„a menthetetlen nyelvi szabályok / talpig aranyban”

Bevezetés

Fenyvesi Ottó 1991-ben költözött Magyarországra. A Hatvanhat (Művészetek Háza, Veszprém, 2021) vagy a Paloznak overdrive (Scolar, Budapest, 2021) című kötetében az eddig megélt éveket, életet gyűjti össze és tárja elénk. A kötet élettörténeti vázlatában helyet kapnak a barátok, ismerősök, szellemi és irodalmi társak, utak, az indián- és szamuráj lélek rezdülései. Verseire igaz, hogy mindegyik külön-külön „homokszínű, finom-finom szívdobogás az álomtáj holdfelszínén.” [Samu János Vilmos: Gyöngyszamuráj. In: Masírozó angyalok – Kollázsolt breviárium Fenyvesi Ottó tiszteletére, szerk.: Virág Zoltán – Orcsik Roland, 2015, 174.]. 

Ugyanakkor a költemények nemcsak a szabad, boldog időket elevenítik fel, hanem a biográfia árnyoldalait is megjelenítik. Ilyen elem többek között a gyermekkornak, az apaképnek, vagy a délszláv háborúnak a viszontagsága. „Gyermekkorom egy szempillantás alatt ellobbant […] Bezárkóztam egy ócska teáskannába / mert kezdett megérni bennem a gondolat / hogy az ember nem méltó az életre, / hiszen ha az élet felett hatalmat nyer, / úgyis tönkreteszi.” (Clorophylle és Minimum, Paloznak overdrive, 2021, 7.). Fenyvesi megőrzi a gyermeki egyén(isége)t magában a Buksi képregény hatására és mentén, és megőrzi Antracit figurájában azt. Ebben a megoldásban hasonló Jász Attila Amennyiben nem születés kérdése című verséhez, ahol eredendően és folyamatosan „bántja valami a gyereket” (Bölénytakaró, Kortárs, Budapest, 2020, 11). „És volt még valami: apám, miután / a vasárnapi húslevesben főtt / csirkék, tyúkok és kakasok fejéről / leszopogatta a bőrt és a cafatokat / a csupasz koponyákat gondosan kettémetszette, / kiszedte belőlük az agyvelőt, és átnyújtotta nekem. / ez volt a legkedvesebb mozdulata irányomban.” (Chlorophylle és Minimum, Paloznak overdrive, 2021, 7.). Egy másik szövegkörnyezetben is az undor és a bizarr horrorisztikus kép jelenik meg: „A rémálmok az őket megillető helyre kerültek” (Clorophylle és Minimum, Paloznak overdrive, 7.). A dolgok összefolynak, kizárhatatlan az élmények közül a háború ténye és gyakorlata: „az idő múlásával egyre többet tudtunk / meg Benes verébfejű / zsineggel összekötözött figuráiról / a fáslival összekötött hájdaganatokról, / az összeláncolt gólemekről, szörnyetegekről, / a parányira zsugorodott koponyákról. / A tegnapok láncolata összefűzve / a holnapokkal /, csak kibírja a cérna” (1968 – Kamaszkorom legszebb nyara, Paloznak overdrive, 2021, 13.). Másfajta értelemben is megjelenik a dekadencia: „Aztán főznek ott babot, halat annál ritkábban, / a csontokat a testvériség-egység és / a pravoszláv-katolikus megbékélés jegyében / összegyűjtik egy nejlonszatyorba, / Csorba Béla meg hazaviszi a kutyáinak […] Jobb-e odaát?” (Appendix) [Vö.: Vladimir Kopicl Szurdokok, Fórum, Újvidék, 2019.] 

Határvonalhoz ér a lírai belső tér, mérlegeli és elgondolja, hol, mit és miért kell vagy lehet még tennie, mitől válhat meg és mit őrizhet meg az én, aki „Látja a nyomort, az igazságtalanságot, / a megaláztatásokat, a zsákmányszerzést, / látja a föld leigázását, amit / visszafordítani lehetetlen. / Az élet mélyen a múltban gyökerezik.” (Fragmentumok tükröződése, Paloznak overdrive, 2021, 76.).  Máshol is megjelenik hasonló kép: „Rokonok a félhomályban / Gázpalack, lavór. / Disznópörzsölés. / Az asszonyok belet mosnak / a trágyadombnál, / sötét vérnyom a gödör felé, / A harmatlegelőn két Highlander / vív élet-halál harcot egymással” (Hatvanhat, 2021, 147). A múlttal és a múltból éli meg – ismét – a mindennapok eseményeit, mellyel szellem- és irodalomtörténeti áttekintést is ad. Ezzel kapcsolatban fogalmazza meg, hogy „a barátság […] egy nagyon különös, misztikus dolog, mert semmire nem kötelez […] teljesen önkéntes alapon működik. Nagyon jó egy szellemi közösséghez tartozni.”, [In: Fenyvesi Ottó: Válaszok Orcsik Roland kérdéseire, In: A szabadság foglyai – Esszék, képek, toldalékok, törlések, Művészetek Háza, Veszprém, 2014, 138.]

Pécsi Györgyi írja, hogy „Jamamoto Cunetomo előbb szamuráj volt, majd ura halála után visszavonult a harcokból, szerzetesként fejezte be az életét, s a Hagakuréban foglalta össze epikuroszi tanításait, mely szerint élete második felében már jobb, ha az ember értő szemlélője, mint alakítója az életnek („Én már csak itthon, Veszprémben szeretek üldögélni. Kicsit úgy vagyok az élettel és a dolgok állásával, mint Jim Jarmusch Broken Flowers (Hervadó virágok) című filmjének főhőse […] aki csak üldögél otthon a tévé előtt, és nem kívánkozik sehová se. Csak egy váratlan, rendkívüli esemény tudja felkavarni” Fenyvesi Ottó: Némely részletek. Netnapló, 2017. április 16.). A Némely részletek írójának hasonló az attitűdje: vége a nagy harcoknak, a symposionos csata is véget ért, maga is egyfajta szerzetesi életet él, már nem cselekvő alakítója, inkább csak értelmező szemlélője az életnek:” [Pécsi Györgyi: Fenyvesi Ottó: Némely részletek. Kortárs online, 2010/7-8 július]. A Hagakure, illetve Jamamoto Cunetomo gondolatai közt szerepel: „Mindenekelőtt arra kellene törekednünk, hogy a tudás megszerzése felé vezető úton szilárdan megragadjuk az alapvető szellemet, és hogy egész életünkben erőfeszítéseket tegyünk a végső célért […] Az igazság nem valahol, hanem a keresés folyamatában rejlik.” [Cunetomo, Jamamoto: Hagakure. A szamurájok kódexe. Ford.: Kárpáti Gábor Csaba, Helikon, Budapest, 2020, 66.] Fenyvesi filozófiájának egyik alapja az igazság- és szabadságkeresés, és ahogyan az igazságnak, úgy a szabadságnak a megragadása is magában a folyamatban rejlik. Ezért írja, hogy a szabadság foglya az ember, ha a szabadság szellemében él, cselekszik, versel, és bölcsességre törekszik folyamatosan „Minden tudás visszaemlékezés […] Manapság az emlékezés fogalma köré a kultúratudományok új paradigmája épül, amely a különböző kulturális jelenségeket és területeket – pszichológiát, nyelvtudományt, szociológiát, művészetet, irodalmat, néprajzot, antropológiát, politikát, vallást, jogot stb. új összefüggésben láttatja.” [Fenyvesi Ottó: Volt egyszer egy Jugoszlávia, In: A szabadság foglyai, 77.]

