tiszatáj | 2020. július 2.

Zsellér Anna: „Eleve a sérültségben”

BARTÓK IMRE JERIKÓ ÉPÜL CÍMŰ REGÉNYÉRŐL
Ennél sötétebb metafizikát kortárs regény aligha tudna olvasói elé tárni. Milyen jó, hogy az olvasó is hozzáteheti, sőt, talán szükségszerűen hozzá is kell, hogy tegye a maga (pusztán) értelmezői, mégsem passzív aktusát a regényhez azzal, hogy a Jerikó épül szövegegységeit nem egyszerűen hibrid szövegekként, hanem a meg‑nem‑írt versek előszavaként vagy hiányának körvonalaiként is olvassa. Abban az értelemben teszem ezt, hogy mindeközben folyamatában és szünet nélkül feltételezem, hogy ez a regény abból a hitből és indulatból született, hogy a személyes élet költészete is lehet irodalom […]

Tekintettel a járványügyi veszélyhelyzetre, a Tiszatáj szer­kesz­­tősége úgy döntött, hogy áprilistól a Tiszatáj folyóiratot kizárólag digitálisan teszi elérhetővé az érdeklő­dők számára. Bízunk benne, hogy a válság elmúltával, amennyiben a folyó­irat-támogatások is beindulnak, olvasóink újra nyom­ta­tott formájában is kezükbe vehetik a lapot.

A júniusi Tiszatáj tanulmányblokkja, mely a XX. századi prózafordulat mestereinek, nemzetközi jelentőségű, egyszemélyes hazai műhelyeinek, Mészöly, Kertész és Krasznahorkai jelentős kísérleteinek megértésére vállalkozik, a kortárs – fiatal – magyar próza elmúlt években sokat hivatkozott műve, Bartók Imre Jerikó épül című regénye bemutatásával érkezik meg jelenkorunk irodalmához. Zsellér Anna, a tanulmány írója Bartók több szempontból is radikálisnak nevezhető művének olvasására éppen az írás múltvonatkozásai és vállalt hagyományvilága feltérképezése szempontjából vállalkozik. Zsellér a Bartók-regény szövetében otthonosan mozogva, magabiztosan „preparálja” ki a szöveg számára jelentős és jelentéses motívumait: a megtagadott-elérhetetlen költészet hívását; a szellemtörténet vonzó, bár rejtőzködő alakjainak (Celan, Hölderlin, Benjamin) jelentkezéseit, valamint a saját élet írásának korunkban megváltó irodalmi imperatívusszá vált, Bartók-féle megfeleléseit.

Zsellér Anna tanulmánya most ingyenesen olvasható a Tiszatáj júniusi számában az issuu.com-on.

BARTÓK IMRE JERIKÓ ÉPÜL CÍMŰ REGÉNYÉRŐL

„Ennél sötétebb metafizikát kortárs regény aligha tudna olvasói elé tárni. Milyen jó, hogy az olvasó is hozzáteheti, sőt, talán szükségszerűen hozzá is kell, hogy tegye a maga (pusztán) értelmezői, mégsem passzív aktusát a regényhez azzal, hogy a Jerikó épül szövegegységeit nem egyszerűen hibrid szövegekként, hanem a meg‑nem‑írt versek előszavaként vagy hiányának körvonalaiként is olvassa. Abban az értelemben teszem ezt, hogy mindeközben folyamatában és szünet nélkül feltételezem, hogy ez a regény abból a hitből és indulatból született, hogy a személyes élet költészete is lehet irodalom. Sőt, tovább megyek, talán még ennél is erősebbet valósít meg ez a könyv: azt, hogy a legsajátabban irodalommá csak a személyes élet költészete válhat. Éppen ezáltal válik ez a regény a saját élet traumájával történő nagyszabású leszámolássá, a saját tudat és tudatalatti csodálatosan gazdag feltérképezésévé, és nemcsak mint ennek a tudatnak a paroxizmusa, kor- és kórtörténete, hanem mint korának hitetlenül hívő lelki-ismerete is.”

Tovább >>>