Aki haláláig festő maradt

Renoir 1841. február 25-én született Limoges-ban. Három évvel később a család Párizsba költözik. 1854-ben Auguste egy porcelángyárban tanulja a porcelánfestő szakmát. Olyan ügyes, hogy ráragasztják a „Monsieur Rubens” nevet. Mint a kor valamennyi festője, Renoir is a Louvre festményeit másolja, hogy elsajátítsa a mesterek tudását. 1862-ben sikeres felvételi vizsgát tesz a Szépművészeti Főiskolán. 1868-ban a párizsi Szalonban kiállítja Lise napernyővel című festményét, amit Zola lelkesen üdvözöl, ám a kritikusok fanyalognak. A modell Lise Tréhot volt, akitől Renoirnak két gyermeke született.

Renoir barátsága Claude Monet-val

Renoir és Monet a húszas éveikben járnak, amikor együtt kezdik el tanulni a festészetet Charles Gleyre-től a párizsi École des Beaux-Art-on csakúgy, mint Alfred Sisley és Camille Pissarro. Mivel nem voltak elégedettek a mester antik formák iránti elkötelezettségével, két hét múlva mind a hárman otthagyják a kurzust. Az élénk színek és a fény szerelmesei rendszeresen találkoznak Fontainebleau vagy Honfleur erdeiben, hogy a szabadban fessenek. Monet és Renoir gyakran egymás mellett állítják fel festőállványukat. 1869-ben a két, meglehetősen szegény festő gyakran látogatja a La Grenouillère nevű, munkások által kedvelt szajnaparti fürdőhelyet, ahol öt festményből álló sorozatot festenek. Kenneth Clark, angol műkritikus szerint „A Grenouillère az impresszionizmus szülőhelye.” Renoir és Monet ugyanabból a perspektívából ábrázolják a tavat, az úszó vendéglőt, a csónakázókat és a fürdőzőket. 

Monet festménye befejezetlen maradt, míg Renoir részletekben gazdag jelenetet fest meg a tavat látogató tehetős polgárokról. A sorozat másik két festménye ugyanebben az évben készült, és szintén a La Grenouillère fürdőzőit ábrázolja. Renoir képén elegáns, kalapos urak és szép ruhába öltözött hölgyek vonulnak át a sziget árnyas részére. Ugyanezt a jelenetet Monet néhány elmosódott alakkal mutatja be.

Renoir megörökítette barátját is

1872-ben Renoir két alkalommal is megfesti az olvasó Monet-t, amelyeken a harmincas éveiben járó barátját ábrázolja elmaradhatatlan kalapjában és szakállával. No meg pipával a szájában, mivel a szenvedélyes dohányos Monet-t ritkán lehetett látni pipa vagy cigaretta nélkül. Halálát is tüdőrák okozta.

1875-ben egy cseppet sem idealizált képet fest Renoir Monet-ről, inkább realista módon ábrázolja egy ablak előtt ecsetjeivel és festőpalettájával. 

1872 és 1874 között Renoir többször meglátogatja barátját Argenteuil-ben. Ezeknek a nyári látogatásoknak egyikén, 1873-ban festi meg Monet-t, amint kertjében dáliáiról készít képet. 

Renoir a Montmartre-on

1876-ban Renoir a Cortot utca 12-ben (a mai Montmartre Múzeum) bérel egy szerény műtermet. Nem zavarta, hogy a ház lepusztult állapotban volt, mivel ragyogó kilátás nyílt Párizsra. Innen járt el a neves mulatóhoz, a Moulin de la Galette-hez, hogy megfesse képét. Mivel barátaival többször voltak vendégei a Galette-nek, festményén megörökítette őket is. A kép jobb oldalán Renoir barátja, Georges Rivière, újságíró, műkritikus ül szalmakalappal a fején. Középen két nővér, Jeanne és Estelle, mindketten Renoir modelljei. A szinte a föld felett lebegő táncospár kiemelkedik a tömegből. A hölgy Margot, Renoir modellje és szeretője.

1889-ben Renoir kedvenc modelljével, későbbi feleségével, Aline Charigot-val ismét a Montmartre-ra költözik, a rue Girardon 13-as szám alatt lévő Château des Brouillards-ba, (A ködök kastélya) ahová a Sacré Coeur-bazilikától a kanyargós kis utcán, a rue de l’Abreuvoir-on rövid sétával jutunk el. A Château des Brouillards a Montmartre legromantikusabb épülete. A név hallatán egy, a ködből előtűnő, mesebeli palotáról álmodozhatunk, a környéken ólálkodó boszorkányokkal. A kastély a 18. század végén épült, amikor a Montmartre-on mindenütt szőlőültetvények és szélmalmok voltak láthatók. A mai épület helyén egy régi malom, állt, amit A ködök malmának (Moulin des brouillards) neveztek. Az elnevezés onnan ered, hogy a környék számos forrásából eredő víz a hideg levegő hatására egyfajta köddé alakult át, ami beborította a tájat. 

