Bevettem magam a belvárosba
Gyakorolni a menedzserjárást
Gyakorolni a Daniel Craig-járást
Ami fent van a Youtube-on
És nem bántam meg
Reccsennek izmaim a sarkokon
Minden lépésemmel oda egy cipő
Oda egy, ide egy járókelő
Ahogyan nyekkenve fordulok
Ahogy meg gúvadok tárgyakra
Menten lángra kapnak, ha több
Másodpercre rajtuk felejtem tekintetem.
Máskor bosszantó nyűgjeim:
Agresszív futárok, terpesztő cigányok, túl lassú öregek
Túl széles párok, túl gyors vénkisasszonyok, most
Megszelídülten koppannak mellkasomról
Le
Fényesedik a zakóm, hajtókámról leválnak a turbulenciák
Tudnod kell, ez így van rendjén
Amikor ilyes határozottsággal rovódik egy pálya
Mint az enyém.
Ezen a belvárosi sétán az is eszembe jut, hogy hajam pedig
Sokakat a lángoló szavannára emlékeztet.
Én nem tudom. Hiába, vagy nemhiába,
De a menedzserjárás
Tényleg kihozza a menedzsert az emberből.
A legjobbat az emberből.
Az embert az emberből.
Újraindítanék egy halódó projektet
Csapatot építenék, vagy leépítenék
És bármilyen intézkedést jelentenék be
Jól jelenteném
Csak hagyjatok engem így járkálni, legyetek szívesek.
(Megjelent a Tiszatáj 2022. novemberi számában)
