Kritikus tömeg

AZ OTTHONOS IDEGENSÉG CÍMŰ ANTOLÓGIA BEMUTATÓJA DEBRECENBEN

A magyar kultúra napja alkalmából Debrecenben is hagyományosan több program éltette a művészeteket. A kiállítás-megnyitókat, tárlatvezetéseket, táncelőadást, valamint Kölcsey Ferenc szobrának koszorúzását is magába foglaló rendezvénysorozat részét képezte január 21-én az Alföld folyóirat kritikai műhelyének (Alföld Stúdió) könyvbemutatója is a Modemben.

Az időszakosan állandó csoportosulás lényegét az egyik vezető, Lapis József foglalta össze az Otthonos idegenség című friss kötet végén: „Az Alföld Stúdió kilencedik (…) gyűjteményében ismételten fiatal kultúraértelmezők szakszövegei kaptak helyet. Az Alföld folyóirathoz szorosan kötődő csoport tehetséggondozó munkájában eleinte művészek és irodalomtudósok egyaránt részt vettek, (…) az utóbbi két évtizedben azonban a Stúdió elsősorban kritikai műhelyként működik, s tagjai a lap (…) fontos utánpótlását jelentik.”

Nagyjából ezt érintette Halász János államtitkár köszöntője után Aczél Géza, a folyóirat főszerkesztője is, aki kifejtette, milyen sok irodalmárnak, irodalomtudósnak indult a pályája így. De az Alföld Stúdió (AS) legutóbbi, három éves szakaszát „lazán” irányító Fodor Péter és Lapis József is beszélt arról, hogyan segíti ez a kezdeményezés a fiatal, tehetséges egyetemistáknak abban, hogy a kötöttebb szemináriumi órák mellett nyitottabb formában osszák meg egymással gondolataikat, ami sajátos közösséget formál. A mostani műhelymunka egyébként amiatt volt kicsit más, mert nemcsak az irodalom kedvelőit invitálták meg a rendszeres, havi diskurzusokra, hanem más területek után érdeklődő, más területeken kutakodó (angol, illetve kommunikáció szakos) egyetemistákat is.

Minderre a Modemben zajló beszélgetésen jelen lévő néhány szerző (Barna Péter, Balajthy Ágnes, Szabó Orsolya, Ureczky Eszter) is úgy reagált, nagy örömmel vettek rész a műhelymunkában, s a sokoldalú témaválasztás (nemcsak olvastak, hanem például filmet is néztek), valamint a más-más szemléletmód miatt sokat tanultak egymástól, egymás érdeklődési köréből is – ami természetesen nem jelentette azt, hogy mindenben egyetértettek a beszélgetések során.

Időben kicsit visszaugorva meg kell emlékeznünk arról is, hogy az esemény első felében Bényei Péter, egyetemi adjunktus összefoglalta, mi is olvasható a tizenöt szerző írása nyomán összeállt Otthonos idegenségben. Rámutatott, ez az oximoron szerkezet jó jellemzi az egységbe forró szerteágazóságot, amelyet a különféle tanulmányok képviselnek. Ezek között akad például Csáth Géza munkáival, Kosztolányi Dezső útirajzaival, a Szomszédok tévésorozattal, Charlie Sheen botrányaival, klipelemzéssel foglalkozó szöveg – már csupán ezt olvasva is látható, igen széles körből merítettek a stúdiósok. Bényei észre is vette, hogy a műhely tagjai jól belelátnak a szélesre nyílt kultúra világába (ma már nem elég csak irodalmi műveket ismerni ahhoz, hogy tájékozottak legyünk), és érzékenyen tudnak reagálni irodalmi, színházi, politikai, képalkotói, vagy akár bulvártémákra is („egy-egy ablakot jelentenek e szövegek a jelen kultúrájára”). De természetesen így is jelentős az irodalom szerepe a könyvben: az elemző szerint ezeknek a szövegeknek az az erényük, hogy nem bonyolódnak bele a szakszerűségbe, inkább kivezető utakat keresnek a mindennapi valóság felé („az érdeklődő látás gesztusa az értelmezések fókuszpontja”). Végkövetkeztetésként Bényei Péter pedig megállapította, az esszéket átszövik a múlt hangjai, ami azt sugallja, a hagyományok életben tartása csak az eleven kortárs kultúrán keresztül lehetséges.

A több fronton való megmérettetés aztán a szerzőkkel való beszélgetésben is felbukkant, hiszen mind a négyen elárulták, újságíróként, irodalomtudósként, doktoranduszként, tanárként napról napra képben kell lenniük az aktualitásokkal, és nem csak a saját területükön, amihez nagy segítséget nyújtott nekik az AS-ban való részvétel. Fodor Péter és Lapis József ki is fejezte azon örömét, hogy az általuk kiválasztott (szándékosan nem csak a magyar szakhoz közel álló) fiatalok jól beszélik a különböző „nyelveket”, otthonosan mozognak a kortársban, akár idegen számukra egy-egy része, akár nem.

Vékony Zsolt