Egy Rimbaud-vers új fordításának margójára

Kastélyok, évszakok,
mely lélek nem dadog?

Kastélyok, évszakok –

Jártam mágusiskolád,
boldogság; és nincs tovább.

Éljenezlek! Te vagy az,
hogyha szól a gall kakas.

De! Nincs kedvem élni sem,
betöltötted életem.

Bűbáj! Lélek s test tiéd,
és tettvágyam szerteszét.

Érti bárki a szavam?
Rebben tőled és szalad! –

Kastélyok, évszakok!

A verset az olvasók Kardos László fordításában ismerhették eddig, amely Rimbaud verseit tartalmazó több kiadásban olvasható (Arthur Rimbaud versei. Európa Kiadó, 1981; Napfény és hús. Kozmosz könyvek 1989.)

Abban, hogy egy verset többen is lefordítanak, semmi különleges nincs. A világirodalom jelentős költeményeinek számos fordítása létezik. Rimbaud versének két változatát mégis érdemes egybevetni az eredeti szöveggel, mivel a költő jelentős alkotásáról van szó. Anélkül, hogy kétségbe vonnám Kardos László fordításának létjogosultságát, azt gondolom, hogy Lanczkor Gábor tolmácsolásában mind formai, mind tartalmi szempontból közelebb kerülünk a rimbaud-i szándékokhoz. 

Rimbaud és Verlaine találkozása

Miután Rimbaud szóban forgó verse abból az időből származik, amikor Verlaine-nel szerelmi kapcsolatba kerül, és erre utalás is van a költeményben, idézzük fel röviden találkozásuk történetét.

Egyes források szerint Rimbaud maga küldte el verseit Verlaine-nek, mások szerint egy barátja. Bárhogy legyen is, Verlaine meghívta Párizsba, ezzel a szöveggel: „jöjjön, kedves nagy lélek, hívjuk, várjuk!”Levelében egy vonatjegyet is küldött a fiatal költőnek.

A tizenhét éves Rimbaud 1871 szeptember végén érkezett Párizsba, versei között magával vitte A részeg hajó című, azóta világhírűvé vált költeményét is. Rimbaud kezdetben Verlaine apósánál lakott, Verlaine és felesége társaságában, később egy padláson béreltek szobát neki a rue de Buci-ben. Rimbaud nagyon megkedvelte a művelt költőtársat, Verlaine pedig szerelmes lett a kamasz költőbe, ezért eltávolodott a feleségétől, még fia születése is hidegen hagyta. 1872-ben a Diáknegyed kávéházaiban töltötték napjaikat és éjszakáik egy részét. Rimbaud a Denogeant kávéházban egy vacsora alkalmával olvassa fel A részeg hajót 1871. szeptember 30-án, Paul Verlaine, Léon Valade, Ernest d’Hervilly Camille Pelletan Pierre Elzéar, Émile Blémont és Jean Aicard társaságában. Henri Fantin 1872-ben készült, Asztaltársaság című festményén megörökítette a résztvevőket.

A jóval idősebb Verlaine és az ifjú Rimbaud viharos szerelmi kapcsolata ismert. A közvélemény felháborodással vette tudomásul akkor még mélyen elítélt homoszexualitásukat. 1872 márciusában Rimbaud elutazott Charleville-be, ahol megírta az Utolsó versek címen ismert költeményeit, amelyek mindegyikében a megtisztulás vágya fejeződik ki. A kötet másik címe Újabb versek és dalok. A magyarul megjelent kiadásokban ezen a címen szerepelnek. Ebben a kötetben kapott helyet az Ô saisons, ô châteaux.

Rimbaud verse és a fordítások

AzÔ saisons, ô châteaux című versnek több változata is van. Az egyiknek a címe Bonheur (Boldogság). AzÔ saisons, ô châteaux címmel szereplő változatban Rimbaud számos javítást, változtatást eszközölt.

A költemény első sora és refrénje: Ô saisons, ô châteaux. Ez egy nosztalgikus felkiáltás, sajnálkozás a múló idő (saisons) és az álmok, az ambíciók (utalás a châteaux en Espagne, légvárak kifejezésre) tovatűnése felett. Már az első sor két változatának olvasásakor Kosztolányi Dezső sokat idézett mondata jut az eszembe: „műfordítani mégis annyi, mint gúzsba kötötten táncolni”. A fordító dilemmája: meghagyja az eredeti versben szereplő két Ó-t, amelyek kiemelik az elmúlás fájdalmát, csakhogy ekkor az eredeti hat szótagból hét lesz, ami ugyan nem számít szentségtörésnek. Kardos László ezt az utat választotta: Ó kastélyok, ó nyarak. Lanczkor Gábor tolmácsolásában így hangzik az első sor: Kastélyok, évszakok. Ő feláldozta a két Ó-t, viszont hű maradt az eredeti hat szótaghoz. A lényeges különbség nem is a fentiekben van a két fordítás között, hanem a saisons szó visszaadásában. Ezt nyarakkal fordítani nem szerencsés, mivel Rimbaud maga is hangsúlyozza, hogy az évszakok váltakozásáról, az idő múlásáról van szó. Annál is inkább fontos itt a fordítás, mert refrénként kiemelt szerepe van a szónak. Az, hogy Lanczkor milyen szerencsés kézzel nyúlt ehhez a sorhoz, akkor derül ki igazán, ha hangosan olvassuk Rimbaud sorát és a fordításokat. Lanczkor verssora ugyanolyan dallamos, mint Rimbaud-é, Kardos fordítása ehhez képest csikorgó. A második sorban a költő az emberi lélek tökéletlenségéről ír, ami miatt le kell mondani az álmok megvalósulásáról: Quelle âme est sans défauts? Ezt a gondolatot mindkét fordítás visszaadja. Mely lélekben nincs salak! – olvassuk Kardosnál, míg Lanczkor így fordítja: mely lélek nem dadog? A következő sorokban az élet nagy kérdését, a boldogság keresését veti fel a költő (a nagy B-vel írt szó csak kiemeli fontosságát!):

