Ahogy az idő pereg…

Ez az érzet kerített hatalmába, a még november 21-én tartott megnyitón. Ugyan lassan három hete volt, mégis élénken él bennem azóta is az élmény. A sejtelmes hangokkal kísért felvételek sokasága, az azokon felbukkanó nagyvárosok tovatűnő embertömegei magukba „szippantottak”. A kiállítás titokzatosságát tetézte, hogy a lesötétített teremben kezdetben csak a fülemre hagyatkozhattam. A tér minden irányából kellemes kongásokkal vegyített zúgás duruzsolt, majd elindult a videók vetítése.

A TOBE Galleryben most látható MATTER című videómunkájáról alkotott gondolatait Magyar így fogalmazza meg: „Senki nem értheti meg igazán az időt. Művészként a múlt, jövő és jelen pillanataihoz való viszonyunkat tanulmányozom, elmélkedve az idő használatán vagy ki nem használatán. Mindig is foglalkoztatott az idő szubjektív oldala – az emlékek súlya és szépsége, a bizonytalanságtól való félelem, az üresség, amikor egyedül vagyunk és a végső elmúlás…” A szemünk előtt pergő képsorokon többek között New York, Kalkutta, Váránaszi nagyvárosainak helyszínei tárulnak fel: kirakatokkal teli utcák, csónakoktól, nagy hajóktól „hemzsegő” kikötők, metróaluljárók lépcsői, peronjai, egy folyón átívelő híd és a sort még lehetne folytatni. Ismerősek ezek az urbánus színterek? Egy nagyvárosban élőnek minden bizonnyal, hiszen nap mint nap elhalad köztük, látványukat jól megszokta. Magyar Ádámtól sem idegenek a forgalmas helyszínek, a mai ember természetes élőhelyének tartja. Az alkotó Debrecenben született, majd a húszas évei végén ázsiai utazásokat tett. Ebben az időben talált rá a fotográfiára. Kezdetben hagyományos, fekete-fehér, utcai szociofotókat készített. Majd elmondása szerint hamar ráunt erre és megpróbált belőle kitörni. Mozaikként látta a világot, amelyben mindenki csupán alkotóeleme a nagy egésznek. Ötleteit nem tudta egy-egy képbe sűríteni, így embereket keresett, hogy együtt tudja őket bemutatni. 

MATTER-jén is tömegek mozognak, siklanak tova. Áttetsző fekete testükkel, elmosódott kontúrvonalaikkal kísértetek látszatát keltik. Persze nem olyan dermesztően ijesztőek, hogy valóban szellemeknek tűnjenek, inkább olyanok, mint a hátramaradt emlékek, lenyomatok. „Az elkészült munkáimban a napok és pillanatok egymásra vetítve jelennek meg, az idő áramlik, feltárva elhalványult emlékeinket és jelentéktelenségünket” – mondja Magyar Ádám. Képein ily módon az idő múlása is láthatóvá válik. „Vizuálisan feloldódunk, elveszítve az állandóságot. Határaink elmosódnak” – zárja gondolatait fotókon is megjelenő sorozatáról. 

A kiállítás további szenzációt is tartogat. A Stainless-el a művész új szintre emelte a szkennelésben rejlő lehetőségeket. Fekete-fehér képsorain pekingi, párizsi metróperonokon várakozó utasokat látunk. A képek csigalassúsággal peregnek a szuperlassításnak köszönhetően. A technika nem ördögtől való, Magyar pedig maximálisan él vele. Hogy kívánt célját elérje, egy gyorsan érkező vonatról filmezte le a szerelvény előtt várakozókat, majd lelassított mindent. A látványt mintegy megdermesztette, láthatóvá tette azokat az arckifejezésket, gesztusokat, melyeket egy suhanó metrókocsiról érthető okból nem figyelhetünk meg. 

Sorozatát egy módosított Optronis kamerával vette fel, amely gyorsabban veszi fel a képeket, mint ahogyan a szem érzékelni tudja, majd ezt lassítja le.  1300 képkocka/másodperc sebességgel örökítette meg az embertömeget, ami 54-szerese a filmekben használt 24 képkocka/másodpercnek. Az idő lelassul, egyéniségek tárulnak fel a kockákon. 

Magyar Ádám izgalmas egyéniség. Alkotóművész, aki otthonosan mozog műszaki területen is. Ebbéli kvalitására édesapja műhelyében tett szert. Kamaszként is érdeklődött a digitális elektronika és számitástechnika iránt, majd mindezt hátra hagyta. Technikai tudását később újra elővette, amint elkezdett fényképezni. Hogy a technika túlontúl leuralná munkásságát? Mindenesetre annak fontos részét képezi. Nemzetközi sikerei bizonyítják, jó úton jár.

Takáts Fábián

Magyar Ádám: Matter (2023 november 22. – 2023 december 23.) 

Fotók: A TOBE Gallery engedélyével