Eddig ismeretlen Kosztolányi-versre bukkantak
Kosztolányi Dezső újabb verse – versvázlata – került elő. Az információk egy árverési katalógusban szerepelnek, s Veres András és Bíró-Balogh Tamás nyilatkoztak róla a HVG és a Népszabadság hasábjain. A verset Kosztolányi zöld tintával írta egy jegyzettömbbe […]
Kosztolányi Dezső újabb verse – versvázlata – került elő. Az információk egy árverési katalógusban szerepelnek, s Veres András és Bíró-Balogh Tamás nyilatkoztak róla a HVG és a Népszabadság hasábjain. A verset Kosztolányi zöld tintával írta egy jegyzettömbbe, amelyből kitépték a lapot. A versnek címe nincs, talán azért, mert egy hosszabb vers részlete lehet – a lap sarkában ugyanis egy 3-as szám azt jelzi, tartozott még a szöveghez két másik oldal is.
Dátum nincs a szöveg mellett, de nyilvánvalóan nem fiatalkori versről van szó. A zöld tinta használata eleve azt feltételezi, hogy az írás nem lehet 1910-nél korábbi, a tematika és a vallomás hangvétele pedig jóval későbbre, Kosztolányi negyvenéves korára, vagyis 1925 utánra datálja.
Inség üzöttje… reggelfekvő, éjjelkelő,
Űzött, szegény, pénzért fúló [?]
Magányosabb, mint remete – (kínos [?] mérgekkel [?] élt, Dagadtra [?] írta a kezét.)
A temetőben (mint ti) föld leszek.
Az élet nem oly nagy dolog,
Szeressetek, szeressetek.
Együgyű dal az én dalom,
Együgyű egy végrendelet
Nem volt barátom, férfi nem,
Csak nők szerettek engemet –
/Könyörgő ének, koldúsdal, Végrendelet?/
A teste [javítás] él, a lelke fél
Fél… fél… – –
Nyitott szemembe értelem!
‹Hangok› (Látták, amit gondolok!)
(Egyhangú dal, mely visszatér!)
Dal a sötét időkön át
Nem volt barátom egy sem volt,
Ki szeretett, utód szeressen [?]
… kire … hagynám mindenem
Kik olvassátok egykoron
Távolban élő emberek
Gondoljátok rám ki nem vagyok
Szeressetek, szeressetek!
