SZTEkult
Mennyire király?
BENEDEK SZABOLCS: KIRÁLY!
KOVÁCS BENJÁMIN KRITIKÁJA
Benedek Szabolcs könyve egy olyan történelmi ismeretterjesztő mű, mely nagyon jópofa csavarral igyekszik megfűszerezni a száraz történeti áttekintést. Tagadhatatlan, hogy a történelemtudományos ismeretterjesztés nehéz írói feladat, hiszen a történelem szinte minden területét feldolgozták már, számtalan írás született akár ugyanazon témáról.
Tehát fontos kérdés, hogy a Király! tud-e újat mutatni, stílusával kitűnni, vagy elveszik a temérdek, akár gyerekeknek, kamaszoknak, akár felnőtteknek szóló ismeretterjesztő munka között. Benedek Szabolcs új könyve amellett, hogy végigkíséri az olvasót (kis túlzással a világ történelmén, hiszen az ősrobbanástól indulunk, és nemcsak emberekkel, hanem dinoszauruszokkal is találkozunk!) a magyar történelmen, kronologikusan haladva ötvenkét magyar király (Szent Istvántól IV. Károlyig)tömör bemutatásán, mindezt úgy teszi, hogy közben humorával, frappánsságával képes a műfajon belül kivívni saját pozícióját.
A szerző a Könyves Magazinnak adott interjújában is jelzi a történelem iránti elhivatottságát. Az, hogy mindig is érdekelte a történelem, az oka annak, hogy már eddig is gazdag életművében leginkább olyan regényeket, novellákat írt, melyek történelmi témát (pl. Az élcsapat avagy Tanácsköztársaság 1919, Vörös mint a vér) vagy egy személy életét dolgozták fel (pl. Báthory Zsigmond, Kádár hét napja). Nincs ez másként a recenzált mű esetében sem, az író választott célközönsége azonban most kifejezetten a kamasz olvasó, akinek szórakoztató és figyelemfelkeltő módon, a fiatalok nyelvén beszéli el a történelemtankönyvek sokszor száraz tudásanyagát. Benedek Szabolcs könyvének hangneme pedig valóban friss, fiatalos és humoros, habár a könyvben használt szleng és bizonyos megfogalmazások, aktualizációk (pl. a Trónok harcára való viccesutalás a 40. oldalon) talán inkább a huszas generáció nyelvét, popkultúráját tükrözik, mint a mostani tinédzserekét. A Király! zseniális a fiktív párbeszédekben is, majdnem minden második uralkodóra jut egy vicces dialógus: ezek a könyv legpoénosabb részei. Az író tehát úgy kalauzol végig minket az ősrobbanástól az utolsó királyunkig, hogy közben vele együtt szórakozunk, nevetünk. Nem a magyar történelemben hangsúlyosnak számító eseményeket követjük, vagy épp korszakok mentén haladunk, hanem véresen komoly királyportrékat olvasunk. A magyar királyok közt pedig volt ,,alacsony és magas, okos és buta, jó fej és tökfej, tökös magyar és nyápic külföldi – s persze nyápic magyar és tökös külföldi is.” Ha ma élnének, egy csomó hülyeséget kiposztolnának magukról (a kötet fülszövege).
A hétköznapi, könnyed nyelvezet mellett a jól kitalált, következetes koncepció, az uralkodók portrészerű bemutatása teszi befogadóbaráttá Benedek könyvét, miközben a tudományos hitelességéből sem veszít.
Az író nyilvánvalóan otthonosan mozog a magyar történelemben, de a könyv végén gazdag forrásanyagra is bukkanhatunk: a történelmi arcképcsarnokban látottak/olvasottak igazságát – közben persze kicsit fenntartva az irodalmi művekre jellemző fikcionalitást is, hiszen a Király! egyáltalán nem tankönyv – a jól megválasztott irodalmi források felhasználása támasztja alá. Olyan ifjúsági könyv, amely nemcsak a történelem iránt érdeklődőeknek tud élvezetes és hihetetlenül sok információt felvonultató olvasmány lenni, hanem a történelemórákhoz kedvcsinálóként is szolgálhat azoknak, akik kevésbé szeretik a tantárgyat. A könyvtárgy is kiszolgálja az olvasó igényeit: a kötet szépen szerkesztett, a szöveg gazdagon illusztrált és könnyen olvasható. A betűméret és a tagolás mind ezt erősíti, a szerző magyarázatait (például A rendszeres, alapos és gyakori kézmosás, Hány tenger mosta Magyarország partjait?, Trendi uralkodók, A korona hazatér) igényesen, keretbe szerkesztve különítették el a főszövegtől. A betűtípus a címekben kifejezetten képregényszerű, ami jól illeszkedik a rajzok stílusához. Lakatos István izgalmas, Benedek portrérajzaival párbeszédbe lépő illusztrációi, karikatúraszerű fekete-fehér rajzai pedig már önmagukban is képesek arra, hogy jókedvre derítsék az olvasót.
Ha az érdeklődő Lakatos megnyerő és humoros illusztrációi ellenére talán először bizalmatlanul és kétkedve lapozza fel a könyvesboltban Benedek Szabolcs új, történelemnépszerűsítő könyvét, ne legyen rest beleolvasni a kötet előszavába vagy valamelyik uralkodóportréjába. Pozitívan fog csalódni. Annak ellenére, hogy a Király! a magyar történelem ismert nagyalakjairól mesél, ezt képes megújult formában, szórakoztatóan előadni, így a közel háromszáz oldalas arcképcsarnokot néhány röpke óra alatt mindenki (tinédzser és felnőtt egyaránt) – komolyabb erőfeszítés nélkül, nevetve – körbejárhatja.
Kovács Benjámin
Benedek Szabolcs: Király! A magyar uralkodók véresen komoly históriája (Lakatos István rajzaival),
Helikon Kiadó
Budapest, 2021
296 oldal
A recenzió az SZTE BTK Kulturális Örökség és Humán Információtudományi Tanszék Tudományos próza című szemináriumán készült Bencsik Orsolya mentorálásával és szerkesztésével.
