Mezei Gábor versei
a tőkék, bár ő ültette őket, egymást
fojtogatják. issza néma borát, ereiben
nedvek. kacsok és indák a bőrig.
ereiben bor, kocsányon mélyvörös
szemek, torkán kéregíz. a tőkén
száraz ág, csak sötétben nőnek a
cseppek. sötétben folynak szét,
[…]
monstrum2
fekete törzse szárnyas, poros, szíve sűrűn fájdalmas.
törzsén feje, szárnyai elevenek, fájdalma osztható de
bonthatatlan. osztott közepén szív, osztott két szárnyas
darabja ugyanoly súlyos, törzse merev. fekete törzse
elevenen kétfelé metszve, kínosan mozduló fejre kötve
hathatós orvosság szívhasadás ellen, s az fejnek sűrű
sajgásában. szíve mind egy és oszthatatlan.
erjedt/sötét
a tőkék, bár ő ültette őket, egymást
fojtogatják. issza néma borát, ereiben
nedvek. kacsok és indák a bőrig.
ereiben bor, kocsányon mélyvörös
szemek, torkán kéregíz. a tőkén
száraz ág, csak sötétben nőnek a
cseppek. sötétben folynak szét,
szem reped. a könny belülről vakít,
rossz bor fakad. a vaksötétbe kacsok
merednek.
Megjelent a Tiszatáj 2013/11. számában
