tiszatáj | 2022. június 28.

A kínok és gyönyörök festője

HIERONYMUS BOSCH REJTÉLYES VILÁGA A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN

TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA
Továbbra is felfokozott érdeklődésre tart igényt a Szépművészeti Múzeum nagyszabású Bosch kiállítása, amelyen a németalföldi géniusz életművének közel felét láthatják a látogatók. A Menny és Pokol között – Hieronymus Bosch rejtélyes világa igazi kuriózumként szolgál a fogékony művészetkedvelőknek, akik kilencven (nagyrészt a mester követői által készített) műalkotásban „gyönyörködhetnek”.

Azonban nem csak gyönyörködésre adnak okot Hieronymus Bosch csekély számú művei, amelyeken emberi figurák mellett ijesztő túlvilági lények: sátáni alakok, démonok is megjelennek, a pokol „bugyraiba” is alászállhatunk. Az alvilág mellett ugyanakkor már-már mennyei helyszínek, például leghíresebb alkotása egy másolatában, a Gyönyörök kert-je idilli „szépségeiben” is elmerülhetünk el. Legyen szó bár paradicsomi állapotú vagy alvilági helyszínekről, vallási, álom vagy zsánerképekről, a hangvétel egy és ugyanaz: merő szatíra, maró kritika korának társadalmáról, a 15. századi európai kultúráról. Sajnálatos, hogy Boschról, az európai festészet egyik legnagyobb hatású és legemblematikusabb életművét megalkotó festő életéről és munkásságáról viszonylag kevés információ áll a rendelkezésünkre, sem naplót, sem leveleket vagy egyéb dokumentumokat nem hagyott hátra az utókorra, így életművének nagy része homályba vész. A titokzatos alkotó a középkor alkonyán élt, egy olyan korban, amikor országának számos háborús és társadalmi konfliktussal, vallási és erkölcsi megújulással kellett szembenéznie.

A művészettörténészek dolgát az is megnehezíti, hogy csupán 20 festmény és 25 grafika maradt ránk valószínűsíthetően tőle. Ezek egyike a Gyönyörök kertje (1500 körül) triptichonja, amelynek eredetije a madridi Pradóban látható, míg más művei elszórtan a világ múzeumaiban. Kész csoda, hogy most együtt láthatók olyan művek, mint a Bolondok hajója (1490-1500), a Kőoperáció (1494), Királyok imádása (1491-1498) vagy az Ecce homo (1475-1485). Ezekről biztosan elmondható, hogy Bosch keze nyomán készültek, más művekről (ilyen az Utolsó ítélet 1495-1505, vagy a Passió 1530 körül) már nem tudjuk ezt egyértelműen kijelenteni, valószínűleg a reneszánsz „piktor” műhelyében vagy valamely követője által készültek.

A művek keletkezését illetően így sokszor marad a bizonytalanság, illetve az a bizonyos címke, amely Bosch egyik követőjeként jegyzi a képeket. Merthogy Bosch-nak számos utánzója akadt, akik megpróbálták több-kevesebb sikerrel hűen visszatükrözni különleges képi világát.

Egy olyan képi világot, amely valószínűleg a 15. század humoros miniatúráiból és szatirikus metszeteiből táplálkozik. Hieronymus Boschnak alkotásaival nem pusztán az volt a célja, hogy elítélje kora társadalmának romlottságát, hanem, hogy rámutasson, gyengeségei miatt milyen könnyen válhat a gonosz prédájává a folytonos kísértésnek kitett ember. Ez a szándék helyezi a pellengérre állítás mellett erkölcsi és intellektuális értelemben magasabb szintre gunyoros kritikájú, fantasztikus elemekkel túlzsúfolt képeit, amelyek tele vannak már megfejtett, és még mindig megfejtésre váró szimbólumokkal. Ezek a jelképek legtöbbször egy-egy emberi gyengeséget (lustaság, irigység, falánkság, fösvénység) jelenítenek meg, de akadnak konkrét elemekhez társítható jelentések: medve=harag, hal=sátáni gonoszság, megfeneklett hajó=lezüllött egyház, fordított tölcsér a fejen=csalárdáság. Mindamelett festményein Bosch ismeretek további sokaságát alkalmazta, felhasználta a kabala tanításának elemeit, sőt, mi több, az alkímiát is. Komoly és bonyolult gondolkodású alkotóként értette korának szellemiségét, és mintegy oktató jelleggel tárta fel annak ellentmondásait. Ennek eszközeként használja a bűn rútságától való elijesztést és megmutatja a helyes út követésének szépségét.

