3.
Megjöttünk Hegymagasra, bőven hoztam magammal inget és iratokat, ha másolni, sűríteni akarnék, ha lopni szándékoznék magamtól, de mert inkább nézem a hangyák útját az asztalon, mint a régi betűimet, azt veszem észre, szívesebben kezdenék bele valami újba, a felszabadult öregség játékaiba. Egy A/4-es papírlap teleírva egy strófának tekinthető. A kapott keret nyugalmat ad, ennyi tered van, érd be vele. Majdnem bárhova mehetek, majdnem bármit tehetek, felszabadítottam magam a kötelmek alól. Voltam már eleget jó fiú, de hetven fölött az ember elég sokat megengedhet magának. Templom, fekete-fehér tehenek, távolabb autóút, fehér kamion. Egy lány egy lánylapot olvas, semmi sem meglepő. A cím: Ne csald meg! Fantáziálj. Egy zöld vadásznadrágos úr a vonaton egy vadászújságot olvas. Egy nő köt. Kis csatorna partján ritkás szálerdő, hidacska vezet át rajta. Fehér kerítésoszlopokkal körülvett veteményes, gondozott táj, nem meglepő, timpanonos istálló, mellette hosszú kukoricagóré. A fiatal lány fehér nadrágot, angóra pulóvert és afrikai faékszert visel. Banánt majszol, szemben a rózsaszín pulóveres nő szünet nélkül köt. Roncsautókat és szögesdrótkötegeket látok, vert falú, felgyűrődött kátránylemezzel fedett sufnit. A házak homlokzatán parabola antenna. Mindazoknak a történeteknek a tárgyi hiteléért, amelyek itt elhangzanak, nem tenném a tűzbe a kezemet. Amit írok, senki ellen nem használható fel, ellenem sem. Felvehetem a gyalogjáró megfelelő öltözékét. Én minden névből, megjelölésből, meghatározásból kibújok, mindet eleve szűkösnek érzem. Kedvesem, arra kérlek, hogy ne nevezz meg, ne szögezz a falra. Ne gondold, hogy egy anekdotával elintézhető vagyok, viszont az én hatalmam, mondhatnám, elenyésző.
*
Minden beletorkollik a szövegbe. Mindent a szövegért! Kezdetben volt az ige. Az ember maga elé dobja a mondatot, és kúszik utána, menj utána, ne maradj le tőle! Rohanatnak neveztem régen azt az írásmódot, amelyben nem nézek hátra, mit sem törődve a mondatok elválasztásával, a helyesírással, és a legarányosabb tagolással. Menet közben ne javítsak, parancsoltam magamnak, ez az első változat, a hiteles kiinduló stáció, azután lelassulok, tagolom, szabatosítom, rendezem, fűszerezem, részegítem, bolondítom, aztán megint józanítom, egyelem, ritkítom. A fogalmazás részegsége szüli az eszmét. Vesd bele magad a jövőbe, ne törődj vele, hogy jó-e, vagy rossz-e, ebben a stádiumban csak a haladás számít. A javítás mindig kicsinyes, az első fogalmazás számít, a vakmerő mozdulat, beleveti magát az ember az ismeretlenbe, áll a kocsis ülése előtt, ordít, hogy figyeljenek rá, és térjenek ki előle, mert ő most mindeneken keresztül csörtet, aztán majd lelassul, és már csak bandukolni fog a fájós lábával, amely annál kevésbé fáj, minél többet megy vele. Áthajszolom magamat számos alakon, folyamatos mérkőzésben az agyammal, lássuk, mit tudok kifacsarni belőle!
Konrád György
Megjelent a Tiszatáj 2012/5. számában
Fotó: mek.oszk.hu (Halas István)
