tiszatáj | 2021. november 25.

„Álmodtam egy világot”

CSÁKI RÓBERT ÚJ TÁRLATA A KÁLMÁN MAKLÁRY FINE ARTS-BAN

TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA 
Nem e világunkból származó szellemalakok, arcukat maszkkal elfedő figurák, Csáki Róbert kreatúrái népesítik be a Kálmán Makláry Fine Arts kiállítóterét. A festő friss alkotásai mellett ezúttal egyik személyes kedvencét is kiállította…

Csákinak már egészen korai munkáit is jellegzetesen egyéni szín- és formavilág, és az ecsetkezelés sajátos módja jellemezte, később pedig kialakította eredeti, senki mással össze nem téveszthető stílusát. A hosszú évek alatt olyan új festői világot hozott létre, amelyben belső, vizuálisan megélt álom- és képzeletbeli, valamint szellemi élményeit formálja képekké. Mindezt anélkül teszi, hogy végletesen elszakadna a valószerű képi elemektől. 

A kiállítás képein bravúros módon elevenedik meg Csáki Róbert sajátos szimbolikájú álomvilága, egy olyan kozmoszé, amelyben valóságos helyszíneken bolyongó éteri lények libbenek tova. Ebben a szürreális festészeti univerzumban a képzelet, az álom és a spontán feltörő emlékek öltenek testet, hogy aztán egy groteszk, bizarr és tünékeny világgá ötvöződjenek. 

Zavarbaejtőek, már-már horrorisztikusnak tetszőek azok a többnyire álarc mögé bújt fejek, amelyeket az alkotó egymás mellé helyezett. Ezek az elmosódott, már-már a vászonról lefolyó arcok a festő elmondása szerint olyanok, mintha félálomban vagy hibernálva lennének. Csáki Róbert festészetének fontos mozzanata az elrejtőzés, elfedés akaratlan kényszere, romantikus sejtelmessége. Különös figurái, habár az arcuk elé tartott maszk átláthatóságából fakadóan

A Kálmán Makláry Fine-Arts kiállítóterében ijesztően groteszk arcokra, különös tájakon lebegő alakokra vethetünk pillantást, de a tárlat fő műveként itt láthatjuk az alkotó egyik korábbi munkáját, az Hommage a Velazquez-t. A kép középpontjában egy karosszéken ülő férfit látunk, jobb keze a karfán nyugszik, másik keze, ahogyan felénk fordul, takarásban van. Homlokát ráncolva egyenesen ránk tekint. A korszak (17. század) közemberének ruházatát viseli: galléros, fehér inget, vörösbarna bő zubbonyt és nadrágot, fekete, hosszúszárú csizmát. Csáki torzított arcú, kortalan alakja meglepetten tekint kifelé nézőire, mintha kérdőre vonna minket, amiért nézzük. Háromszögletű feje, hegyes fülei is azt sugallják, hogy értelmileg visszamaradott, gyermeki naivitással csodálkozik a világra és ami benne van. A térdeire terített tollszerű lepel fátyolként hálózza be testét, mintegy rabul ejtette, a székhez kötözte őt, így kiszolgáltatott helyzetben van, akár a gyermekek. A Hommage a Velazquez leginkább egy olyan lélekállapotrajzként értelmezhető, amely egy pillanatnyi rezdülést rögzít: Csáki Róbert képének főszereplője mozdulni akar, ám nem tud.  Az alkotó mély izzású barnás-vöröses-sárgás színekkel megkomponált olajvászna Diego Velazquez, 17. századi spanyol festőművész előtt tisztelgő mű. Színvilága, technikája felidézi számunkra a hagyományos festészet klasszikus vívmányait.

A groteszk, szétfolyó arcok mellett az álomszerű tájképek foglalkoztatják mostanában Csákit a legjobban. Lampionok (2018) című képének középpontjában két sötét figura áll. A körülöttük örvénylő tér a művész álomvilágának jellegzetes színeiben: sárga, barna, szürke és rózsaszín foltokban kavarog, bennük a két kicsiny termetű lény szellemalakként lebeg. A távolban mintha egy süveg formájú “kapu” tárulna elénk: talán az álomvilág és a valóság dimenziója közötti bejáratot látjuk. Csáki Róbert szürrealisztikus festményén keveredik egymással a valóság, az irracionalitás és a természetellenes, így hozza létre különös világát, ahol ezek a bizarr, elmosódott és szellemszerű figurák töltik be a teret.

Merőben újfajta színvilágról tanúskodnak a kiállítás új munkái (Híd alatt 2021, Városi fények 2021), amelyek a Csákitól már jól megszokott barnás-vöröses kolorittal ellentétben világos színekkel (kékkel, zölddel, sárgával) megfestettek. Ezeket a képeket az élénkebb, mediterrán kultúrából átemelt színek uralják, amelyek elsősorban a tájrészletek hangulatának érzékeltetésére hivatottak.

A tárlat egyik gyöngyszemeként láthatjuk az Hommage a Debussy-t, amely az alkotó egyik személyes kedvence, és kétségtelenül a bemutatott anyag legszebb darabja. Létrejöttét hosszas, gondos előkészítő- és alkotómunka előzte meg, amely során Csáki a tradicionális festészetből merítve szinte leheletfinoman festette meg mágikus műalkotását, amellyel az impresszionista zene könnyedségét is érzékelteti. 

Csáki Róbert új tárlatán munkásságának színe-javát mutatja meg. A nagy mesterekhez méltó lazúros, bravúros ecsetkezeléssel megfestett képei Turner, Goya, vagy éppen Gulácsy műveit idézik, ám egy modern alkotó saját álomvilágába vezetnek bennünket.




Csáki Róbert 
Kálmán Makláry Fine Arts, Budapest