Pécsi Györgyi folytatja: „az író otthagyott múltjának személyes magánmitológiáját, de a napló nem a nosztalgikus emlékezés könyve, mert a megidézett (és újraértelmezett) múlt a jelennel dialogikus kapcsolatban áll – a naplóíró nem lezárja a múlt történeteit, hanem a jelenben is követi az egyes emberi sorsokat, a korabeli eseményeket, az írói, művészi eredményeket pedig – az értelmezéssel – a jelen szellemi történéseinek folyamatába illeszti be.” [Pécsi Györgyi: Fenyvesi Ottó: Némely részletek. Kortárs online, 2010/7-8 július] A folyamatosan vezetett időtlen időbeliségben a költő „személyes marad, vállalja és megvallja érzelmeit, kötéseit, olykor finom pátosszal, de sosem patetikusan; nem kíván irodalmi normának, elvárásnak megfelelni, ragaszkodik az élőnyelvhez közel álló nyelvhez, így indulatai, érzelmei, gondolatai természetes mederben formálódhatnak” [Pécsi Györgyi: Fenyvesi Ottó: Némely részletek. Kortárs online, 2010/7-8 július] A szerző maga is felégeti, megsemmisíti a múltat, a jelent is lassan, ami az egykor volt részletező visszaemlékezésekkel áll egyszerre párhuzamban és ellentmondásban. [Vö.: Fenyvesi Ottó: Naplórészletek]. Jász Attila (indián-vonásaiban a Fenyvesiéhez is hasonlító) fogalmaz meg hasonló gondolatot: „aztán az idő ver meg benneteket, / győz, elmúlik, mint egy korszak, / és más valami jön a helyébe”. [Pécsi Györgyi: Fenyvesi Ottó: Némely részletek. Kortárs online, 2010/7-8 július] Az élettörténet, a narratíva, a közvetített és közölt világ befejezésekor „nem az fog számítani, hogy mennyi év volt az életedben, hanem hogy mennyi élet volt az éveidben” [Edward J. Stieglitz mondása] „Már nem akarok / az árral szemben úszni, / nem tudok a tű fokán átjutni” [Fenyvesi Ottó: Hatvanhat – Válogatott versek, Művészetek Háza, Veszprém, 2021, 155.]

Az Új és az Ex Symposion

„Az Új Symposion avantgárd attitűdje – Losoncz Alpár egykori symposionista, ma újvidéki tanár, filozófus szerint – nem elsősorban esztétikailag, hanem világértelmezési, világrombolási radikális öndefinícióként értendő. És lássuk be: a hatvanas évek közepén, Magyarországon (és persze Felvidéken, Erdélyben) ez az attitűd a soha nem remélt szabadságot jelképezhette még akkor is, ha olykor érkeztek hírek a lap vagy egyik legendás szerkesztője, Tolnai Ottó elleni támadásokról, 1983-ban a Sziveri-féle szerkesztőség menesztéséről, az utána létrejött Új Symposion elleni bojkottról és más olyan jelenségekről, amelyek minimum áthallásokat tettek lehetővé. Például a lap ellen legtöbbet emlegetett támadás időpontja nagyjából egybeesik a Mozgó Világ ellen indított hadjárattal.” [Új Symposion. In: Fenyvesi Ottó honlapja]. Az Új Symposion irodalmi és művészeti folyóirat 1965-ben indult, jugoszláviai magyar irodalmárok hozták létre. A lapot 1983-ban tiltják be, 1992-ben pedig meg is szűnik. 1993-ban létrehozzák az Ex Symposion folyóiratot a korábbi lap szerkesztői, és a friss periodikához kiállítást is illesztenek Újvidéki Orfeuszok. A vajdasági Új Symposion folyóirat (1965-1992) címmel. [Litera, 2018. február 13.]. A lap legfontosabb alakjai közé tartozik Tolnai Ottó, Domonkos István, Gion Nándor, Végel László, Danyi Magdolna, Thomka Beáta, Fenyvesi Ottó, Balázs Attila, Szombathy Bálint, Radics Viktória többek között. Az ifjúsághoz kapcsolódó, majd a neves kortárs irodalmi személyek megjelenése és körét alkotta Sziveri János, Utasi Erzsébet, Tőzsér Árpád, Grendel Lajos, vagy Marno János, és megfogalmazza Fenyvesi a csoport lelkesedését. „A hetvenes évek elején még azt képzeltük, miénk a világ. Fiatalok voltunk, alig tizennyolc évesek, és még mindenben hinni lehetett, a művészet erejében, önmagunkban, a lehetetlenben.” [Fenyvesi Ottó: Az eltűnt barát nyomában, In: A szabadság foglyai, 55.] és hogy miért volt különleges az Új Symposion létrehozása, működtetése, arculata és mondanivalója [„Az Új Symposion kiemelkedett a korabeli folyóiratok vonulatából, mert Tolnai (Ottó) nem kimondottan csak irodalmi folyóiratot csinált, hanem a többi művészeti ág, képzőművészet, film, színház, zene is bőséggel] 

Az Új Symposion folyóiratnak nagy hatása volt a fiatal vajdasági író- és irodalmi nemzedékre, de a jugoszláviai irodalom ekkor inkább hatott, mint a magyarországi. Ennek oka a megfelelő közvetítettség gyengesége, illetve hiánya. Jugoszlávia ekkor nyugatias, szabadon utazható és utaztató ország, szabad(abb) szellemiséggel. „A lap nem deklarált programot. Politikailag, eszmeileg és esztétikailag is rendkívül változatos volt: sokszínűségre törekedett és megteremtette a vita lehetőségét. Az elszürkítő homogenizáció és konvenció ellenében vállalta a horvát, macedón, szerb és szlovén kultúra, a másság felmutatását is.” [Litera, 2018. február 13.] A költészeti-kulturális kör tágult, és megjelent a folyóiratban Hamvas Béla, Weöres Sándor vagy Petri György munkája is, valamint az „építészet, a zene és a performance”, illetve a Bada Dada mozgalom formációi. [Litera, 2018. február 13.] A délszláv háború gátat vetett a lap működésének. Az Ex Symposion 1992-1993-ban alakult meg. A háború miatt az alapítótagok Magyarországra települtek át. „Alapító okiratunkban szereplő céljaink: az EX Symposion című lap kiadása; irodalmi művészeti bölcseleti jellegű könyvek kiadása; egyéb, a gondolkodás és a művészetek szabadságát segítő kulturális tevékenység […] Az Új Symposion folyóirat hagyományait folytatjuk, hiányterületeket próbálunk föltérképezni, a magyar irodalmi köztudatból hiányzó alkotókat, vonulatokat megismertetni, témákat feldolgozni […] Ahogy folyóiratunkban is nagy hangsúlyt kap a vizualitás, úgy rendezvényeinken is mindig fontos szempont volt a bemutatott művészeti ágak változatossága, ezért szinte mindegyik rendezvényünkön szerepeltettünk zenészt, fotóst, képzőművészt, színészt, performert.” [Ex Symposion – Bemutatkozás] Tönkretenni a lapot nem tudta az államvezetés. „Az etnikai identitás historicista/kulturalista összefoglalásának, – amennyiben az érintett csoport számára hatékony összetartó erőként funkcionál, nem csupán távolságtartó etnológiai jellemzésként – »valami mást«, a »Valós« bizonyos transzkulturális »lényegét« kell tartalmaznia.” [Žižek, Slavoj: Az inherens törvényszegés, avagy a hatalom obszcenitása. In: Thalassa 1997 (8)/1, 117. Továbbá: Scripta.c3.hu] A transzkulturalitás és a mindekori átjárás-átjárhatóság, a munkák megszületésének szellemi és gyakorlati kölcsönhatásának jegyében érvényes a csoport működésére, alkotásaira, hogy „ezek nemcsak öncélú kísérletek voltak, hanem mindenkinek volt mondanivalója.” [Pécsi Györgyi: Fenyvesi Ottó: Némely részletek. Kortárs online, 2010/7-8/július]

