Nyár van, kánikula, a levegő se moccan. A tó zöld. Beledobok egy közepes kavicsot. Az egyenletes felület pár pillanatra megtörik, s feketén mutatja magát a víz, de a körhullámok gyűrűi gyorsan kisimulnak, az algák visszalebegnek a csobbanás helyére, mintegy bestoppolják a tó zöld ruháját.
*
Paprikás krumpli – ezt tavaly firkanthattam egy papírlapra. Hogy el ne feledjem, írni akarok róla. Mármint nem a paprikás krumpliról, illetve kicsit arról is. Csak hogy a kályhától induljunk el! Tulajdonképpen az a másodlagos kérdésem: vajon megtanulhatunk-e paprikás krumplit főzni olyasvalakitől, aki az ételek közül csak a paprikás krumpli receptjét ismeri? A paprikás krumpli nem olyan bonyolult. Hozzávalók, arányok, hámozás, darabolás, főzésidő, fűszerek, tálalás. Vegyünk egy kamaszt, aki még sosem főzött, mert nem érdekelte, inkább számítógépezett, és valamelyik szülő mindig elétette az ebédet, néha paprikás krumplit. Ám ez a gyerek egyszer csak azt mondja: főzni akarok. Vagy a szülő találja ki: márpedig most megtanítom neked, hogyan kell paprikás krumplit csinálni. És a gyerek ellesi. Egészen ügyes. Pár nap múlva önállóan készít egy adagot. Jól sikerül. A kérdés tehát (a másodlagos), hogy a gyerek, aki a paprikás krumplin kívül mást nem tud főzni, képes-e megtanítani a barátját ennek az ételnek az elkészítésére.
Az elsődleges kérdés viszont: mennyit tudjon, aki tanít. Gyorsan rávághatjuk: sokat. Minél többet. De ha sokat tud, akkor miért menne el tanítani, mikor kereshetne jóval jövedelmezőbb állást, amely ráadásul nagyobb társadalmi megbecsülésnek örvend? Na jó, mondjuk, szeret tanítani, kisiskolás korától vágya, hogy a „nemzet lámpása” lehessen. Ha hobbiként tekint a munkájára, nem panaszkodhat, hiszen ritka az olyan hobbi, ami nem kerül pénzbe, de még fizetnek is érte. Ha nem is sokat.
(Zárójeles kérdés: milyen a magyar pedagógus? Kontraszelektált. Állítólag. Ezt nem én mondom, hanem egy oktatáskutató. Sőt! Azt állítja, hogy a magyar pedagógustársadalom háromszorosan az. Ő tudja, miért mondja, de biztosan nem ingyen teszi.)
*
A közösségi oldalon szembejön egy bejegyzés: OKJ (1 hét): tanító; OKJ (2 hét): tanár; OKJ (3 hét): professzor. Nem tudom, léteznek-e még OKJ-s tanfolyamok, de pár éve nagyon népszerűek voltak. Ezeken különböző (egyetemi, közép- vagy akár általános iskolai) végzettségek birtokában pár hónap alatt, vagyis viszonylag gyorsan lehetett szakmát szerezni.
A hír, ami viccelődésre késztette a poszt íróját, az a kormánydöntés, miszerint szeptembertől rövideb idő, kevesebb félév alatt lehet mesterszakos diplomát szerezni pedagógusoknak. Ha jól olvasom, három-négy szemeszter helyett kettő vagy három alatt. Az óvodapedagógusok pedig két év alatt tanítói diplomát kaphatnak.
Jó ez vagy rossz? Lehet ez is, az is. Mondhatnám: nem ezen múlik. Persze ez bántó állítás, mert egy diplomást komolyan meg lehet sérteni, ha azt mondjuk neki, a szakmája (mit szakmája!? hivatása!) gyakorlásához elég lett volna egy-két félévvel kevesebb egyetem.
Ezzel persze nem azt mondom, hogy az orvos-, a mérnök-, a tanárképzés idejét csökkenteni kell. Vagy felezni. Vagy képesítésnélküliekkel, kuruzslókkal, pancserekkel feltölteni az adott pályákat.
Csak eszembe jutott, hány alkalmatlan diplomással találkoztam életemben (és szakmunkással is!). Akik esetleg jó eredménnyel végeztek az egyetemen. Iskolás koromban például volt néhány nem igazán jó tanárom. Kimondom: rossz tanárom! Pedig képesítettek voltak. Az egyik legjobb, legnormálisabb viszont képesítésnélküli. Nyáron érettségizett, ősszel már tanított bennünket. Közben meg levelezőn végezte a főiskolát. Hát csak így. Így is.
Vagy eszembe jut egy képesített matematikatanár, aki leadja a tananyagot, de a diákok nem értik. S mert öntudatosak, jelzik, hogy nem értik. A tanár alapvetően rendes, szeretné, ha értenék, elmondja újra, ám továbbra sem értik. Talán csak egy-kettő közülük. Egyikük aztán, óra után, elmagyarázza úgy, hogy az osztálytársak is megértsék. És megértik.
Jaj, de bonyolult ez az egész! Faludy-Villonnal szólva: kóklerként él(t)ünk mindahányan.
*
Behajítok egy kavicsot a tóba. A felszín pár pillanatra megtörik, sötéten mutatja magát a víz, ám a hullámok körgyűrűi hamar elsimulnak, az algák visszarendeződnek a becsapódás helyére, megstoppolják a tó zöld ruháját. Még tart a nyár.
Ja, hogy a konyhatudomány nem csak a paprikáskrumpli-készítésből áll? Ez igaz! De a paprikás krumpli is fontos étel.
