM 2018)

Az egyesület fáradhatatlan vezetője Molnár Attila Csíkszeredában született 1975-ben, gyermekkorát szülőfalujában Tekerőpatakon töltötte, iskolai tanulmányait Tekerőpatakon és Gyergyószentmiklóson végezte. Jelenleg Csíkszeredában él családjával, három gyermek édesapja. 2006-ban végzett a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezői Egyetemen, majd 2008-ig a mesterképző programon is diplomázott. 2008 és 2013 között PhD képzésben vett részt, szakdolgozata Régi fényképek a kortárs képzőművészet tükrében címmel valósult meg. Alapítója és elnöke a 2007-ben alakult Erdélyi Fotográfiai Múzeumért Egyesületnek, 2008-ban a Communitas Alapítványtól Felcsík és Kászonszék fotótörténeti feltárása a múltban és a jelenben címmel, fotómentésre, archiválásra, digitalizálásra, adatlap készítésre az egyesület tagság segítségével pályázati támogatást kapott. 2009-ben Csíkszék, Gyergyószék, Gyimes, Kászonszék, Udvarhelyszék fotótörténeti feltárása a múltban és a jelenben címmel folytatódott ez a munka. A magyar fotográfia napján minden évben augusztusban kiállítást rendeznek Csíkszeredában, melyek közül az első Megőrzött történelem címmel az egyesület archívumából adott válogatást, a Megyeháza kiállítótermében, 2009. augusztus 27-én. Azóta folyamatosan minden évben több kiállítást szerveznek, miközben gyűjtenek, feldolgoznak és fotótáborokban vesznek részt. Molnár Attila a Hargita Megyei Kulturális Központ által szervezett fotótanfolyam keretében a fotográfia történetét tanítja, egyetemes, erdélyi, valamint a román történet kimagasló eseményeit és tárgyait bemutatva. Kilenc évfolyamon 2009 óta 180 órányi anyagot adott le, amely bizonyítja, hogy csak ott alakul ki értő közönség, ahol számos hasonló előadásokra van lehetőség és kisfilmek készülnek a témában.

Molnár Attila olyan sok előadást tartott és kiállítást állított össze, hogy mindegyik felsorolására most itt nincs módunk, nagy helyi sajtója volt mindegyiknek, ott további részletekre lelhetnek az érdeklődők. Néhányat emeltünk ki, és említünk meg: Régi katonai fotográfiák Csíkmenaságról (2010), Emberek, tájak, foglalatosságok a régi Csíkvármegyéről, (2011). Szathmári ismeretlen arca (Román Akadémia Bukarest 2012), Szathmári Pap Károly, a nagy utazó és festő- fotográfus. (Román Kulturális Intézet Budapest, 2012), Régi erdélyi fotográfiák (2012), Ismert és ismeretlen fényképek és történetek Orbán Balázsról (Orbán Balázs konferencia, Székelyudvarhely 2015), Csíksomlyó az idő tükrében (2015), Ismert és ismeretlen fényképek és történetek az első világháborúból (2015), Fotográfiai kincsek az Erdélyi Fotográfia Múzeumért Egyesület archívumában (2017), A magyar fotográfia és az erdélyi fotográfia kezdetei (2017), Hargita megyei emberek – tájak az idő tükrében (2018). Felsorolásuk azért érdekes, mert ezek alapján lehet visszakeresni az elmúlt évek történéseit.

