tiszatáj | 2013. július 15.

Kreatív vágyak*

DOMBOSI TÖRTÉNETEK – REMIX IRODALMI TÁBOR 4.NAP
Egyszer sem fordult még elő Xenaval, hogy leesett volna róla a lánc. A fekete bicikli kerekei az ég felé meredtek, ülése belefúródott a porba, én a pajeszomat tekergettem a mutatóujjam köré, mikor ideges vagyok. Kapkodtam, káromkodtam, összeolajoztam a kezemet. Késésben voltam […]

DOMBOSI TÖRTÉNETEK – REMIX IRODALMI TÁBOR 4.NAP

Egyszer sem fordult még elő Xenaval, hogy leesett volna róla a lánc. A fekete bicikli kerekei az ég felé meredtek, ülése belefúródott a porba, én a pajeszomat tekergettem a mutatóujjam köré, mikor ideges vagyok. Kapkodtam, káromkodtam, összeolajoztam a kezemet. Késésben voltam. Lidike ugatása alapján csak néhány utcára voltam a Király kocsmától. Az ok, amiért hang alapján tájékozódom, mindössze annyi, hogy útközben belebotlottam egy régi ismerősbe, aki rám akaszkodott és hosszasan hadonászott a kezével, míg beszélt, amiből minden második mondatot tudtam dekódolni. Nem a beszédhibája gátolt a megértésben, sokkal inkább az, hogy szövegelése olyan sűrű és átláthatatlan volt, mint egy jól elkészített svargli vagyis disznósajt. Minduntalan visszatért a kedvenc sorozatához, amit első hallásra nem értettem meg, Kobla 11. Nem vagyok jártas a mai kereskedelmi televíziók délutáni műsorai közt, de biztosra vettem volna, hogy aligha adnak irodalmi vonatkozású címet egy sorozatnak.

– Pityu, sietnem kell, majd halljuk egymást!

– Jó, jó, szesz.

Faképnél hagyott, nyeregbe zörrentem, néhány körkörös lábmozdulat után gurulásra bírtam Xenat, bedöcögtem a helyszínre. Horváth Viktorral eljutottunk a trobar összeomlásáig. A trubadúrok egyrészt szétrajzottak Nyugat-Európában, másrészt meghaltak. Ezek után kobla derivátumokkal foglalkoztunk. Villont vesézte a csoportvezető, majd egy fatrast írtak meg a szeminárium résztvevői. Szegő János vette át Csobánka Zsuzsa és Sirbik Attila csoportjait, a délelőtt folyamán kerekasztal-beszélgetés keretein belül vetettek fel olyan témákat, mint a kortárs irodalom, annak recepciója, önrecepciója, kánonok, azok formálódásai, kik s hogyan teremtik meg azt, marketing, milyen módszerekkel érhető el a célközönség.

A délutáni melegben a pozsonyi Irodalmi Szemlét az összegyűlteknek Barlog Károly mutatta be. A folyóiratot a főszerkesztő, Szalay Zoltán prezentálta, elmondta a lap történetét ötvennyolctól haladva, elérve a jelenig, ami gyökeres változást hozott a periódikum életében. Továbbiakban a moderátor az iránt érdeklődőtt, hogyan tudja figyelemmel kísérni a többségi nemzet a kisebbségi nemzet irodalmát, valamint milyen fogadtatásra talált a szlovák nyelvterületen az újjávarázsolt folyóirat. Szalay Zoltán úgy látta mindkét kérdés esetében, pozitív mutatókat sikerült felmutatniuk. Barlog Károly Gyenes Gáborhoz, a lap grafikai szerkesztőjéhez, fordult, aki elmondta, milyen belső – és külső illusztrációkkal dolgozik, ha a  Szemlének tervez. Gyenes végigvette minden szám illusztrációit, hangsúlyozta, hogy külső illusztrátorral dolgoznak, ugyanakkor fontosnak tartotta, hogy bizonyos nyomdai megkötéseknek érvényt kell, hogy szerezzen, amikor az illusztrációk megvalósíthatóságát veszi figyelembe. Egy szerző is érkezett a szerkesztőpárossal, Csanda Máté személyében, aki a többségi nemzet képzőművészetének figyelemmel kísérésének fontosságáról és a Kassaboys munkáiról beszélt.