Fenyvesi Ottó klasszikus költészete… 

A Symposion megszakadása, megszűnése és a vajdasági konfliktus hatása kialakította a „honvágy, honfibú” [Pécsi Györgyi: Fenyvesi Ottó: Némely részletek. Kortárs online, 2010/7-8/július] érzületét, és „inkább elbizonytalanodó identitást” [Pécsi Györgyi: Fenyvesi Ottó: Némely részletek. Kortárs online, 2010/7-8/július] is hozott. „A földút mintegy bíztatja a gyalogost, aki alkonyatkor magányos sétára indul […] A földutat és amit jelképez, az élet értelmét, az úton levést tehát csak a szabad emberek értik, akiket nem köt sem sürgető cél, sem tántoríthatatlan akarat. Akiken átfúj a szél és átsüt a nap, átsugárzik a meleg és az erdőillat […] A járást, a gyaloglást úgy írja le Heidegger ebben az esszéjében, mint olyan tapasztalatot, amely segít megérteni, milyen kapcsolatba kerülhet a testünk a természeten keresztül a világmindenséggel.” [Fenyvesi Ottó: A kóborlás jutalma. In: A szabadság foglyai, 8.] 

Fenyvesi filozófiája a szabadság elérése, megtartása és annak különféle megjelenési formái köré épül fel. Verseiben mindig visszatér a szabadság fizikai és filozófiai értelmű kettőse. Amerika jellemzi, szimbolizálja, tartja a szabadságot, saját szerves részeként, asszociálva értelmezi azt. Fenyvesi megfogalmazza: „a szabadság foglyai leszünk, / mert lételemünk a szabadság.” (Fragmentumok tükröződése, Paloznak overdrive, 2021, 76.) [Vö.: Fenyvesi Ottó: Elindultak a buldózerek, In: A szabadság foglyai, 20.]. A szabadság és a háború, a kötöttségek és a kényszerek, az áttelepülés, az otthon elhagyása mellé Fenyvesi hozzárendeli a finom humort: „mivel rossz volt a kaja egész idő alatt / szardíniakonzervet ettünk, és sört ittunk / talán a sok halkonzerv miatt, / szemünk előtt a tenger és a világ / megváltása lebegett” (1968 – Kamaszkorom legszebb nyara, Paloznak overdrive, 2021, 13.) [Vö.: Fenyvesi Ottó: Elindultak a buldózerek, In: A szabadság foglyai, 20.]. Amerika a jólét és szabadság jelképe is egyben, nyilvánvaló említése és felidézése kontrasztba kerül a közép-európai helyzettel, egzisztenciális viszonyokkal. „Olykor Mózsi elment metaforákat / kukázni az önfeledt napfürdőzők után / a Michigan-tó partjára” (Amerikai graffiti, Paloznak overdrive, 2021, 30.). Fenyvesi ufó-figurái magyarul beszélnek, és legendás személyiségek, mint például Teller Ede vagy Neumann János. 

  Stílusa letisztult, visszaemlékező-felidéző jellegű, narratív, elbeszélő stílussal keveredve. Ebben a klasszikus verselési körben különféle kategóriákat lehet észlelni. A költő gyermekkorától a jelenig felvázol minden lehetséges emléket, de egyben a felejtés gesztusával. Undort, lelki törést érez édesapja megnyilvánulásai miatt: „És volt még valami: apám, miután / a vasárnapi húslevesben főtt / csirkék, tyúkok és kakasok fejéről / leszopogatta a bőrt és a cafatokat / a csupasz koponyákat gondosan kettémetszette, / kiszedte belőlük az agyvelőt, és átnyújtotta nekem. / ez volt a legkedvesebb mozdulata irányomban.” (Chlorophylle és Minimum, Paloznak overdrive, 2021, 7.).

„A Halott vajdaságiakat olvasva könyvben a kollektív irodalmi emlékezet, a Némely részletek című elegyes műfajú kötetben pedig a személyes emlékezet földolgozásával. A két könyv kiegészíti egymást, hiszen a személyes emlékezet olyan múltra irányul, amelynek közösségi háttere (a délvidéki, jugoszláviai magyar népközösség kulturális hagyománya) töredékessé vált, kiapadt, elfelejtődött – ezért a Halott vajdaságiakban újraírja, illetve megteremti az irodalmi emlékezetet, a Némely részletekben pedig személyes emlékeinek mozgósításával próbálja meg újrakötni az elszakított folytonosság szálait.” [Pécsi Györgyi: Fenyvesi Ottó: Némely részletek. Kortárs online, 2010/7-8/július]

… és vizuális költészete

Fenyvesire nagy hatással van rá a képregények (Buksi) világa, melynek majd az art and language kapcsán lesz szerepe a vizuális költészet kialakulásánál, a képek és a szó kapcsolatrendszerének vizsgálatánál. A textuális építkezés eljut a klasszikus szövegkonstrukciótól az avantgárd formákig, megvalósítva a térben és időben egyszerre jelen lévő szövegalkotást. Legfontosabb alkotója Kurt Schwitters, a dada és az assemblage irányzatának mentén haladva. A (látszólag) véletlenszerű kompozíciók és a kollázstechnika egyedisége hozza fenyvesinél is a szövegképzésnek ezt a megoldását. Schwittersnél „a kollázs egy metamorfózison ment keresztül. Először ábrázoló motívumokként, majd absztrakt jelekként szerepelnek. Feszültség alakul így ki a tárgy és az absztrakció között, mivel a tárgynak megmarad az utaló jellege.” [Kurt Schwitters szócikk. In: Wikipédia] Fenyvesi kollázsaira érvényes, hogy „az előkészített képfelület lezárásával és elsimításával, sőt gyakran a háttér jellegzetes színével a kép saját térre tett szert” [Schapiro, Meyer: A vizuális művészetek szemiotikájából. In: A jel tudománya – Szemiotika. Második, bővített kiadás. Szerk.: Horányi Özséb, Szépe György, General Press, Budapest, 344.] A klasszikus költészethez is csatolható és érvényes, hogy „sokféle szöveg és kép együttese, különböző szövegrészek, fragmentumok képezik a töredezett emlékezetet” [Pécsi Györgyi: Fenyvesi Ottó: Némely részletek. Kortárs online, 2010/7-8/július]

A kollázsok szövegkonstrukciójában olyan látszólag véletlenszerű szavak szerepelnek, mint a „Nyugati veszély”, „French”, „INFO”, „GO TO HELL”, „Eardrum Buzz”, „funk”, „long voyage home”, „White Widow”, „denim”, „influenza ellen”, „Retour”, „KLASSIK RADIO GIBT.”, „Háromszor rezdült”, „indiana”, „dred”, „diesel”, „vörösiszap”, „fekete-fehér világa”, „GLORY DAZE”. Ezek a szavak kódok, jelek, szimbólumok, mely kódok megfejtéséhez érvényes a következő gondolat: „távolságot (vagy időt) áthidaló hírközlési eszköz — a csatorna — azonban csak meghatározott típusú jeleket képes átvinni. Az információforrás által produkált jelfolyamot kódolással meg kell feleltetni egy, a csatorna által használt jelekből álló jelfolyamnak. A felhasználó (nyelő) a csatorna kimenetén pontosan, vagy megközelítőleg visszaállítja, dekódolja az üzenetet.” [Györfi László – Győri Sándor – Vajda István: Információ- és kódelmélet, Typotex, Budapest, 2000, 10.]