Hieronymus Bosch: Az utolsó ítélet, 1515 körül
(Olaj, tölgyfa táblák_ 99,5 × 28,8 cm, 99,2 × 60,5 cm, 99,5 × 28,6 cm. A Szépművészeti Múzeum jóvoltából)

A még áprilisban nyílt Menny és Pokol között. Hieronymus Bosch rejtélyes világa című kiállítással igencsak grandiózus méretű, Közép-Európa valaha volt legnagyobb Bosch anyagát hozták össze a szervezők. Mindenképpen a Szépművészeti Múzeumot dicséri, hogy olyan köz- és magángyűjteményekből tudtak kölcsönözni műveket, mint például a New York-i Metropolitan Museum of Art, a párizsi Musée du Louvre, az amszterdami Rijksmuseum, a londoni The National Gallery vagy a madridi Museo Nacional del Prado. A németalföldi „zseni” különleges világát (tíz képpel és rajzaival) megelevenítő tárlaton nemcsak Bosch festői életművével ismerkedhetünk, hanem annak kultúrtörténeti hátterével is, hiszen a saját kezű festmények, rajzok mellett az életmű előzményeinek tekinthető alkotásokat, valamint Bosch műhelyének és követőinek munkáit is megcsodálhatjuk.

A valóban monumentális méretű, számos kisebb-nagyobb termen átívelő tárlat mintegy kronologikus sorrendben követi az életmű főbb „állomásait” a Bosch szülővárosában, Hertogenbosch-ban töltött évektől egészen művészetének széles körű hatásáig, amely nagyban meghatározta a 15-16. századi németalföldi festészet fejlődési irányát.

A hét szekcióra osztott kiállítás kiindulópontjaként a Két korszak határán elnevezésűben megismerhetjük a Rajna és Moselle folyók közelében fekvő várost, ahol a művész „felcseperedett”. Hertogenbosch-ban élénk kulturális és szellemi élet folyt, bár távol esett az olyan jelentős művészeti középpontoktól, mint Bruegge vagy Leuven. Így minden bizonnyal Bosch-t megihlette ez „pezsgő” közeg, ha nincsenek is adataink arról, hogy bekapcsolódott-e ebbe.

A második egység – amely A Bolondok hajója címet viseli- megpróbálja felidézni, hogy miként látta a művész saját társadalmát, hogyan ábrázolta az emberi természet gyengeségeit. A festő, aki élet nagy részét szülővárosának piacterén álló házában töltötte, gyakran vett részt vallási körmeneteken, farsangi felvonulásokon, de főúri ceremóniák szemtanúja is lehetett. Ezeken a népszerű eseményeken számos különböző társadalmi rétegből érkezett ember: zenészek, mutatványosok, kereskedők, szerzetesek, apácák de éppúgy csalók és koldusok is részt vettek. Bosch egészen sajátos nézőpontból tekintett ezekre a „figurákra”, a tárgyilagos jellemzés vagy idealizálás helyett megpróbálta az emberi természet árnyoldalait, a gyarlóságot és a bűnt ábrázolni a rá gyakran jellemző gunyoros megközelítéssel. A Bolondok hajója egy triptichon bal szárnyának a töredéke, az eredeti kép mintegy kétharmada. A kompozíció középpontjában csónakban ülő mulatozók társaságát látjuk. Ez a vidám csoportosulás eszik, iszik, zenél, nem sejtik, hogy a „ladikjuk” a megsemmisülés felé halad. Az erősen metaforikus festmény a sorsával mit sem törődő ember végzetét mutatja be, azt a romlást, amely a mihaszna alakokat hamar utoléri.

