Baka István első és utolsó verse a Tiszatájban
1969 Szép fácska, dunna volt… Szép fácska, dunna volt az árnyad, hálóba mért kötöd magad? Lenyírt gyapjadra rábocsátod kipányvázott magányodat. Homály ing ágadon: kabátod, de mezítláb talál a fagy. Lombod fenőkő fejsze-szélnek, s meglendült már a fejsze-agy. Topognak elrongyolt cipőid, szép…
