Szerényi Szabolcs versei

Rutin

Nézd a különböző tájak térszerkezetét:

valamiképp mind hasonló,

szögek és ívek alkotják,

a semmiben érnek véget,

belőlük kitörni csak felfelé lehet.

Ott, ahol vér csordogál lassan

ereszcsatornákban,

cseppjeit a város

szélmalomkerekei verdesik szét,

és mi szép lassan sétálunk

egy szupermarket felé.

Arcvonal

hófehér fal uralja a tájat,

mintha a város épült volna azért,

hogy fal emelkedjen köré

előtte abroncsok, gumicsizmák,

kabátok füstölgő halmai,

háborús piac amott a téren

fehérre meszelve karolja át a várost,

színe csak egy sávban változik:

száznyolcvan centinél fut egy fekete csík

vér és agyvelő szikkadt vakolatfröccsei

Hatóságok érkezése előtt

Valami, amit ismerősnek vél:

kocsisor hosszú üressége,

lépések félszeg csendje,

alig mozduló látvány.

Közben széttárt karokkal

halad tovább:

kötéltáncos,

egy híd korlátján kívül.