Henyétől távol szerettem volna kísérletet tenni arra, hogy költőileg bevilágítsam a szakadéknyi különbséget, ami az antikvitás bódulat-kultusza és a modern kori alkoholizmus patologikussága között fennáll, anélkül, hogy beleszédülnék ebbe a szakadékba. De most, hogy (hat hét után) az intakt természeti környezet hatása kiment belőlem (akár pár óra múltán a bőr alá injekciózott Lidocainé), már nem a szédület esélyét, hanem csak a hatalmasan feszülő varratos sebet érzem.
*
A Dugonics-negyed, ahol a szegedi lakásunk van (és amelyet senki sem nevez így), csak a sarokpontjaival mondható történelmi városnegyednek, hiszen egyetlen épület sem maradt itt fönn a nagyárvíz előtti időből. Irodalmi negyed. Dugonics András, az országos kulturális köztudatból rég kihullott író szülőháza helyén iskolaépület áll – Dugonics utcai frontján emléktáblák (köztük az, amit az eredeti sarokházra helyeztek ki). Pár sarokkal arrébb Julio Baghy eszperantó író és költő háza és emléktáblája, az utóbb róla elnevezett utcában pedig Juhász Gyula utolsó lakhelye. Rövid szegedi tartózkodása idején József Attila hónapos szobája is a nagykörút ezen szakaszán volt. Délről a Sóhordó utca, a középkori Szeged fontos útvonala határolja; a Tisza-parti sópajtáktól ezen az utcán szekerezték ki a városból a Maroson Erdélyből ideérkezett sót.
*
Három nap a gemenci erdőn, a Sió dunai torkolatának közelében.
*
Vissza Szegedre kis kerülőt teszünk Kalocsa felé, ahol úgy alakul (egy hangszerekkel teli kirakat előtt találok parkolóhelyet), hogy veszünk egy ukulelét és egy csomag .012-.056-os húrkészletet elektromos gitárra.
*
Ahogy a szegedi vadaspark parkolójában elindítottam a kocsit (a lányomhoz beszéltem közben), és belenéztem a visszapillantó tükörbe, észrevettem, hogy ősz szálak vannak a szakállamban.
*
Kissé olyan a saját üres házunkra gondolnom, amit hónapok óta nem lakunk, mint egy hívők híján hátrahagyott lelkészlakra, melyben bármi létező megtelepedhet. Az előző mondat első két tagmondatát még Szegeden írtam le, a hasonlat túlfelét már itthon, Henyén, miután hirtelen felindulásból úgy határoztunk a mai pénteki reggelen (november 14.), hogy a gyerekopera bemutatója után beülünk az autóba, és a meglévő autópályán, a budapesti M0-ás körgyűrű érintésével átutazunk ide, haza. Ötkor indultunk, három és negyed órát utaztunk a sötétben, egyszer álltunk meg (Almádi előtt).
Lanczkor Gábor