2018-ban tevékenységét Cs. Szabó László díjjal ismerték el, az erdélyi fotótörténet elkötelezett kutatását, az Erdélyi Fotográfiai Múzeumért Egyesület megalapítását, egy erdélyi fotómúzeum gyűjteményének megalapozását, a múzeum létrehozásáért indított töretlen munkáját emelték ki. 2019-ben a Magyar Művészeti Akadémiától hároméves ösztöndíjat kapott a fenti tevékenység zavartalan folytatásához, melyet a vírus helyzet azonban nagyban hátráltatott. Emiatt kisfilmek készítése került előtérbe, így készült el Veress Ferenc hagyatéka, a fotográfus arcai Kolozsvár tükrében (1832-1916) című alkotás is. 2021-ben A magyar szellemiség nagyjai címmel Székelyudvarhelyen író, költő, keletkutató, politikus, történetíró, nyelvész, publicista, régész, építész, agrármérnök, zoológus, paleontológus, muzeológus és színész arcképekből állított össze tárlatot. A magyar költők és írók régi fotográfiákon bemutató Gyergyószentmiklóson került megrendezésre, többek között Arany János, Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály, Ady Endre arcképei szerepeltek ott.

Kutatási témái főként az erdélyi fotográfia története, magyar fotográfusok és műtermek Erdélyben és Romániában témákba illeszkednek. 2019-ben Balog Lászlóval közös kötetük jelent meg Csíksomlyó mint szakrális tér címmel. Számos alkalommal foglalkozott Szathmári Papp Károly tevékenységével, doktorija is ezzel foglalkozott, és egy 160 oldalas monográfiában összegezte a művész tevékenységét, melyet jelenleg kéziratban őri , egy további, román nyelvű ismertető éppen kiadásra vár. 2021 augusztusában újra Szathmári Papp Károly hagyatéka került előtérbe, melynek keretében az eddigi gyűjtéseknek és vásárlásoknak köszönhetően létrejött nagy műtárgyanyag azonosítására, leírására, elemzésére vállalkozott. Olyan kérdések merültek föl ekkor, mint a művész helye és szerepe az erdélyi fotográfiai múltban, a jelen kihívásai a hagyatékot illetően, és a nyelvi identitásválság (magyar vagy román volt?). Mindezek mellett egy ritkaságszámba menő 1856-1870 közötti fotóalbumot is bemutattak. Molnár Attila kutatásainak kéziratos állományát is érdemes felsorolni, mert ezek jelölik ki az egyesület arculatát. Elkészült szövegei a következők: Adatok az erdélyi fotográfia történetéhez, Adatok a román fotográfia történetéhez, Orbán Balázsról készült eddig ismeretlen fotográfiák, Orbán Balázs ismeretlen arca, Veress Ferenc kolozsvári fotográfus összefoglaló életrajza a Kolozsvári Társaság számára, Veress Ferenc fotográfiai tevékenysége és Röpirat az Erdélyi Fotográfia Múzeum ügyében.

Az erdélyi kutatások az ún. hírlapi irodalmak feltárásai által is gazdagodtak, főként azokban a ritkaságszámba menő újságokban találhatóak eddig ismeretlen adatok, amelyek még nem kerültek föl az Arcanum feldolgozásai közé. Az egyesület 2021-ben sajtórepertóriumot készített a Székelyföldi Lapokban (1900-1920) talált fotótörténeti kincsekből, a kutatás során ismeretlen fotográfiai műtermek, ismeretlen vándorfényképészek, ismeretlen fényképek, ismeretlen tudósítások, képeslapok, fotózással kapcsolatos hirdetések, reklámok kerültek elő. A pandémia bezártsága alatt újra a gyűjtőmunka került előtérbe, ennek keretében Gyergyószék múltját és jelenét fotográfiák által próbálták meg rekonstruálni. A mindennapi falukép, szokásvilág, életmód, és a hagyományok képi világa került összegyűjtésre, majd két kiállítást szerveztek a helyi templomok kertjében Gyergyószék életéből régi fotográfiákon címmel. Az összegyűjtött képeken az ott élő emberek mindennapi élete elevenedett meg, a sajátos történelmi háttér, valamint a hely szelleme.   A kiállítás betekintést nyújtott a 20. századi falu életébe, az akkori viseletek, vallási események, sport és szórakozási lehetőségek, iskolai programok és a katonáskodás fennmaradt emlékei által. A Kézai Simon Program lehetővé tette az analóg fotók digitalizálását és közzétételét Magyarország privát történelmi forrásainak feltárása érdekében, ennek keretében 100 fényképet tettek nyilvánossá. Végül megemlítjük, hogy Molnár Attila 2022-ben Csíkszereda Városháza dísztermében a csíkszentgyörgyi Gál Sándorról, valamint az 1848-1849-es szabadságharc leverése utáni magyar emigráció tevékenységéről, mindennapjairól készült fényképeket mutatta be.

