ELŐBB BELESZERETEK, AZTÁN HAZAMEGYEK
Ezek a házak és ezek az emberek összeillenek. Itt egymás mellett vagyunk, Európában egymás fölött és alatt. Otthon többet ítélkeznek. Kollegáim itt is ingázni akarnak, már nem félnek eljönni Budapestre, szeretnének nekünk nyújtandó segítségképpen Duna parti szállodákban lakni. Beszívtam egy kicsit, francia szilvalelke, az első éjszaka mámora a hatalmába kerített, így vagyok bárhol, tudok a helyért rajongani Kisvárdán vagy Kalocsán is. Mindenütt el birom képzelni magamat családosan, mindörökké; aztán hazamegyek.
HANDZSÁROS MAMA
Hidegen hagynak az ijesztő képzelődések a jövőről, majd bajoskodom a csapásokkal, ha idejönnek. Túl minden neheztelésen, itt többleterők támadnak bennem, és kevés alvással is éber vagyok. Itt nem kell sem az araboktól, sem a zsidógyűlölőktől tartani. Itt nem kell sem nekem, sem másnak valami mássá válni, mint ami, és nem kell az olvasóimat átalakulásra biztatnom. Ez nem átmeneti társadalom, ez a város jó magának, alakul és alakítja magát, nem kell semmi máshoz hasonulnia, hasonuljanak mások hozzá. New York nem tud elmaradni a versenyben, a különössége fenntartja, életképes, mert az emberek idejönnek, és mind többen akarnak idejönni. Itt van az orrom előtt egy nagy csokor az emberiségből. Nem bánnám, ha a gyerekeim innen is tudnák látni a világot, azzal a magabiztossággal, ami itt adatna meg nekik, nem úgy-ahogy elfogadott kisebbségként. Itt jól ülök fel a bárszékre, itt nem kell magamat igazolnom, itt élvezhetem a tisztánlátás távlatosságát. Ma így van, és holnap? Ki tudja? Meghibbanás ellen senki sincs biztosítva, nincs olyan bölcs nép, amely ne tudna egyszercsak megzavarodni. Provinciális fatuskó vagyok, komikus, hogy otthon annyi embernek sérti a szemét ez az én satnya kis mondainitásom. Esőben a negyedik utca vizes kövezetén az autóreflektorok előrevetett fénytüskéje hosszabb, talányosabb. Utcánk fénysora kampós aranysétabot. Átvág rajta három sugárút autófolyama. Szemben az egyik tűzfalon fénykarácsonyfa vibrál. A világ tetején vakációzom, közéleti-morális indíttatásaim nullfokon. Tegnap egy kínai vendéglőben a ropogós szerencsesütibe rejtett rózsaszínű cédulácska azt jósolta, hogy holnap a világ tetején fogsz ülni, és legott így is lett. Délelőtt a parkban olvastam, a sárga pad alatt mókus futott át, nyolcan végtelen lassúsággal áthelyezték a súlypontjukat az egyik lábukról a másikra. Egy sokgyermekes anya fényes handzsárt forgatott igen lassan, majd hirtelen suhintásokkal a feje fölött.
PISTA LONDONBÓL ÁTUGRIK VACSORÁRA
Adtam negyeddollárt az ismerős koldusdámának, azt mondta, értékeli az adományt. Egy fekete ember a Washington Square-en, a diadalkapú alatt azt állítja, hogy kétezerben mind meghalunk. Van, aki előbb is, állapítom meg. Helyesel, persze, persze, de utána nem! Maga ezt a kétezret nagyon a fejébe vette, mondom. Addig mindenki, erősködik a hirdető, és utána jöhet egy másik élet. Miért másik, nekem ez is megfelel, így akadékoskodom. Nekem nem felel meg, mondja, és elvonja rólam a figyelmét. Közben cigarettázik, és az emberek feje fölé néz. Doug csúcsos kalapban, rózsaszín szemüveggel közeleg másfélórás késéssel. Kába vagyok az álmosságtól, Doug hajnali négyig itt volt, több üveg whiskyt elfogyasztottunk. Doug szereti azt mondani magáról, hogy ő hivatásos zavarkeltő. Mindazonáltal kifinomultan udvarias. Néha egy húron pendülünk, de az érzelmi radikalizmusát nem követem. Én a legtöbb ügyben tartózkodva nézem az ügyködést. Civilizáció: őrizkedés a kellemetlenkedőktől. Hogyan tudnánk undokságainkat elviselhető szintre mérsékelni? Nem muszáj szeretni a másikat, de olyat tenni sem kell vele, ami nekünk is rossz volna. Az udvariasság több, mint az agresszió hiánya, alkotó viselkedés. Egymás néha erőszakos melege nélkül nehéz meglenni. Kamaszkortól aggkorig szürke tweedzakó. Jutka délutáni álmából felébred, a homloka még szűz a kérdésektől, minden ruhadarab mosolygósan van megválasztva rajta. Itt áll előttem a savanyucukortorony az ő történelmi éppígylétének teljes bájában. A pravoszláv fürdő és a zsidó fürdő itt van egymás mellett, a házunkban az ukránok és a kínaiak jól megférnek egymással. Eörsi Pista telefonált Londonból, este itt lesz, New Yorkban, gyere, mondom, éppen vacsoravendégség lesz. Jutka spenóttal töltött gombát és marengói borjút fog adni. Közeledik a karácsony, töltött káposzta is lesz és diós-mákos beigli.
Konrád György
