Petőcz András versei

Ahol háború van

Ahol háború van,

ott polgárháború van,

polgárok tüzelnek

valamiféle állam

állampolgáraira.

Ahol polgárháború van,

ott háború van,

fegyverekből lőnek,

fegyveresekre,

vagy fegyvertelenekre.

Éjszaka alszik, aki alszik,

sörétes puskát nem emel senkire.

Csak a gyermek nem alszik,

aki fél,

helyette farkasszemet néz

a gyilkos szándékú ismeretlennel.

Csak a gyermek nem alszik:

nagy kerek szemével bámul,

s nem érti a sötétség beteges,

ostoba démonait.

A megvénhedt Isten

Romok között sétálgat az Isten.

Törmelék és por és por és por.

Vészjóslóan csendes itt minden.

Szomorú arcát bámulom.

Ahogy a szemétben kutakodik.

Homlokán fekete korom.

Hogy ne tudja önmagát halottnak,

annyira szeretném átölelni!

Lábaim könyvlapon tapodnak.

A háborúnak vége soha nincsen,

s az ucca mindig ugyanilyan halott.

Csak ő kínlódik: a megvénhedt Isten.