02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Ignotus német versei
2015.12.15 - tiszatáj

 

Ignotus Hugót (1869–1949) az irodalomtörténet-írás kritikusként, a Nyugat főszerkesztőjeként tartja számon, ő maga azonban következetesen írónak, sőt költőnek vallotta magát. Ezen az önbesoroláson nem változtat, hogy – maga is elismerte – kevés verset írt, a szövegkorpusz, amely nevéhez köthető, zömmel cikkekből áll. A cikkek versekhez mért dominanciája persze egyáltalán nem mellékes kérdés, épp ez a diszkrepancia egyedíti nagyon markánsan az életművet. De az önmeghatározás mégsem hagyható figyelmen kívül. Jelzi egy beállítódás alapszerkezetét, s már csak ezért is sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni verseinek. Sajnos, ez a munka sok nehézséggel találja magát szemben. Mindenekelőtt, az Ignotus-életmű mindmáig még bibliográfiailag sincs számba véve, s így az sem tudható pontosan, mennyi az a „kevés” vers valójában. Aki e kérdéskörről egyáltalán szól, az tulajdonképpen az 1918-as verskötetre hagyatkozik, abból szemelget. Így, értelemszerűen, az 1918 utáni verstermés elsüllyedt, ismeretlenségbe vész. Pedig a jogilag nem, de de facto emigráns Ignotus bécsi éveiben még németül is írt verseket, s ezek léte önmagában is kihívást jelent az irodalomtörténet-írás számára.

Hogy Ignotusnak német versei is vannak, bizonyos értelemben maga is meglepetés. Sok megnyilatkozása tanúsítja, tisztában volt a probléma természetével, az irodalmi mű nyelvhez kötöttségével. S önmagát, amikor rendszeresen németül írta cikkeit, akkor is nem német (osztrák), hanem magyar írónak tekintette. Elvi megfontolásainak rekapitulációja külön cikket érdemelne – egyszer ezt meg is kell írni. Most viszont arra érdemes felhívni a figyelmet, hogy a jelek szerint mégis volt egy történeti pillanat a húszas évek közepén, amikor megkísértette a német nyelven való alkotás lehetősége. Ennek jele egyebek közt, hogy ő fordította németre Hatvany Lajos családregényét – s 1925-ben négy német verset is publikált a Bé­kessy Imre médiabirodalmához tartozó Die Bühne című lapban.

E versek némi magyar visszhangra is leltek. Supka Géza könyves folyóiratában, a Litera­turá­ban 1928 februárjában megjelent egy „bécsi levél” Magyar írók és újságírók idekünn cím­mel, s ebben egyebek közt ez olvasható: „Bécs nagy napilapjai között alig van olyan, amelynek szerkesztőségében ne ülne egy-két magyar is, sőt vannak lapok, amelyeket úgyszólván teljesen magyarok irányítanak. Ilyen elsősorban a legelterjedtebb délutáni hírlap, a ’Stunde’ […]. Testvérvállalata, a ’Bühne’, körülbelül a mi ’Színházi Életünk’-nek felel meg, ha kevesebb kiadói leleménnyel szerkesztődik is. Ide írja hetenként Ignotus apró tanulmányait a világ tarka-barka jelenségeiről, elsősorban természetesen a színházi és irodalmi eseményekről. Magyar olvasóinak meglepetésére az elmúlt hetek egyikén, váratlanul csiszolt német versekkel ugrott ki a porondra, amelyekben az öregedő férfi szerelmi lírájának mélyről bugyogó hangjait üti meg.” (Literatura, 1928. 2. sz. 42.) A névtelenségben maradó szerző cikke hamar feledésbe merült, tudomásom szerint mindmáig senki nem hivatkozott rá, s így Ignotus verseire sem figyelt föl senki. A verseknek ezt az elsüllyedését segíthette, hogy magyar könyvtárban a Die Bühne csak hiányosan van meg – s maga a beszámoló is pontatlan. Ignotus versei nem 1928 elején (vagy 1927 végén) jelentek meg, hanem korábban, 1925. május 14-én, a 27. számban, a 11 oldalon. (A verseket Michael Bíró, azaz Bíró Mihály illusztrálta – meglehetősen konvencionálisan.) Érdekes, hogy ekkor egyszerre négy Ignotus-vers jelent meg: Ich tu’ mir leidSchicksalAbschiedswerbenUnheilbare Leiden.

