tiszatáj | 2020. május 28.

Nagy Fruzsina: Ahol a Szél (se) jár

J. M. W. TURNER THOMSON’S AEOLIAN HARP (THOMSON ÆOLHÁRFÁJA)
„William Turner minden idők egyik leghíresebb és legeredetibb művésze; festészetével kapcsolatban a szakirodalom többsége szuperlatívuszokban fogalmaz. A művészettörténetben a „fény őrültjeként” emlegetik, „aki valóságos katalógusát adta a fenségesnek”, és aki „a végsőkig kifinomult ábrázolásaival ajándékozott meg minket”. Turner munkássága és hagyatéka azonban nemcsak képzőművészeti, de lírai alkotásokat is tartalmaz – amint erre elenyészően kevesen, de az utolsó ötven év kutatásai közül többen is felhívták a figyelmet […]

Tekintettel a járványügyi veszélyhelyzetre, a Tiszatáj szer­kesz­­tősége úgy döntött, hogy áprilistól a Tiszatáj folyóiratot kizárólag digitálisan teszi elérhetővé az érdeklő­dők számára. Bízunk benne, hogy a válság elmúltával, amennyiben a folyó­irat-támogatások is beindulnak, olvasóink újra nyom­ta­tott formájában is kezükbe vehetik a lapot.

A májusi Tiszatáj kép és szöveg kapcsolatát tárgyaló tanulmány-blokkjában jelent meg Nagy Fruzsina írása, mely a XIX. századi angol festészet „zászlóshajójának” számító Turner életművében vizsgálja meg az irodalmiság/líraiság és a vizualitás/képi allegória párhuzamos jelenlétét, esetlehetőségeit. A tanulmány röviden bemutatja a művész még ma is festészeti életműve mögé sorolt, kevesebbet emlegetett irodalmi munkásságát, mely – a tanulmány meggyőző leírásai alapján – számos módon érintkezik a Turner-oeuvre ismert, elismert, múzeumokban felkereshető anyagával. Nagy Fruzsina megállapítása szerint Turner, a költő sokat köszönhetett a festő Turnernek, ahogyan megfordítva is éppilyen igaz a kijelentés. A tanulmány szimultán műelemzései segítségével bizonyítja szemlélet és olvasás együttes jelenlétének, beemelésének fontosságát a Turner-mű befogadása esetén. A közreadott tanulmány részlet a szerzőnek egy terjedelmesebb, a parergonalitásról (a keret(ezés) problémájáról) szóló, összehasonlító irodalomtudományi jellegű munkájából.

Nagy Fruzsina tanulmánya most ingyenesen olvasható a Tiszatáj májusi számában az issuu.com-on.

J. M. W. TURNER THOMSON’S AEOLIAN HARP (THOMSON ÆOLHÁRFÁJA)

„William Turner minden idők egyik leghíresebb és legeredetibb művésze; festészetével kapcsolatban a szakirodalom többsége szuperlatívuszokban fogalmaz. A művészettörténetben a „fény őrültjeként” emlegetik, „aki valóságos katalógusát adta a fenségesnek”, és aki „a végsőkig kifinomult ábrázolásaival ajándékozott meg minket”. Turner munkássága és hagyatéka azonban nemcsak képzőművészeti, de lírai alkotásokat is tartalmaz – amint erre elenyészően kevesen, de az utolsó ötven év kutatásai közül többen is felhívták a figyelmet. Jerrold Ziff, Turner-kutató szerint „nyilvánvaló, hogy Turner költészet iránti vágya elválaszthatatlan volt a festészet és a költészet kapcsolata iránti érdeklődésétől.” Ziff idézett állítását alátámasztja, hogy Turner saját költeményei közül csak nagyon keveset, mindössze harmincegyet publikált életében – és ezek közül mindet a festményei ekphrasziszaként (leírásaként) hozta a nyilvánosságra. A kiadott, csekély számú lírai alkotást Turner következetes szelekciós munkája és többszöri átdolgozásai előzték meg, melyeket pontos tervek és utasítások kísértek a vizuális ábrázolás melletti vagy a katalógusban elhelyezett szövegek megjelenítésével kapcsolatban”

Tovább >>>