A matematikai műveletekhez hasonló értelmezési mód nemcsak a kódok és szövegi (jelrendszeri) elemek értelmezését, de az aritmetika alapján működő értelmezést is magába foglalja. Az aritmetika „megszámlálható számjegyekkel kifejezett megmérhető mennyiségekkel és alapszinten a négy alapművelettel foglalkozik.” Az Az Arithmetic Logic Unitjellegzetes ábráján „az ALU egy tipikus jelölési módja” látható: „A & B az operandusok; R a kimenet; F a Vezérlő egység bemenete; D a kimeneti státusz”. A befogadási, értelmezési-értelmezői információfeldolgozás párhuzammodelljeként alkalmazható a jelköltészetre ez az ábra, ábrázolás. [Aritmetikai-logikai egység, Wikipédia-szócikk].

A tudomány területének is alapja, hogy a különböző képletek, sorok műveletek segítségével történő megfejtést igényelnek. A betűk összeadása, kivonása, szorzása és osztása (például Cia Rinne szóalkotásai) is megfelelnek a szövegi konstruálás folyamatának, betűk kerülnek ki vagy be az adott szóból és a szóba, változtatva ezzel értelmükön, jelentésükön, vagy duplázódnak meg a szorzásoknak megfelelően (például Petőcz András repetitív szóalkotásai). Az osztás elve ugyanígy felez, harmadol vagy bont, és ahogyan a számérték más lesz, úgy lesz más a szó új értéke, azaz jelentése és értelmezhetőségi alapja. 

A szabadság állandósul Fenyvesi életében. Az irodalom, a művészet, az aktuális felemelkedés lehetőségeinek megragadása, a szabadság akarata és az akarat szabadsága fizikai és szellemi kibontakozást jelent, a belső tudás expanzióját, melyet nem lehet sem ellopni, sem betiltani. Jelentős a hatvanas-hetvenes években kialakuló popkultúra sokszínűsége is. [Vö.: Fenyvesi Ottó: A szabadság foglyai, In: A szabadság foglyai, 101-112.] (Beatles, Beach Boys, Shadows, Doors, Jimi Hendrix, Iggy Pop, Nick Cave, Ten Years After, Bob Dylan, David Bowie), valamint a képzőművészeti, filozófiai, filmes és általános vizuális és audiovizuális összhatás. A land art és egyéb csomagolási eljárásokkal dolgozó irányzatok, művészek alkotásai a megőrzés és megörökítés jegyében az értékmegőrzést és igazságmegőrzést is jelentik. Marshall McLuhan („The Medium is the Massage” – Amerikai graffiti), Michel Foucault vagy Jean Baudrillard filozófiája, valamint a Stalker vagy az Amarcord interpretációja is ikonjelleggel bír. De addig is: „Your Time Is Gonna Come / (ha eljön), de addig még sok baj lesz, / az idővel és az ufókkal.” (Amerikai graffiti). 

A Bosch + Bosch [Galéria látható a Képírás oldalán a Bosch + Bosch munkáiból] csoport ugyancsak a fiatalok köréből alakuló, új művészeti küldetés és létesülés volt. Nemcsak a nyelvi, nyelvhasználati, kulturális adottság határozta meg, de a meglévő határ is a délszláv, vajdasági és magyar, magyarországi kapcsolatok, az identitás alakulásában. Több irányzat közül a grafovizuális, a szöveges és fogalmi típusú konceptuális művészet, a vizualitás és szemiotika kapcsolata érdekes itt, amely irodalmi szempontból is releváns. Retorikai, szemantikai-szemiotikai kapcsolatok, felmutatások, a jelek és jelrendszer felhasználása jellemzi a csoport intencionalitását. Vizuális-textuális ikonográfia képződik, térben, időben egységesek a művek, egyszerre láttat és gondolkodtat, adja meg a jelrendszer többféle és egyben összetartó értelmezési módjait, lehetőségeit. „szervezetlen struktúrát valóban képtelenség elgondolni” [Derrida, Jacques: A struktúra, a jel és a játék. In: Az amerikai dekonstrukció – Helikon, 1994/1-2., 21.]. Derrida középpont-fogalmának, illetve középpont-megfogalmazásának mentén gondolkodhatunk a kollázsokról is, a szövegépítés középpontjáról: hol van, mit jelöl és hogyan jelöl – „le is zárja azt a játékot, amit megnyit és lehetővé tesz” [Derrida, Jacques: A struktúra, a jel és a játék. In: Az amerikai dekonstrukció – Helikon, 1994/1-2., 21.]. 

A kollázsok (és magának a költészetnek) a szójátékai megengedik „az ismétléseket, a helyettesítéseket, a transzformációkat és a felcseréléseket, abból kiindulva tehát, amit mi középpontnak hívunk és ami éppúgy lehet kívül is, mint belül” [Derrida, Jacques: A struktúra, a jel és a játék. In: Az amerikai dekonstrukció – Helikon, 1994/1-2., 21.] Csernik Attila [akivel interjú olvasható az Artportal. hu oldalán], Cia Rinne, Petőcz András [G. Komoróczy Emőke: Ezer arccal, ezer alakban. Formák és távlatok Petőcz András költészetében című monográfiája elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalán]. A vizuális költészeti és irodalmi körrel alkot szorosabb kapcsolatot a Bosch + Bosch csoport [A Bosch+Bosch művészei Szabadkán alkották meg a csoportot, mely a vajdasági avantgárd törekvéseket képviselte. Az alapvető törekvést és működést a nemzetiközi művészeti légkör és a kettős nemzeti(ségű) identitásvonal határozza meg. Itt nyelv, szöveg, szó és textus összjátéka képződik meg. Olyan folyóiratok közvetítik ezt a szellemiséget, mint a Magyar Műhely, az Új Symposion, vagy a WOW. A konceptuális háttér a Paloznak overdrive-ot is erősen jellemzi, a nemzeti és nemzetközi, a helyi és az európai, amerikai pillérek a gyermekkori és a felnőttkori fantáziák és valóságok kettőse a Bosch-i kettőség jegyében is jelen van. „A szabadságért, a személyiség teljes integrálásáért folytatott harc egyik fő eszköze az »ellenkultúra« volt, amely a neoavantgárd jelszavává vált a hetvenes években […] A művek nyitottá váltak, lezáratlanok […] a közönség és az alkotó együttműködésének valamilyen lehetőségét hangsúlyozták […] A Bosch + Bosch tagjai szakítottak a hagyományos kifejezésmóddal, és a nyugati világban alakult aktuális szellemi és művészeti áramlatok hatására egy merőben más művészetszemléletet követtek.” In: A szabadság foglyai, 21-22.], amely összeköti a szót a képpel, múltat szintén a jelennel. Alapvetően a dada műfajához kapcsolódóan, akció-alkotásokon keresztül, valamint tájba helyezett dada-eszmék megjelenítésénem szándékával jött létre. A nyitott városi közegbe helyezéssel, a képvers(iség)sel, a vizuális költészettel, illetve Kassák koncepcióival is összefüggésben, ahol az ugyancsak nyitott tereket előtáró és formáló, a körhöz csatlakozó land art szintén a szabadság és a végtelenség jelképe lehet. A Bosch + Bosch alapítóira egyszerre hat a nyomdagrafikai elgondolások kivitelezésének, valamint a térművészetben megjelenő DADA-felelevenítésének a szándéka is. „A művészember általában szemlélődő, megfigyelő típus. A megfigyelés szelektív művelet, a megkülönböztetés művelete, nem létezik abszolút objektív megfigyelő, csak a különböző művészeti ágak strukturális kapcsolata hoz létre egy olyan mezőt, ahol a szelekciók, a megkülönböztetések hasonlósága az objektivitás látszatát keltheti. A művész általában valamiféle szintézisire, harmóniára törekszik.” [Fenyvesi Ottó: Válaszok Orcsik Roland kérdéseire, In: A szabadság foglyai, 140.] 