J’ai fait la magique étude
Du Bonheur, que nul n’élude.

Éppen ezért sajnálatos, hogy a szó eltűnik Kardos fordításából:

A sors varázsát ismerem,
azon ki nem fog senki sem.

A rimbaud-i sorok nemcsak hűbbek, szebbek is Lanczkor tolmácsolásában:

Jártam mágusiskolád,
boldogság; és nincs tovább.

A következő két sor értelmezése nem kevés fejtörést okozott a kritikusoknak. Mi vagy ki az ’ő’? A Boldogság? A szerető, azaz Verlaine? 

Ô vive lui, chaque fois
Que chante son coq gaulois.

Itt rögtön jegyezzünk meg annyit, hogy Rimbaud-nál a kakas nem kukorékol, hanem énekel, ezért Kardos fordítása nem szerencsés:

Üdv néki mindig, amikor
a gall kakas kukorikol.

Lanczkor így fordítja:

Éljenezlek! Te vagy az,
hogyha szól a gall kakas.

Az alábbi sorokat a kritika kétféleképpen értelmezi, és joggal, mivel mindkét jelentés benne van a sorokban:* az első magyarázat szerint pozitív jelentése van, azaz a költő elégedett, már semmi többre nem vágyik. A másik negatív, a költőt minden energiája elhagyta, nincsenek már vágyai:

Mais! je n’aurai plus d’envie,
Il s’est chargé de ma vie.

Kardos László az első, a pozitív értelmezés szerint fordítja ezeket a sorokat:

Több vágyam nem lesz sohasem:
átvállalta az életem.

Lanczkor Gábor a pesszimista változatként értelmezi a sorokat:

De! Nincs kedvem élni sem,
betöltötted életem.

Jegyezzük meg azt is, hogy míg Lanczkor ugyanazzal a De!-vel kezdi a két sort, mint Rimbaud, Kardosnál ez eltűnik. Pedig a de kötőszó és utána a szokatlan felkiáltójel hívja fel az olvasó figyelmét a költő érzelmi telítettségű okfejtésére.

A következő két sor ismét kétféle értelmezést kaphat. Lehet úgy érteni, hogy a költőnek, aki eljutott céljáig a boldogság keresésében, már nincs mit tennie, de a ’disperser’ szóban az is benne van, hogy szétforgácsolja erejét, és ebben az értelemben a lemondás gondolata dominál:    

Ce Charme ! il prit âme et corps.
Et dispersa tous efforts.

Kardos László fordításában egyértelmű a második értelmezés:

Test-lelkem fogja e varázs,
széthullott minden akarás.

Lanczkor Gábor fordítása vagy tudatosan vagy ráérzésből, de a rimbaud-i sor mindkét értelmezési lehetőségét tükrözi:

Bűbáj! Lélek s test tiéd,
és tettvágyam szerteszét.

A vers két utolsó sora: 

Que comprendre à ma parole ?
Il fait qu’elle fuie et vole !

Benoît de Cornulier szerint itt a költő belátja, hogy verse enigmatikus, és ezt azzal magyarázza, hogy a szerelmi hév elragadta. Az ’Il’ (Ő) maga a szerető lenne. Nemcsak ennek a felfogásnak a fényében, de Kardos fordítása mindenképpen értelmezhetetlen: 

Milyen értelmet hord szavam?
Szavára megfut s elsuhan!

Mi fut el szavára? A szavam?

Lanczkor megint csak híven tolmácsolja a rimbaud-i gondolatot:

Érti bárki a szavam?
Rebben tőled és szalad! –

Lanczkor Gábor fordítása már csak azért is üdvözlendő, mert felhívja a figyelmet egy költőzseni jelentős alkotására.

Magyar Miklós

JEGYZET

* Benoît de Cornulier Ô saisons, ô châteaux ou l’Alchimiste et le pot au lait című, a Parade sauvage-ban 1991. szeptemberében megjelent cikkében részletesen elemzi Rimbaud versét. A szerző többször hivatkozik Bernard Meyer, kitűnő Rimbaud-kutató könyvére (Sur les derniers vers – Douze lectures de Rimbaud, L’Harmattan, 1996). Tanulmányomban felhasználtam Benoît de Cornulier írását.