Toroczkay András: Szomorú Alien
A konténer közepén csend. Odakint esik.
Az ablakot csukva kell tartani, füsttel telik
a pár négyzetméter, orrban égett alufólia szag.
A fiú széken ül, egyedül, ruháján forró viasz.
Kezében kopasz fej, „a kis apród”,
nézi a majdnem kiégett 60-as izzó
fényénél. A fej üvölt, vagy hisztérikusan nevet.
[…]
A konténer közepén csend. Odakint esik.
Az ablakot csukva kell tartani, füsttel telik
a pár négyzetméter, orrban égett alufólia szag.
A fiú széken ül, egyedül, ruháján forró viasz.
Kezében kopasz fej, „a kis apród”,
nézi a majdnem kiégett 60-as izzó
fényénél. A fej üvölt, vagy hisztérikusan nevet.
Kimerevített képek ilyenek,
mondjuk a legszomorúbb, a harmadik Alienből.
A szeménél az üvegszem helye még nincs kivágva.
De ahogy elnézi, rájön, nem is lesz. Elrontotta. Eldőlt:
soha nem kaphat hajat, üvegszemet, tárgyakat, ruhákat.
A bábu bőre még babának is túlságosan zombizöld.
Aztán az arcvonás-darabok a forró viaszba málnak.
(Megjelent a Tiszatáj 2015/7. számában)