Rinne és Petőcz munkáiban megjelennek a multilingvális megoldások, a fordítás, a nyelv általános befogadása. A nyelv, mint kód értelmezése, feldolgozása is intenzívebbé válik. Más típusú feldolgozást igényel, mint a kollázsok, de a befogadó ugyanúgy szubjektíven értelmez és fordít (lásd Roland Barthes Az olvasásról című írását). Saját anyanyelvét is többféleképpen értelmezi itt. Lebomlik a médiumok és a nyelvek közti határ, metanyelv alakul, illetve igazolódik a költészethez illeszkedő metanyelvi adottság. A repetíció, kollázs, egyszerre hang és szó, kép és szó kapcsolata jelenik meg. Szójáték és/vagy homofónia (two-too) képzódik meg. Az azonos-hangzás átvitt értelemben is megjelenik, és a jelentésben is ad a sokféleség mellé egyfajta azonosságot, mely az értelmezést egy irányba tereli, és a költő világában tartja a szövegképeket. Egy bináris képvers és Slavko Matkovic műve „értelmezhető jelentéssel töltötték meg az irracionálisnak tűnő, összefüggéstelen helyzetet. Az elbeszélés valami hasonlót művel. Azáltal, hogy az eseményeket értelmes módon kapcsolja össze, koherenciát teremt […] vagyis értelmet ad az eseményeknek.” [László János: A második kognitív forradalom: a narratív pszichológia és a kognitív pszichológia viszonya. In: A reprezentáció szintjei. Szerk.: László János, Kállai János, Bereczkei Tamás, Gondolat, Budapest, 2004, 329.]. Rinne és Petőcz is átlépi a mediális határokat, jelentéseket generál vagy fosztja meg éppen a meglévő jelentéstől, és ad újat a meglévő szónak, mozgatva a konceptuális határokat is. [Vö.: Huss, Markus – Tidigs, Julia: The Reader as Mulitlingual Soloist: Linguistic and medial Transgressions in the Poetry of Cia Rinne. In: Rajojen dynamiikkaa, Gränsernas dynamik, Borders under Negotiation, Grenzen und ihre Dynamik: VAKKI-symposiumi XXXV. Vaasa 12.-13.2.2015 / [ed] Daniel Rellstab & Nestori Siponkoski, Vaasa: University of Vaasa, 2015, Vol. 4, p. 16-24.]. A „nyelvek együtt élnek, minden írott szó kétnyelvű abban az értelemben, hogy nem lehet elhallgattatni csupán a fordítással, mely igényli a ››célnyelv‹‹ konkrét megválasztását.” [„the languages coexist, each written word bilingual in a way that cannot be silenced by a translation that would require a definitive choice of ››target language‹‹” Huss – Tidigs, 21.]. Fenyvesi is így jár el a kollázsok kapcsán, az angol, német, vagy éppen magyar szavak is többletjelentéssel ruházódnak fel a költészet expresszivitása, a kifejezett elem demonstratív értéke, a politikailag tiltott művészeti vonal szándékos felszínre hozása, valamint az ART jegyében. 

Az irodalomnak és a matematikának a kapcsolatáról írja Máté Jakab, hogy „az irodalmi műalkotást a homonímia, a többértelműség, a kettősségek végtelen lehetősége jellemzi. A költői kifejezés jelentésének többértelműsége eredményeként vetődött fel az a kérdés is, vajon lehetséges-e ilyen körülmények közepette a költői mű tudományos vizsgálata, egyáltalán szóba kerülhet-e egy tudományos esztétika megteremtésének a lehetősége.” [Máté Jakab: Szerkesztői bevezetés – Solomon Marcus: A nyelvi szépség matematikája, Gondolat, Budapest, 1977, 31.]. A tudományos jel- és kódfeldolgozás másik jellegzetessége lehet az aritmetika, „a matematika egyik ága, amely megszámlálható számjegyekkel kifejezett megmérhető mennyiségekkel és alapszinten a négy alapművelettel foglalkozik” [Fogalomtár: Excel képletek, Excel számítások értelmezéséhez, Excel képletek, https://excelkepletek.info/fogalomtar-excel-kepletek-excel-szamitasok-ertelmezesehez/]. A bináris számrendszer, aritmetikai analógia a vizuális költészet értelmezésében jelentheti a bemenet, kimenet és az operandusok jelenlétét, műveletek végrehajtását, adatáthelyezést, memória-műveleteket, ahogyan a költő a befogadó felé közöl, ezáltal jeleket ad át.  „A matematikai nyelv heurisztikus funkciója főként e nyelv tömörségén, sűrített és szuggesztív jellegén alapszik. Hasonló módon a líra sűrített nyelve az emberi beleérző képesség felderítetlen mélységeinek a feltárását segíti elő.” [Solomon Marcus: Az emberi nyelv két pólusa. In: A nyelvi szépség matematikája, 194.] A kódok, jelek, szimbólumok a szavak a kódelmélet felől is megközelíthető értelmezést kaphatnak: „távolságot (vagy időt) áthidaló hírközlési eszköz — a csatorna — azonban csak meghatározott típusú jeleket képes átvinni. Az információforrás által produkált jelfolyamot kódolással meg kell feleltetni egy, a csatorna által használt jelekből álló jelfolyamnak. A kollázsok felépítése egyszerre geometriai és algebrai, tehát alapvetően struktúrák, formák, (szó- és szöveg) kombinációk jelennek meg általuk. Marcus Giaquinto világít rá, hogy a matematikai gondolkodásnak mekkora szerepe van az általános, „egyszerű formák” [Giaquinto, Marcus: Simple Shapes: Visions and Concepts. In: Visual Thinking in Mathematics. An Epistemological Study. Oxford University Press, Oxford, 2007, 12.] platóni megragadásában, meglátásában, vizualizációjuk feldolgozásában és így a jelentésük megértésében. A kép- és szövegértelmezés pedig ebből adódóan generálhatja a következő kérdést: „Hogyan tudunk elsajátítani alapvető geometriai tudást” [Giaquinto, Marcus: Simple Shapes, 2007, 12.] Ennek a geometriai tudásnak és a konstruktív gondolkodásnak, megközelítésnek lehet köze a kollázsok értelmezéséhez (értelmezhetőségéhez). A „geometriai” gondolkodás vagy tudás azonban ebben az esetben a kollázsok a Kazimir Malevich geometrikussághoz hasonlóak, a szavak absztrahálódnak is ebben a rendszerben. 

