Seregélycsapat rebben föl a vén cseresznyefáról. Most kezd rajta piroslani a gyümölcs.
Amint Márai gyanította a holokauszt utáni zsidóságról, hogy kollektíven megőrültek (lehetett rá alapjuk), úgy egyre inkább azt gondolom, a magyarság egyszerűen megőrült. Asszimilált vagy félig asszimilált szláv-magyarok, germán-magyarok, zsidó-magyarok, roma-magyarok, szittya-magyarok, magyar-magyarok; ezt a folyamatosan feszítő, csak-felszíni homogenitást nem lehetett tovább bírni.
A ritkásan csüngő cseresznyék közt nagy hím szarvasbogár röpköd.
Vizelettől fényes borostyánlevél.
Nem élhetsz odabent; megjelent a disszertációm sallangoktól megtisztított változata.
Eszembe jut apám, ahogy pár héttel halála előtt (felesége elmondása szerint) a ködös, téli Balatont nézi a badacsonyőrsi nyaralóból.
A látomás spirituálisan szabadabb korszakokban se lehetett több (se kevesebb) a figyelem eksztatikus gyakorlásánál. Hurkot vető perspektíva.
Belehugyoztam a tegnap kiásott pöcegödörbe. Apró, hullt körték az alján.
Tavaly jelent meg a huszadik századi próza egyik csúcsműve, az Olaj. Korábban a Korom vallása. Pier Paolo Pasolini költői–írói életműve visszhangtalan Magyarországon. Pasolini filmrendező; a filmrendező filmeket rendez, nem könyveket ír.
Kivágni a szőlőpréseléshez épült betonkád oldalát, majd belevésni az aljába a lefolyó helyét; egy-egy teljes napom rámegy.
Lanczkor Gábor
