Kacsa vagy, krokodil?

Hiszem, mert képtelenség, mondta szent Ágoston, materialista ellenfeleinek. Azóta mindenki abban hisz, amiben akar.

A  napokban felröppenő hír szerint krokodilt láttak a Körösben.  A Crocodilus Niloticus (nílusi krokodil) gyíkszerű, hát-hasi irányban lapított testű, rövid, erős nyakán lapított, nagy fejet viselő hüllő magyarországi előfordulása nem kizárható.

A magyar vadásztársadalom klasszikusa, Kittenberger Kálmán Afrika-kutató zoológus által szerkesztett Nimród című újság 1893. május 6. számában igen figyelemreméltó cikk látott napvilágot, amely szerint, idézem: „… az úrvadász által Egyiptomból hozott krokodilbébik közül kettő útközben elpusztult, míg a harmadik hüllő láthatóan jól érzi magát a Körös-vízzel feltöltött medencében”.

Alig negyedszázaddal később, a tanácsköztársaság bukása után, Horthy Miklós (aki nem csak a lovakért és az automobilokért, de hajdani fregattkapitányként minden sós és édesvízi állatért rajongott) kinevezett fővadászát, Ajtai Emilt bízta meg a különleges „vízi vadfajok” haza megtelepítésének kísérletével. Ajtai maga soha nem járt Afrikában, így barátját, gróf Széchenyi Zsigmondot kérte fel a projekt menedzselésére – nem tudni, milyen eredménnyel. Feltehető, hogy a második világháború kitörése akadályozta meg a nagyközönség által szigorúan titkolt program megvalósítását.

Annyi bizonyos, hogy a Nimród 1949. évi január 12-i számában gróf Széchenyi Zsigmond elejtett  néhány vigyázatlan mondatot krokodil-ügyben. „… a Rákosi elvtárs kérésére megvizsgált hazai folyóvizek közül a Körösé tűnik a legalkalmasabbnak a tervezett krokodil-telepítés hazai kísérletéhez.” Az Országos Levéltár 1950.11321 alszámot viselő dokumentuma szerint, idézem: … a minisztertanács november 11-i ülésén szóba került Széchenyi elvtárs (sic) felvetése, miszerint a Gavialus Gangeticus alkalmasabbnak tűnik a magyar krokodil kitenyésztésének  kiinduló pontjaként,  mivel … a Gangesz vizének biológiai összetevői jobban rokonítható Körösökével, mint a Nílusé.”

Úgy tűnik, a kommunista terrorrendszer feje nem csak a magyar narancs kísérleti termesztésének megszállottja volt. Azt is szerette volna elérni, hogy a magyar krokodil legyen Európa első honosított őshüllője. Ám mivel nem bízott a főúri származék Széchenyiben, a szigorúan titkos, kísérleti projekt vezetésével másik vadászát, a hajdani csendőrszázados Nagy Endrét bízta meg.

Nagy Endre speciálisan kiképzett dúralumínium ládákban, repülőn szállíttatta haza a hüllőpalántákat Afrikából, s néhány krokodiltojás hazai keltetésével is megpróbálkozott.

A magyar krokodilprogram bázisát a békésmegyei Gyoma határában állították fel, az AVH és a KGB szigorú ellenőrzése mellett. Ettől fogva három teljes éven át, 1953. március 8.-ig (Sztálin haláláig) folytak a titkos kísérletek a Körös part közelébe telepített katonai bázison.

Kádár János csak 1958 nyarán karolta fel és indította újra a magyar krokodilprogramot. A kísérletre szánt krokodilbébik beszerzése megint csak Nagy Endre feladta lett, aki állítólag éppen e programban való sikeres közreműködésének jutalmául kapott engedélyt a Tanzánia letelepedésre, ahol később ottani, saját birtokán vadásztathatta többek közt a Kennedy-családot és a svéd királyt.

A hatvanas évek derekán számolták fel a gyomai kísérleti bázist, mivel addigra bebizonyosodott, hogy bár a Körösök vízösszetétele tökéletesen megfelelne a (végül mégsem Afrikából, hanem Indiából beszerzett) krokodiloknak, az alföldi klíma nem teszi lehetővé huzamosabb idejű életben maradásukat.

A legújabb kori, mindenki által érezhető klímaváltozásokra való figyelemmel, (ellenőrizetlen feltevések szerint) néhány (oligarchikus gyanúba keveredett) magyar milliárdos igyekezett Orbán Viktor kedvében járni (aki Horthy Miklóstól eredezteti a magyar polgári lét gyökérzetét), amikor egy újabb krokodilpár titkos beszerzését szorgalmazták. Mivel közismert tény, hogy hazánk gazdasági és politikai orientációja kelet felé fordul, a nagytőkések keleti krokodil-fajban gondolkodnak. Ráadásul az idei nyár szokatlan hősége (úgy a levegő-, mint a vízhőmérséklet szempontjából) tökéletes életfeltételeket biztosít a Gavialus Gangeticus honi elterjedéséhez.

A csupán 4-6 méter hosszúra növő gangeszi gaviál testét és farkát nem tudja felemelni a földről, ezért csak lassan cammog előre, így szárazföldi támadásától nem kell tartani. A vízben viszont sebesen mozog. Ajak nélküli szája 100 fogat rejt, orrlikain keresztül lélegzik. Indiai őshazájában tavasszal párosodik, de mivel az itthoni nyár hőmérsékleti viszonyai tökéletesen megfelelnek a gangeszi tavasznak, a milliárdosok által pénzelt szakértők bíznak benne, hogy a sikeresen áttelepített!! (immár magyarnak számító) gaviál pár nagy kedvvel párosodik majd a körösvíz természetes közegében. A nőstény a homokba ásott fészekbe rakja le tojásait, melyek alig nagyobbak egy kacsáénál. Aki ilyet talál, legyen igen óvatos. A tojásokból kikelő magyar gaviálbébi fogakkal születik, és azonnal képes a harapásra.

 Dr. Horváth Péter