Hasonlóképpen a narratív pszichológia, kognitív pszichológia és számítógépes megértés is ennek megfelelően csatlakozik az irodalmi szövegelemzés és szövegértés mellé: „a megértés azt jelenti, hogy az adott kommunikáció alapján az egyik fél el tudja végeztetni azt a feladatot, amit a másik vele el akar végeztetni” [Vámos Tibor: Ember-gép kapcsolat és reprezentáció. Megértés-reprezentáció-ontológia, In: A reprezentáció szintjei, 319.] – azaz, a szerző közöl, a befogadás megérti. A szöveg reprezentációja megfelel a percepció általi feldolgozásnak. „Végtelen bonyolultságú újabb képződmények” keletkeznek (matematika, zene, szöveg). A jelentés bekódolása a rendszerbe, amely ezáltal hozzárendelődik az üzenethez – „az elbeszéléses jelentésadás, illetve jelentéskeresés, az ››effort after meaning‹‹ folyamataival”. [László János: A második kognitív forradalom: a narratív pszichológia és a kognitív pszichológia viszonya, In: A reprezentáció szintjei, 326.]. 

Máté Jakab ugyancsak megjegyzi: „Saussure a nyelvészetet, mely a nyelvet, mint jelrendszert vizsgálja és kódszerű sajátosságait tanulmányozza, az algebrához és a geometriához közelítette […] a saussure-i »oppozíció« fogalma kvantitatív, metrikus fogalomként – a »távolság« fogalma – a matematikai kódelméletben is föllelhető; a »távolság« fogalmának birtokában ma már a kódelmélet is – nagyfokú matematikai pontossággal – különbséget tesz az asszociatív vagy paradigmatikus és a szintagmatikus oppozíciók között.” [Máté Jakab: Szerkesztői bevezetés, 11.]. Fenyvesi Ottó szavakra, vizuális verbális kombinációkra épülő költészete megfelel Saussure nyelv és beszéd közötti különbségtételének is, a sajátos nyelv és a sajátos beszéd értelmezhetősége kapcsán: „Saussure-nek a nyelv (langue) és a beszéd (parole) közötti alapvető különbségététele (tulajdonképpen a kompetencia, vagyis nyelvismeret, valamint a performancia, azaz a nyelvhasználat közötti disztinkció), valamint annak a tudatosítása, hogy a nyelvtudomány tárgya nem a beszéd (parole) hanem a nyelv (langue) jelenségeinek a vizsgálata, új utakat nyitott a nyelvtudomány matematizálásában.” [Marcus, Solomon: A matematikai nyelvészet jelenlegi fejlődése. In: A nyelvi szépség matematikája, 49.]. Az aritmetika négyféle kombinációs megoldásának (összeadás, kivonás, szorzás, osztás) és a szavak mennyiségére, minőségére (azaz kvalitatív és kvantitatív összefüggésére) illik Máté további gondolata: A jelentésmeghatározások kapcsán a szövegértelmezés „nemcsak a hány? kérdésére válaszol, hanem a hogyan? kérdéseire is […]” [Máté Jakab: Szerkesztői bevezetés, 10.]. Továbbá „a költői nyelv a szavaknak az ún. konnotatív jelentését (az alapjelentésen kívüli minden más mellékjelentés) használja föl, és maga is a műalkotás folyamatában ezt a »jelentés-réteget« fejleszti.” [Máté Jakab: Szerkesztői bevezetés, 32.]. A kollázsokban felhasznált (megalkotott, megformált, leírt) szavak (jelek, információval felruházott elemek) tehát F enyvesinél a jelentésréteg „fejlesztése” alapvető és a versekben rejlő minden más jelentéssel (barátok neveinek, személyiségének említése, életrajzi szálak is) összhangba kerül. „A költői kifejezés szemantikai töltése sokkal töményebb, mint a tudományosé, mégpedig éppen azért, mert nem a szokványos értelemben egyentértékű. A költői nyelv hajlamos a nyitottságra, szemantikai funkciója az olvasó értelmezésétől függ. Sőt, azt is mondhatjuk, hogy egy kibernetikai műveletnek van alávetve, s az olvasó a valóságos visszakapcsoláshoz hasonlóan befolyásolja a jelentést.” [Marcus, Solomon: Az emberi nyelv két pólusa. In: A nyelvi szépség matematikája, 195.]. Máté hangsúlyozza, hogy „a tudományos nyelvre jellemző logikai sűrítettség teljesen hiányzik a költői nyelvből,” [Máté Jakab: Szerkesztői bevezetés, 30.] azonban Fenyvesinél a logikai sűrítettségnek a kollázsképeknél van jelentősége. A szavak, a szavak használatának összetettsége, keverésük, egymás mellé helyezésük, logikai elrendezésük megadja Cia Rinne költészetére is jellemző adottságokat, a „wasting my grammar” mentén. Az egyetlen betű elvételével, vagy hozzáadásával keletkező újabb értelmek, a régi és új értelmek (kvantitatív és kvalitatív értelmek) átvitt értelemben a jelennek és a múltnak is analógiái, az emlékező költő és az emlékező költészet mentén létrejövő elemek analógiái. Az fentiek értelmében aritmetikus költészetnek nevezhető – Cia Rinne és Petőcz András szóalkotó poétikájára érvényes, és – Fenyvesinél is megfigyelhető szókonstruálás keletkezik, a szavak egymás mellé helyezésével megalkotott verskonstrukció. 

Az irodalmi és a matematikai, vagy számítógépes nyelvezetezen a ponton összevethető egymással. Solomon Marcus hangsúlyozza: A kognitív-pszichológiai és „a formális nyelvek, a mesterséges jelrendszerek, az ún. programozó nyelvek tanulmányozása módszertani szempontból is jelentős segítséget nyújt a különböző emberi viselkedések modellálásához.” [Máté Jakab: Szerkesztői bevezetés, 27.].  A befogadó, olvasó hasonlóképpen jelentést kódol, illetve dekódol. „Ha számítógépes modellekben gondolkozunk, a jelentést előzetesen bekódoljuk a rendszerbe, ezáltal előzetesen hozzárendeljük azt az üzenethez. A jelentés így nem a komputáció eredménye […] eltekintve attól az esettől, amkor önkényesen hozzárendelünk valamilyen jelentést az üzenethez.” [László János: A második kognitív forradalom, 325.] A jelentések átadása és befogadása folyamatos információátadást jelent, a szavak és ezzel az egész életmű jelentését, a költői én érintő és legmélyebb jelentéseit kapjuk meg. „A nyelvhasználat formai és tartalmi sajátosságaiban az interperszonális attitűd megnyilvánulását, illetve az egyéni információfeldolgozás módosulásait tanulmányozzák […]” [László János: A második kognitív forradalom, 331.] Fenyvesinél is érvényessé válik az interperszonális attitűd ebben a jelentés-közlő megoldásban, kollázsainak, szavainak ikonszerű felmutatásában. Az átadott és befogadott információ (szójelentés-tartalom) tehát az „átélő narratív pozíció esetén mind az élettörténet tartalma, mind az elbeszélő nézőpontja az elbeszélt eseményekhez lokalizáltak temporálisan.” [Pólya Tibor: Miről informál az élettörténet narratív perspektívája. In: A reprezentáció szintjei, 343.]. Az élettörténeti narratíva szempontjából a költő „bemutatja” és „átadja múltbeli élményeit” [Pólya Tibor: Miről informál az élettörténet narratív perspektívája, 343]. 

