Az osztrák–magyar határsávot, az egykori vasfüggöny nyomvonalát az Írottkőnél nyírfákkal ültették be, amelyek mostanra ugyanolyan magasra és sűrűre nőttek, mint az őket szegélyező fenyves. Ahogy a határpontra épült kilátóból, a térképről ismerős kiszögellés csúcsából néztem a tágas domborzaton két irányba tartó világosabb csíkot, olyan érzésem volt, mintha valami különösen perverz jelenséget látnék.
Ködösen emlékszem a napra, amikor látogatható lett a határ közvetlen közele, és először voltunk a Hörmann-forrásnál és a Hétforrásnál. Rémlik az erdőmélyi laktanyák körüli nyüzsgés; tiszti dzsipek, teherautók, párban járőröző katonák, farkaskutyák a kenelekben. És emlékszem arra az ijedtséggel elegyes, szolid eufóriára is, amely a tegnapi tiltott zónába kirándulva anyámon ugyanúgy érezhető volt, mint az akkor még teljes kapacitással üzemelő határőrség bakáin.
Évekig ott rozsdásodtak aztán az erdei utak mellett az összegöngyölt szögesdrót-tekercsek. Churchill nyilván roppant szellemesnek találta a vasfüggöny kifejezést, ám a maga legyőzött anyagi valójában a hiteles tárgy és a történelmi fogalommá lett egyszeri elnevezés disszonanciája – így visszatekintve – kifejezetten banálisnak tűnt gyermeki elmém számára.
Ami sokkal mélyebben befolyásolhatta a történelem- és politikaszemléletemet, mint azt eddig bármikor gondoltam.
*
A tény, hogy a legkorábbi görög verssorok javarészt grammatikai könyvekben, kivonatosan maradtak fönn, költőileg világít rá a létezett műalkotások és anyaguk viszonyán keresztül a nyelv, a zenei hangok és a föld kőzeteinek alkati rokonságára.
*
Pár hete beköltözött a konyhánk hátsó, üvegtéglás ablakába egy pillangó. Miután távol voltunk egy hétig, úgy tűnt, kiszenvedett a fűtetlen házban; mozdulatlanul hevert a szárnyára dőlve. Aztán pár nap múlva magához tért. Vajon mit eszik egy pillangó? Pár szál virágot tettünk neki az ablakba. Nem sokkal ezután megjelent mellette egy színben és méretben tökéletesen hasonló jövevény. Általában az ablak két végében tanyáznak, de néha szorosan egymáshoz bújnak sötét rovartestükkel, összezárt szárnyukat úgy tartva el a másikétól, hogy ketten formázzanak egyetlen pillangót.
*
Ha a számként olvasható négy hónap nevét nézzük, akkor a szeptember, október, november, december a hetedik, nyolcadik, kilencedik, tizedik hónapok, vagyis a januárral és februárral telik ki az év, és márciusban kezdődik újra.
*
Van a kertünk falában egy négyszögletes, nagy fekete bazaltkő, amely vizesen olyan sötétlőn ragyog, akár egy darab antracit.
Szárazon csaknem bársonyos a hasított kőfelület tapintása.
Lanczkor Gábor
