Traumland
„Szüleim (…) 1928 telén váltak el (…) Tízéves, hideg, hogy ne mondjam, jéghideg természetű kölyök lévén, a nagy változást – legalábbis tudtommal – minden különösebb megrázkódtatás nélkül vészeltem át.” Rád zárták végül ezt a könyvet, mint egy koporsót. Gyufásdobozt. Nem sercensz. Évekre leoltottad magad. Titkon azért vársz valami csodásra, ami lerángatja rólad a hullamerevséget. Ütni kéne valamit, de nagyon hamar, ütni ököllel, karral, tenyérrel, hátha visszafelé is áramlik a véred, hátha képes. A menyasszony végül kikúr a földből. Látod, hogy keményen próbálkozom. Hegyezem a fogakat. Te meg közben nyelvet vesztesz az ötvenhatodik utcában, de a kilencvenegyediknél még mindig szovjet ízű a salátád. Bárki bármit mond. Fiúkat lődözöl játékból. Álombiztonsági átvilágítás: Holden, Patrick és Clayton futnak előled, rémisztően ölős a kedved. Kikapart arccal szabályokat számolsz: ne engedj be szellemet a szádon, se szégyent. És vesd le ezt a koszos nyúlmaszkot. Gyerek vagy. Arcodba harapok. Ízed jéghideg.
Otthon, édes
Ne tegyünk már úgy, mintha ez az éktelen dobolás a szomszédból jönne. Nincs több kifogás, félmosoly. Térképem elkészült a belül futó csatornákhoz, hiába tekeregnek szeszélyesen, a házfoglalók mozgásáról katasztert vezetek. Akkurátus téridő. Célunk elérni a fegyverszünetet. Ez egy kísértetjárta haza, és én vagyok a szellem. Ruhámon azok a pöttyök nem csillagok, hiába szeretnéd. Vállapjaimat letépte valami förtelmes szél. Időjósaimban sem bízhatok. Áruló: így nevezik azt, aki otthona ellen felkel. Miért betegíted hát meg magad? Bajonettel vágom ki a képed arról a régi családi fotóról. Ne dudorássz. Tudod, milyen nagy szükség van a szünetekre ebben az országban, még itt, a militáris költészet hajnalán.
Hunok ura
Te csak röhögsz. Én Kölnben is mindig barbár lábammal érkezem a földre, és pirosat fogok, ha tűzoltók húznak el. Jégre teszlek, félés. Zsebemben kontroll-kocka. A várost Szent Ursula védi, korai nőharcos, mártírpálma, ráncos hárító. Nyíllal a húsában halt meg, suttog szegény azóta is. A galériában látni, hogy a felsebzett testekből vérfonalak szöktek az égbe, egyenesen az Isten szájába. A sok ezret hamm, bekapta. Etel atyácska küldte fel neki. Mi urunk. Az ellenségnek más a szaga, ezt minden kényszeres jól tudja. Babonákkal fenntartott kiskirályság, a szorongás ellenszere. Helyismeret, regulák, szelíd addikciók. Szinte el is hiszem: jól vagy. Szinte már el akarom. Lehetek egy egész állam haragosa?