A szavak vizsgálatánál érdekes lehet, mely szavakhoz hányféle jelentés tartozik, illetve egy fogalmat hányféle szó fejez ki, utal rá, vagy teszi Fenyvesi általában véve ikonikussá a fogalmakat a kollázsokba ágyazott szavakon keresztül, ahogyan például az ART szót emelték ideaszerűvé a Bosch + Bosch csoportban. Szófaját tekintve a kollázsokon nemcsak főneveket találunk („nouns are the adequate expressions of concepts; all concepts are qualitatively of the same kind” [Cook-Wilson, John: Statement and Inference, Clarendon Press, Oxford, 1926, I/107. Ezt idézi: Marosán Lajos: Szó, fogalom, jelentés] – a fogalmak egyértelmű kifejezői a főnevek; minden fogalom minőségileg ugyanolyan természetű). Fenyvesinél a kollázson szereplő szavaknak, ragozott vagy szótári formában megjelenő szónak a fogalmi héttere asszociatív és a befogadáshoz, értő interpretációhoz igazított halmaza jelenik meg. A fogalom, a szó és a szöveg Fenyvesinél is mítosszá alakul, az életrajzi elemek és a versekbe foglalt élettörténeti áttekintés miatt is. Roland Barthes Mitológiák című munkájához: „A mitikus beszéd olyan anyagból áll össze, melyet már feldolgoztak egyszer, és így már megfelel a kommunikációnak: azért van ez, mert a mítosz minden anyaga (legyen az képi vagy írott), jelző értékű öntudatot feltételez […] egy kép egy beszédfajtává válik, akárcsak egy írás […]” [Barthes, Roland: Myth Today, In: Mythologies. Válogatta és francia nyelvből fordította: Lavers, Annette. The Noonday Press, New York, 1972, 108-109. „Mythical speech is made of a material which has already been worked on so as to make it suitable for communication: it is because all the materials of myth (whether pictorial or written) presuppose a signifying consciousness […] Pictures become a kind of writing […]” – saját fordítás, H. E.] Barthes folytatja: „Újra kell hívnunk a mitikus beszéd anyagait (…)” [Barthes, Roland: Mythologies, 113. [„We must here recall that the materials of mythical speech (…)”]. Azaz, ebben a költészetben nem a káosz uralkodik, hanem a jelentésrétegek összessége, egymás mellett létezése figyelhető meg, melyben nem az alá-fölé rendelt jelentések, hanem a párhuzamos, egymás mell rendelt jelentések, és azok kölcsönhatása rajzolódik ki, melyből összeáll a verskonstrukció. Itt „a jelentettnek számos jelzője lehet […] a jelzők végtelen tömege áll rendelkezésére.” [„A signified can have several signifiers […] it has at its disposal an unlimited mass of signifiers.” Barthes, 118.]. Fenyvesi mitikus beszéde, a barthes-i vonal értelmében a következőképpen jelenik meg: „Ha ez a szép rege / Igaz hitté válna, / Óh de nagy boldogság / szállna a világra. És a gyarló ember / Ember lenne újra, / Talizmánja lenne / A szomorú útra. / Golgota nem volna / Ez a földi élet, / Egy erő hatná át / A nagy mindenséget, / Nem volna más vallás, / Nem volna csak ennyi: / Imádni az Istent / És egymást szeretni… / Karácsonyi rege / Ha valóra válna, / Igazi boldogság / Szállna a világra… […] Így. Így jó, nem másként. / Így, igen. Így majdnem jó, / csak a felhők fehér gyapját simogatni […] Hallgatni a folyton fogyatkozó egészt, / s csak törni belőle. / hallgatni a hamar elveszített éden fuvalmát / és az újjászülető reményt.” [Fenyvesi Ottó egyik verse a Blues az óceán felett című kötetből, idézi: Koppány Zsolt: Délvidék, Amerika, Vár Ucca. In: Tiszatáj, 2006/január.]. Ebben a szövegkonstrukcióban és „a stílusban manifesztálódó élettörténet […] nem rekonstruálható pozitivista módon, a biográfia polgári formáival, mivel a »nyelvtől teljességgel idegen valóság töredékeiből áll.« […] a stílus artikuláció: a közös nyelv és az egyéni, esetlegességükben megnevezhetetlen élmények jelentéstelivé tételének vágya munkál benne, mely az üres, semleges jelölőnek tulajdonít telített jelentést.” [Z. Varga Zoltán: A vágy lokalizációja és az olvasó öröme. In: A szöveg kijáratai. Tanulmányok Roland Barthes-ról, Kijárat, Budapest, 2019, 174.]. A beszéd, az írás, a közlés és szavakkal való játék teljességében áll tehát „a szöveg, mint kódok szövedéke, az olvasói aktivitás, a proairetikus és hermeneutikus kódok narratív szerepe a vágy vonatkozásában, és a felfüggesztés (elhalasztódás) terének koncepciója is” [Jablonczay Tímea: A narratív vágytól a szöveg gyönyöréig. In: A szöveg kijáratai. Tanulmányok Roland Barthes-ról, Kijárat, Budapest, 2019, 189], mely Fenyvesi Ottó klasszikus és kollázsköltészetének terébe kerülhet. 