A Hargita Népe című lap riporterének úgy nyilatkozott, hogy egy erdélyi fotótörténeti adatbázis építésén dolgozik, amelyben erdélyi, székelyföldi fotográfiák találhatóak 1841-től 1945-ig. Péter Ágnes megkérdezte, hogy lesz-e Erdélyben Fotográfia Múzeum? Molnár Attila azt válaszolta, hogy több helyi és nemzetközi intézményhez pályáztak több-kevesebb sikerrel. Több kulturális intézménnyel állnak kapcsolatban, hazai és nemzetközi konferenciákra, fórumokra kaptak meghívást, szakmai kapcsolatokat is építenek. Az Erdélyi Fotográfia Múzeum létrejöttének anyagi akadályai vannak, hiszen egy ilyen projekt megvalósulásához összerdélyi összefogás szükséges. Egy olyan múzeumot szeretnének létrehozni, amelynek székháza van, kiállítótermekkel, archívummal, restaurálási műteremmel, kiadóval. Egy olyan nagy múzeumot vizionálnak, amely segítene megismerni Erdély történetét, kultúráját, jelenét, jövőjét, valamint az ott élő embereket. Mindeközben az építmény egy “élő” fotográfiai központként is funkcionálna, amely fotótáborral, kutatócsoportokkal, restaurálási képzéssel, hagyományos és elektronikus publikációk kiadásával foglalkozik. Jelenleg egy virtuális múzeum létrehozásán dolgoznak a fotomuzeum.ro oldalon, mely jelen pillanatban még inaktív, de folyamatban van elindítása. Az erdélyi kultúra múltját és jelenét fotográfiákon keresztül akarják összegezni egyfajta vizuális kultúrantropológiai értékmentésként. Az egyesület kutatói weboldalt működtet, Molnár Attilának van egy saját kutatói weboldala is. 

Legújabb tervük egy film, melyre Erdély múltja és jelene filmen és fotográfián címmel pályáznak, ennek tervezetében azt írják, hogy az elmúlt évtizedben a régi fotográfiai (és képeslap) alkotások, általában a fotográfia iránti szakmai és civil érdeklődés  – szenvedélyes gyűjtők, vásárlók sokasága miatt – egyaránt számottevően nőtt, kutatások indultak, fotótörténeti kiadványok, albumok születtek és több helyütt célul tűzték ki a régi műtermek, “napfényműtermek” rekonstrukcióját, lokális és regionális hatósugarú fotográfusok, vándorfotográfusok élettörténetének felkutatása megkezdődött. Ezeket a jótékony folyamatokat szeretnék segíteni, partnerségben a folyamatok generátoraival, ugyanakkor az egyesület saját útját járva szeretné letenni névjegyét az egységes magyar fotótörténet egyes fejezeteinek megírásával. Véleményük szerint létrehozható az Erdélyi Magyar Fotótörténet Kulturális Örökségének Archívuma, valamint Múzeuma. Az Egyesület saját jelentős nagyságú gyűjteménnyel rendelkezik, de a Hargita Megyei Kulturális Központ számára is gyűjtöttek kultúrtörténeti csemegéket, és Molnár Attilának is van egy saját magángyűjteménye is. Olyan erősen bíznak ebben, hogy biztosan találnak egy helyet, ahol mindez megvalósulhat, így van ez az egész világon, hiszen majdnem minden városban alakul helyi történeti és fotográfiai múzeum.

Farkas Zsuzsa