GÖRCS
Kis gyógyszertár az Aradi sugárút végén, ami kerülőútba fut. A kerülőúton nagy, hangárforma boltok sorakoznak. A város összes patikáját bekebelezték a láncolatok, három kisvállalkozás maradt. Az aradin idős gyógyszerésznő fogadja a visszatérő pácienseit. Ismeri a városnegyed lakói felét névről, másik felét arcról, majd’ mindenkit a betegségéről.
Kedd délelőtt, vásárlómentes csend. Véget ért a nyitást követő bő „fájdalomcsillapító” óra. Lassú, nagydarab, télikabátos néni kapaszkodik megfontoltan felfelé a lépcsőn. Komótosan, a célba érkezés derűjével pakol a kisszékre, hosszan kotor a táska alján. Mire rábukkan a keresett dobozkára, újra nyílik a bejárati ajtó, magas, középkorú férfi robog be edzőcipőben, katonazöld dzsekiben, megáll a nő mögött.
– Ilyen görcsoldót kérek – mutatja a nő az üres, horpadt dobozt a patikusnak, aki nyitja a háta mögötti, egész falat beborító szekrénysor megfelelő ajtaját, a görcsoldók különböző színű és méretű dobozkái közül kihúzza a kért gyógyszert.
A néni úgy érzi, röviden el kell mondania, hogy a baj nem komoly. Ha valahol szívesen mesél az ember, a patika az a hely, hiszen itt értenek hozzá.
– Minden éjjel megfogja a görcs a lábamat – panaszkodik a néni.
– Ez pedig arra nem jó – kapja fel a fejét a patikusnő. Már majdnem kinyomtatta a nyugtát. – Ki javasolta a gyógyszert?
– Egy másik patikában adták, hogy görcsoldó.
– Valóban az, de a sima izmokra hat. Kétféle izom van, sima és harántcsíkolt izom – magyarázza türelmesen a patikusnő. – Ezt a gyógyszert – mutat a dobozra – emésztőrendszeri görcsre használják, enyhe fájdalomcsillapító, nyugtató hatása is van.
– Na, én akkor jól megjártam, beszedtem az egészet.
– És nem tetszett érezni, hogy milyen laza és nyugodt? – mosolyog a patikusnő.
– Tudom is én! – méltatlankodik a néni. – Akkor miért adták nekem a másik patikában?
– A láncolatokban sok technikus dolgozik, nem ismerik elég jól a szakmát, sajnos.
– Akkor mit tudnék szedni, hogy megszűnjön? Minden éjszaka elkapja a görcs hol egyik, hol a másik lábam, olyan rossz, hogy rettenetes.
– Ajánlhatok izomlazítót kétféle erősségben, vagy kimondottan görcsre táplálékkiegészítőt. Mondjuk, ez utóbbi nem olcsó.
– Tessék megmutatni, hát muszáj valamit szednem, ez így nem mehet tovább.
A patikusnő a távolabbi polcokhoz siet, onnan hoz kék, szögletes dobozt. – Ebben kálium, magnézium, B- és E-vitamin.
A néni a dobozt forgatja. Rajta két csinos lábszár körvonalai, egyikbe, mint villám, sújt a fájdalom. Piros, hatszögű stoptábla, hogy ennek most vége. Felkiáltójel. A férfi az ajtót nézi, az óráját. Inkább sarkon fordulna, de a következő patikáig újabb tíz perc eljutni.
– Ne tessék haragudni! Én sportolok. Saját tapasztalatból tudom, hogy azok az izmok görcsölnek be, amit ritkán használ. Talán tessék többet mozogni, járni, sétálni, az segíthet.
A néni döbbenten fordul a fiatalember felé. Sértődötten biggyesztve méri végig.
– Ezt kérem – mondja végül, a kis ablak felé fordulva. – Csak nem értem, miért adták akkor nekem a másik gyógyszert, ha nem jó semmire.
– Jó az is, csak nem éppen a lábgörcsre – mondja a patikusnő és a néni kezébe nyomja a nyugtát, a visszajárót. Nem ismétli a magyarázatot. – Tessék, miben segíthetek? – hajtja kissé oldalra a fejét, hogy a magas férfi tekintetét elérje.
A férfi hátrapillant, ellenőrzi, kilépett-e a néni.
– Két szem Vizarint kérek – morogja a foga között.
– Mit kér, Miluritot?
– Vizarint.
– Vizarszint, igen. Elnézést, nem értettem.
Patikusnő a szekrényhez, olló kézügyben, levágja a két tablettát, mondja az árát.
– Csomagoljam?
Más páciensek türelmesen végignézik, hogy a fehér, megfelelő méretű, zöld kereszttel ellátott papírtasakba csúsztatja a szelvényt, előbb ráírja a gyógyszer nevét, darabszámot, erősséget, indikációt. Potencianövelő gyógyszert soha nem kérnek csomagolva, annak azonnal kerül alkalmas mellény-, kabátzseb. A potencianövelő szövetséges, azzal a páciens különösen jó viszonyt ápol.
A fiatalember zsebre vágja a két pirulát. Ekkorra már nincs a néni. A férfi az ajtóból visszafordul és hangosan, jól érthetően kérdi:
– Csak ez van?
A patikusnő pillanatig haboz. Értenie kell a hiányos kérdést.
– És a Maraton Forte. De az növényi. Viagra nincs.
A patikusnő nem bonyolódik magyarázkodásba, hogy lehetne, de a raktár kapcsolva hajlandó adni néhány dobozt, azaz sok másik gyógyszert kell mellé rendelnie, hogy kaphasson.
– Nem, nem. Ez jó! – mondja a férfi mosolyogva, kilép az ajtón, lekocog a lépcsőn. Arcán mosollyal balra veszi az irányt.
Tamás Kincső