Összegzés

Történeti, narratív, önéletrajzi, elbeszélő jellegű irodalom- illetve szövegképzés jelenik meg Fenyvesi munkásságában. Mellette, benne, csatlakozva hozzá szövegi és baráti alapon, mások munkái, művészete, és ezek hatása, valamint a folyóiratok helyzete, tartalma, és a délszláv válság meghatározó, ontológiai szempontból is befolyásoló tényezője, amely miatt „a költő szíve naponta megszakad” (Örökzöld Szabadka, Paloznak overdrive, 66.). Alapvetően interdiszciplináris megközelítés(t igényel) Fenyvesi Ottó költészetének a tanulmányozása, megértése, kognitív hozzáférése, interpretációja. Többek között, az interdiszciplináris megközelítés egyik alapja tehát a pszichológia-kognitív, asszociatív megközelítésmód, mely az életrajzi elemektől (az életet felvázoló szavaktól, és ezen át a versképződéstől) jut el a számítógépes-kognitív szövegfeldolgozáshoz, melyben a költőnek, mint az információ kibocsájtójának és az olvasónak, mint az információ befogadójának van szerepe. „Egy használata értelmében, a kép (imázs) a vizualizált élmény szubjektíven elérhető tartalma, illetve egy rész ebben a tartalomban – egy észrevehető, illetve jelenségi imázs” [saját fordítás – H. E.]. A kollázsok és a hagyományos szövegek közötti átmenet nyilvánvaló, de megragadható bennük az értelmezési folyamat, amely a két vonalat összeköti. fenyvesi ennek a két pontnak a köztes terébe filozófiai gondolatokat visz be (A szabadság foglyai), és esszékkel hirdeti koncepcióját. A szavak matematikai és számítógépes jellegű jelentés (információ) átadásának és átvételének a kapcsolatában, kölcsönhatásában adódik ennek a költészeti világnak az egyik lényege, mely átadás a költői, és amely átvétel a befogadói szoros korreláció eredményeképpen alakul ki. Fenyvesi Ottó a blues-ban kifejezett (kékség, óceán, tengerek, a víz jelentősége) világát érthetjük olyan ködlovagi alapnak, ahol a ködösséget a napfény és a víz, pozitív értelemben mindent elöntő és magába burkoló jelenléte váltja fel. Az időbeli mozgások Fenyvesinél nem a régmúltra, hanem a 60-as, 70-es és 80-as évek könnyűzenei, irodalmi és általános kulturális közegét jelentik, valamint a ma korszakát, ahol a költő áll, és a visszaemlékező költészetét ezeknek az évtizedeknek a tiszteletének, felidézésének és életben tartásának szenteli. 

Hörcher Eszter

Bibliográfia

Barthes, Roland: Mythologies. Válogatta és francia nyelvből fordította: Lavers, Annette. The Noonday Press, New York, 1972, 108-109.  A Myth Today című kiegészítő részt összeállította: Scott Atkins, September 1995. Tagged in html, October 1995. https://www.uv.es/~fores/programa/barthes_myth.html

Cook-Wilson, John: Statement and Inference, Clarendon Press, Oxford, 1926, I/107. Ezt idézi: Marosán Lajos: Szó, fogalom, jelentés. http://seas3.eltelhu/VLIxx/marosan.html 

Cunetomo, Jamamoto: Hagakure. A szamurájok kódexe. Ford.: Kárpáti Gábor Csaba, Helikon, Budapest, 2020.

Derrida, Jacques: A struktúra, a jel és a játék. In: Az amerikai dekonstrukció – Helikon, 1994/1-2.

Ex Symposion: Bemutatkozás. https://exsymposion.hu/index.php?tbid=article_page__surfer&csa=load_article&rw_code=magunkrol

Fenyvesi Ottó: A szabadság foglyai, 2014.

Fenyvesi Ottó: Fenyvesi Hatvanhat. Válogatott versek, Művészetek Háza, Veszprém, 2021.

Fenyvesi Ottó: Paloznak overdrive, Scolar, Budapest, 2021.

Fogalomtár: Excel képletek, Excel számítások értelmezéséhez. https://excelkepletek.info/fogalomtar-excel-kepletek-excel-szamitasok-ertelmezesehez/

Giaquinto, Marcus: General Theorems From Specific Images. In: Visual Thinking in Mathematics. An Epistemological Study, Oxford, 2007.

Giaquinto, Marcus: Simple Shapes: Visions and Concepts. In: Visual Thinking in Mathematics. An Epistemological Study. Oxford University Press, Oxford, 2007.

G. Komoróczy Emőke: Ezer arccal, ezer alakban. Formák és távlatok Petőcz András költészetében című monográfiája elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalán: https://mek.oszk.hu/12700/12729/12729.pdf 

Györfi László – Győri Sándor – Vajda István: Információ- és kódelmélet, Typotex, Budapest, 2002.

Huss, Markus – Tigids, Julia: The Reader as Mulitlingual Soloist: Linguistic and medial Transgressions in the Poetry of Cia Rinne. In: Rajojen dynamiikkaa, Gränsernas dynamik, Borders under Negotiation, Grenzen und ihre Dynamik: VAKKI-symposiumi XXXV. Vaasa 12.-13.2.2015 / [ed] Daniel Rellstab & Nestori Siponkoski, Vaasa: University of Vaasa , 2015, Vol. 4, p. 16-24. http://sh.diva-portal.org/smash/record.jsf?pid=diva2%3A850276&dswid=-2637

Jablonczay Tímea: A narratív vágytól a szöveg gyönyöréig. In: A szöveg kijáratai. Tanulmányok Roland Barthes-ról, Kijárat, Budapest, 2019.

Jász Attila – Csendes Toll: Bölénytakaró, Kortárs, Budapest, 2020. 

Kopicl, Vladimir: Szurdokok, Fórum, Újvidék, 2019. 

Koppány Zsolt: Délvidék, Amerika, Vár Ucca. In: Tiszatáj, 2006/január.

Kurt Schwitters szócikk. In: Wikipédia, https://hu.wikipedia.org/wiki/Kurt_Schwitters

László János: A második kognitív forradalom: a narratív pszichológia és a kognitív pszichológia viszonya. In: A reprezentáció szintjei. Szerk.: László János, Kállai János, Bereczkei Tamás, Gondolat, Budapest, 2004.

Litera, 2018. február 13. https://litera.hu/hirek/ujvideki-orfeuszok-a-vajdasagi-uj-symposion-1965-1992.html  

Marcus, Solomon: A nyelvi szépség matematikája, Gondolat, Budapest, 1977.

Marosán Lajos: Szó, fogalom, jelentés. http://seas3.eltelhu/VLIxx/marosan.html  

Máté Jakab: Szerkesztői bevezetés. In: Solomon Marcus: A nyelvi szépség matematikája, Gondolat, Budapest, 1977.

Pécsi Györgyi: Fenyvesi Ottó: Némely részletek. Kortárs online, 2010/7-8 (július) http://epa.oszk.hu/00300/00381/00150/EPA00381_kortars_2010_7-8_3467.html  

Pólya Tibor: Miről informál az élettörténet narratív perspektívája. In: A reprezentáció szintjei. In: A reprezentáció szintjei. Szerk.: László János, Kállai János, Bereczkei Tamás, Gondolat, Budapest, 2004. 

Samu János Vilmos: Gyöngyszamuráj. In: Masírozó angyalok – Kollázsolt breviárium Fenyvesi Ottó tiszteletére, szerk.: Virág Zoltán – Orcsik Roland, 2015.

Schapiro, M[eyer]: A vizuális művészetek szemiotikájából. In: A jel tudománya – Szemiotika (Második, bővített kiadás). Szerk.: Horányi Özséb, Szépe György, General Press, Budapest.

Žižek, Slavoj: Az inherens törvényszegés, avagy a hatalom obszcenitása. In: Thalassa 1997 (8)/1, 117. Továbbá: Scripta.c3.hu: http://scripta.c3.hu/thalassa/97/01/08ziz.htm

Új Symposion. In: Fenyvesi Ottó honlapja, https://www.fenyvesiotto.hu/ujsymp.html. 

Vámos Tibor: Ember-gép kapcsolat és reprezentáció. Megértés-reprezentáció-ontológia, In: A reprezentáció szintjei. Szerk.: László János, Kállai János, Bereczkei Tamás, Gondolat, Budapest, 2004. 

Z. Varga Zoltán: A vágy lokalizációja és az olvasó öröme. In: A szöveg kijáratai. Tanulmányok Roland Barthes-ról, Kijárat, Budapest, 2019.