AZ ÜVEGABLAKON TÚL
Gérard úrról meséltem már? Régóta figyeltem őt, ám megszólítani sokáig nem mertem. Csak néztem, ahogy időnként beletúr bozontos, őszbe hajló hajába, kirángatja textil zsebkendőjét szürke kardigánja zsebéből, szigorú tekintettel körbevizslat a helyiségen, vagy kimérten válaszolgat a kérdésekre. Bármennyire is vágytam szentélyébe lépni, megrémített a szememben óriási, mozdulatlan kősziklává nőtt alakja. Teltek-múltak a hónapok, és én még mindig csak a hatalmas üvegablakokon át figyeltem őt és mesés kincseit. Végül egy szombat délelőtt kíváncsiságom legyőzte félelmemet, illetve belga barátnőm, aki mit sem sejtett az üzlethez fűződő, meglehetősen furcsa érzelmeimről, szokásos sétánkat megszakítva, váratlanul belépett az ajtón…
Remegő hangon köszöntöttem Gérard urat, és kerestem tekintetét, ám őt annyira lefoglalta egyik vásárlója, hogy észre sem vette érkezésemet. Nem úgy a tömérdek könyv a kusza folyosók rengetegében! Hívott ez, az is, azt sem tudtam, melyikhez forduljak előbb. Az utcáról nézve nem is sejtettem, hogy ilyen hatalmas az antikvárium, és ennyiféle kincset rejt az üvegablakokon túli világ. Először a francia nyelvű vallási és filozófiai témájú könyveket vettem sorra, majd a nyelvkönyvekkel és a szépirodalmi részleggel szemeztem. A szűk folyosókon jó, ha egy ember elfért, így kisebb úttorlaszt okozott minden rácsodálkozásom. Ki tudja miért, újra és újra a bűnügyi regényeknél kötöttem ki. A polcokkal telepakolt kis helyiség, két folyosó találkozásánál, tulajdonképpen a kincsesláda őrzője volt, az utazások és gasztronómiai kalandozások előszobája.
Belga barátnőm pisszenése India színes fűszerei közül rángatott vissza a valóságba, hogy elképesztő felfedezésében osztozhassam vele. Teljesen természetes, hogy az uniós épületek környékén egy átlagos antikvárium francia, holland és angol nyelvű könyveket kínál, sőt, a német, spanyol és olasz választék is érthető a környékbeli lakosságot figyelembe véve. De, hogy még magyarul is olvashatunk idegenbe szakadt napjainkat töltve?! Ha Brüsszelben éledne fel bennem a vágy, hogy egy hazai guru tanácsait követve váltsak életmódot, csakis ebbe az antikváriumba térnék be. Ugyanis a témában olyan bőséges volt a kínálat, hogy egy pillanatra megfeledkeztem az ezerötszáz kilométernyi távolságról. Mindehhez persze annak a József Attila rajongónak is köze lehetett, aki a költő verseit, életútját és fényképalbumát egyaránt a polcra válogatta. A magyar történelem legviharosabb időszakait, a kommunizmus árnyait vagy az ötvenhatos visszaemlékezéseket taglaló kiadványok már valódi cukormázzal bevont cseresznyék voltak azon a bizonyos képzeletbeli habon egy remek belga tortán.
Gérard úr szája szegletét egy pillanatra mosolyra biggyesztette, és hosszasan nézett a szemembe, amikor a választott könyveket a pultra tettem. Többé nem volt az a rémisztő kőszikla, akinek az utcáról nézve tűnt, és antikváriuma sem egy idegen, labirintusszerű világ. Azóta ismerem az összes zeg-zugot, a kincsesláda kinyílt, talán soha be nem csukom.
Ui. az életmódváltók számára sajnos rossz hírem van. Legfrissebb információim szerint az antikvárium kínálata a témában jelentősen megcsappant…
Kecsmár Szilvia