Jean Renoir, a későbbi híres filmrendező itt látta meg a napvilágot. Kellemes emlékeket őrzött meg a kertről, ahol kecskék legeltek. Filmjeiben is feltűnnek az itt töltött évek emlékei

Az 1890-es években annyi nehéz év után Renoir sikert sikerre halmoz. Festményeit jó áron megveszik és a kritika is elismeréssel szól róla. Az állam megvásárolja az 1892-ben készült Lány a zongoránál című festményét.

1900-ban Renoirt kitüntetik a Becsületrend lovagi fokozatával. Először habozik, elfogadja-e a megtiszteltetést, majd amikor átveszi, barátjának, Monet-nek levelet ír, amelyben elmondja, hogy nem szeretné, ha a kitüntetés befolyásolná barátságukat.  

Tizenegy évvel később megkapja a tiszti, majd halála évében a parancsnoki fokozatot is. 

Az első saját ház

1896-ban Renoir vásárolt egy házat Essoyes-ban, ahol felesége, Aline született. Először ritkábban laktak ott, ám az asszony meggyőzte férjét, több időt töltsenek Essoyes-ban, ahol olcsóbban lehetett modellekhez jutni, mint Párizsban. De Renoir elsősorban a táj szépsége miatt szerette meg a várost. Az Ource folyó tükörfényét számos festményén megörökítette. A család nyár rezidenciája volt a ház harminc éven át. A festő 1919-ben bekövetkezett halála után fia, Pierre örökölte. A város 2017-ben vásárolta meg, ma múzeumként működik. 

Renoir utolsó otthona

1892-től reumás ízületi gyulladások jelentkeznek Renoirnál, amik később kezének teljes lebénulásához vezetnek A tengeri klíma jótékony hatása miatt 1907-ben Nizza mellett, egy nagy kertes házba költözik. A ma múzeumként működő épület a Les Collettes nevet viseli.

Renoir 1915-ben festette meg a birtokon lévő kis tanyaházat, amit már azelőtt is megörökített, mielőtt megvette a Les Collettes-et. 

Renoir legkedvesebb modellje, Gabrielle Renard 

Gabrielle a gyerekek számára egyszerűen ’Ga’ volt. Az apa, Auguste Renoir nem kevesebb mint kétszáz festményén örökítette meg. Az akkor tizenhat éves lány 1894 őszén érkezett a Renoir családhoz a Montmartre-on lévő otthonukba. Renoir feleségének távoli rokona volt. Több mint húsz éven át a három fiú nevelőnője volt, akik második anyjukként tekintettek rá. 

Számunkra különösen fontos az 1903-ban készült Fekvő női akt (Gabrielle) című kép, mivel a Szépművészeti Múzeum tulajdona 2019 óta. A képhez fűződik, hogy Renoir fürdőző nőit a szakzsargonban „egy Gabriellá-nak” nevezik, még akkor is, ha más volt a modell. 

A festő legkisebb fia, Claude Renoir operatőr visszaemlékezésében megemlíti, hogy Gabrielle rendkívül jószívű volt. Nem egyszer behívta a Les Collettes előtt lézengő csavargókat a ház konyhájában és együtt ették meg a déli maradékot egy pohár rozé mellett. Claude azt is elmesélte, hogy anyjuk, az egyedüli személy a házban, aki távolságot tartott a nevelőnőtől, egy alkalommal rajtakapta Gabriellát egy ilyen ingyen lakomán, és jól összeszidta: „Gabriella – mondta neki – nem csinálunk ilyent. Ha ezeket az éhenkórászokat tömöd, lehet, hogy inkább ártasz nekik, mint használsz.”. 

Apjuk utolsó napjairól a rendező Jean és az operatőr Claude Renoir is megemlékezik. Az utóbbi ezt írja: „Kevéssel apám halála előtt, a minden mozdulatára odafigyelő Gabriella készítette elő vásznait és festékeit, mivel apám már nem tudta ezt megtenni. Látom magam előtt, amint ’Ga’ tartja a palettát, ami már túl nehéz volt apámnak. Látom apámat így festeni utolsó napjáig, és keverni a festéket az ecsettel, amit erőtlen kezéhez erősítettem. Látom Renoir utolsó színeit a palettán, amit oly odaadással tartott a hű Gabriella.” 

Renoir 1919. december 3-án hunyt el. Nizzában temették el felesége mellé, majd 1922. június 7-én mindkettőjük hamvait áthelyezték Essoys temetőjébe.