Brüsszeli kárpitszövő-műhely Hieronymus Bosch után: Földi gyönyörök kertje, 1550–1560 körül
(Arany-, ezüst-, selyem- és gyapjúszálakkal szőtt falikárpit 292 × 492 cm Madrid, Palacio Real, Patrimonio Nacional)

A harmadik szekcióban, Az idők végzete címűben aztán „elszabadul a pokol”, Bosch munkásságának legerőteljesebb témái, a túlvilág és a végítélet hátborzongató, víziószerű látomásai (Utolsó ítélet 1495-1505) borzolják kedélyünket. Olyan démoni figurák, hal-, madár-, disznó- és ragadozófejjel rendelkező szörnyek, gnómok népesítik be a festmények kompozícióit, akik szinte örömüket lelik védtelen emberek kínzásában. A címadó triptichon középső tábláján, az Utolsó ítélet-en Krisztus, mint bíró foglal helyet az égi szférában, mellett harsonát fújó angyalok és apostolok nézik a kompozíció alsó részében zajló eseményeket, jobbra a végítélet kárhozottjainak szenvedéseit látjuk, akik a pokol tüzén égnek és rovarszerű lények kínozzák őket. A szárnyas oltár bal oldalán maga a Paradicsom van, ahová az áldott, jó lelkek kerülnek egy rózsaszín sátor alatt hajózva.

A következő szekciók (Szentek élete, Jézus követése, Földi gyönyörök kertje) táblaképei már békésebb „vizeken” mozognak, szentek életét ábrázolja (például Szent János Patmosz szigetén 1500 körül), akik példaképekként szolgálnak a keresztény hívő számára, hogyan lehet megküzdeni a démonokkal és megőrizni a szilárd hitet.

Külön szekcióban láthatjuk Krisztus földi megtestesülésének és szenvedésének történetét (Passió). Itt kapott helyet II. Nassaui Engelbert gróf korabeli hóráskönyve, érzékeltetve a miniatúrafestészet hatását Bosch művészetére.

Legismertebb műve a Gyönyörök kertje egy hármas oltárkép középső darabja. Korabeli sikerét mutatja, hogy számos változata készült, többek között az itt kiállított falikárpit is. A kép értelmezésére, amely a földi gyönyörök, elsősorban az erotikában elmerülő mezítelen embereket ábrázol, számos elmélet született, freudi, lélektani alapú, de létezik olyan feltevés is, hogy egy esküvői jelenetet ábrázol. Bonyolult szimbólumrendszerét azonban Bosch korabeli összefüggések ismeretében lehet értelmezni. Például a lovaglás a termékenység, a gömb a teljesség, a gyümölcsszedés a bűnbeesés jelképeként szolgál.

Menny és Pokol között. Hieronymus Bosch rejtélyes világát végig járva lehetetlen feladat lenne az összes kép részletes elemzése, ahogyan a látogató is inkább az egészből nyerhet mély benyomást. Ki-ki más és más részletnél áll meg, és próbálja megfejteni a mai kor emberének rejtélyes szimbólumrendszert. De nem is kell mindent érteni, az alkotások lenyűgöző képi világa örök emberi témákat (erény, bűn, hit, vágy, igazság) jár körbe csodálatos színgazdagsággal, meghökkentő fantáziával.

Takáts Fábián

Szépművészeti Múzeum, 2022. április 9 – július 17.



Képek: A Szépművészeti Múzeum jóvoltából