A Fiatal Írók Szövetségétől idén ketten érkeztek a Dombos Remixre, Pál Dániel Levente és Korpa Tamás. A moderátori szerepet Berényi Emőke töltötte be. Először Pál Dániel Levente magyarázta új kötetének – Hogy éltünk, nem hiába – parodisztikus borítóját. Emőke arról kérdezte őt, mennyire tekinti terápiának az írás. Később a költő a szabadságról egy saját életéből vett anekdotát mesélt el, kiderült, hogy mostanában ez is foglalkoztatja. A beszélgetés alatt sajátos szabadságértelmezéséről is meggyőződhetett a közönség. Korpa Tamás Egy híd térfogatáról című kötete esetében a beszélgetés vezetője úgy írta le a kötetben szereplő írásokat, mint amik nagyon alaposak és struktúráltak. A költő elmondta, hogy őt az elvarratlan szálak érdeklik. Emőke szóba hozta még az elődök kérdését, azonban a költő nem nevezett meg egy erőteljes, mindent elsöprő hatást, ennek ellenére felbukkant Térey János, Borbély Szilárd és Szilágyi Domokos neve.

Az Ex-Symposion emberkoszorúja az új számmal, az Exjugó Lexikonnal kapcsolatban tartott nyitott szerkesztőségi ülést. Mesés Péter rámutatott rögtön az elején, hogy létezik egy urszöveg is,  amiről Balázs Attila is ír a Litera-n, miszerint „lapszámunk ötletét egy vaskos kötet, a Leksikon yu mitologije („A jugó mitológia lexikona”) adta”. Mesés hozzáteszi, hogy számára az Ex-Sympo ezen száma kiegészítés ehhez a lexikonhoz. Mesés Péter bepelinkovacoztatta a közönség, majd Bencsik Orsolya Danilo Kišről olvasott, Szerbhorváth György a lakodalmas rockról értekezett, Pató Attila a jugoszláv közterek elnevezéseit vette górcső alá, majd Szegő János írása következett Sárszegről, a felolvasást Pályi Márk sárszegi tó szócikke zárta.

Cserna-Szabó Andrással Barlog Károly ült le a díványra. A jótollú – és fakanalú író az új kötetének címével való problémákat taglalta, beszámolt a Szálinger Balázzsal újjáalakult hévízi Hévíz folyóiratról, aminek már több, mint egy teljes évfolyama van. Örült, mert azon igyekezetük, hogy egy ne szakmának szóló kiadványt szerkesszenek, meglátása szerint, megvalósult. Kiemelte a helyiek közreműködő-készségét és büszkeségét a lapra. Néhányszor rá kellett néznie vacsorára, a kondérba oldalas és káposzta került a vendégeknek.

Grendel Lajos hosszasan ecsetelte a kérdezőnek, Patócs Lászlónak, hogyan függ össze a perspektívaváltás nemzedékváltással, miért írt irodalomtörténetet, miként értelmezi a kisebbségi létet. Patócs László az irodalomtörténettel kapcsolatban azt kérdezte még, mi az oka annak, hogy a magyar irodalmat középhatalomnak nevezi. Grendel Lajos válaszában kitért arra, hogy ő egyáltalán nem tartja pejoratívnak ezt a jelzőt, megfogalmazásakor az járt a fejében, hogy a magyar irodalom nem adott világirodalmi mintákat, ez alól két embert mentett fel, Szentkuthy Miklóst és Weöres Sándort.

Az este irodalmi részét Oláh Gergely Máté fotókiállításának megnyitója képezte, a megnyitószöveget Czinki Ferenc intézett a kíváncsiakhoz, majd fényképvetítés, felolvasás, halk gitárszó andalíthatott el. Az udvar sötétebb sarkában a táborozók egy gyéren megvilágított asztalnál ültek, élcelődtek, húzták egymást. Feladjuk a leckét, mert látjuk, unatkozol, mondják az újságírónak. Öt szót be kell tenned a következő beszámolóba, folytatták. Ha ezért nem rúgnak ki, akkor semmiért, feleli az újságíró.

Fekete I. Alfonz

[nggallery id=193]



* Domonkos István interjúban elhangzott terminus technikusként értelmezhető szókapcsolat