A háziállatom egy szörnyeteg. Ha hozzáérek, mindig megremeg. Ha rá se nézek, akkor felnyüszít. Már nem vidít fel, és már nem dühít. Titokban tartom, ő a ketrecem. A parkba sohasem jön énvelem. Csak otthon rágja, ott a láncokat. Ha elszakad, akkor is ott marad. Ha megkérdezik tőlem, hogy vagyok, először mindig őrá gondolok, hogy elárulom őt, ha hallgatok, és ha beszélek, azzal árulom el őt, úgy, minthogyha lehetne mást. A parkban ott a sok fehér virág, titokban szirmaikat tépkedem: szeret, vagy nem szeret, vagy nem szeret… Ha hazaérek, akkor felnyüszít. Ha rá se nézek, akkor megremeg. Most mondd meg, mit csináljak ővele? A háziállatom egy szörnyeteg.
(Megjelent a Tiszatáj 2022. szeptemberi számában)