(Csak zárójelben, a névhasználat történeti adalékaként jegyzem meg, a lap így adta meg a szerző nevét: Gedichte / von Hugo Ignotus.)

A verseket most németül, és – Szijj Ferenc fordításában – magyarul is közreadjuk.

Lengyel András

 

Ich tu’ mir leid

 

Es ist wie nichts, es ist wie Nacht –

Wann hab’ ich nur zuletzt gelacht?

 

Es steht wie stumm, es schweigt wie leer –

Wo kommt nur all die Öde her?

 

Es weilt wie längst, es bleibt wie tot,

Dem müdem Mund entsinkt das Brot,

 

Es dauert wie die Ewigkeit,

Ich tu’ mir so unsäglich leid.

 

 

Magamtól szenvedek

 

Csak semmi ez, csak éjszaka –

Öröm belőle nem fakad.

 

Csak hallgatás, üres közöny –

Honnan e lelki kínözön?

 

Velem marad, halott, de fáj,

Kenyérhez is fáradt a száj,

 

Így telnek el évezredek,

Saját magamtól szenvedek.

 

 

Schicksal

 

Männertränen fließen nicht. Sie scheiden

Wachsern-starr sich von des Lides Spannung.

Wie ein Aussatz aus verseuchter Seele

Wie der Angstschweiss aus gepreßtem Herzen.

 

Durch der Tränen wunde Nebelflimmer

Lege ich den Blick dir auf die Schulter

Bruder, dem ich nehmen soll das Liebste.

All das Müde des Gewährenmüssens,

All das Dumpfe des Entgleitenlassens,

All dein Weh fühl’ ich dir nach. Ich möchte

Selber wohl das süße Fleisch zerfleischen

Das sich zwischen uns gestelllt. Doch Ohnmacht

Treibt mich zu ihr, wie sie  von dir; macht mich

Zum Verräter; ihr zum Sklaven, an dir zum

Mörder. Ach, wie ist die Liebe Schicksal!

 

 

Sors

 

Férfikönnyek nem folynak. Viaszként

Préselődnek megfeszült szemekből.

Mint fertőzött lélek váladéka.

Lázas szívből félelemverejték.

 

Könnyeim sebzett ködcsillogásán

Át tekintek vállaidra, testvér,

Kit megfosztok a legkedvesebbtől.

Ráhagyatkozásod fáradalma,

Engedésed minden tompasága

Bennem fáj tovább. Magam szeretném

Édes húsát mind ízekre szedni

Annak, ki közénk állt. Ám aléltan

Sodródom felé, és tőled ő is, így

Leszek áruló, rabszolga-férfi,

Gyilkosod. Kegyetlen sors, szeretni!

 

 

Abschiedswerben

 

Ich hab’ für dich, was mir verblieb vom Leben,

Nur Wochen noch, nur Tage zu vergeben.

 

Den letzten Krampf, die letzte Glut, die letzte

Träne, die mir die welke Wange netzte.

 

Kaum leb’ ich mehr. Ich war’ für dich die bloße

Erinnerung, irrlichternd dir im Schoße,

 

Das Flaumgefühl ich, in der Lippen Fieber,

Als Mitgift nehme in den Tod hinüber.

 

Du loderst mir in allen Fingerspitzen.

Ich trink dich mit dem Aug – doch was kann’s nützen?

 

Mich graut, zu teilen dich mit mir ins Sterben:

In Lieb’ zu dir erstickt mein Abschiedswerben.

 

 

Búcsu-vágy

 

Az életből mi kevés megmaradt még,

Hetek, napok, legyen neked ajándék.

 

Legyen tiéd a görcs, a vágy, legyen mind

A könny, mit hervadt arcomra szemem hint.

 

Már alig élek. Nálad mit keresnék,

Bús öledben bolyongó, puszta emlék?

 

Megőrzöm ízét lázas ajkaidnak,

Legyen velem, ha nagy utamra hívnak.

 

Benne lobogsz minden porcikámban,

Szememmel iszlak – de már hiába.

 

Úgy fájna udvarolni búcsuzással:

Szerelmem fojtja el késői vágyam.

 

 

Unheilbare Leiden

 

Kalt weht’s mich an von deiner Seite,

Ich starr zuseiten dir ins Weite,

Es ist wie sonst, und doch geändert:

Dein Gang gequält, mein Blick gerändert.

 

Da sprichst vor dich hin. Ich will mich fassen,

Schlechtes nicht über die Lippen lassen,

Und tu’ es doch, und muss es jäh tun;

Du tust mir weh und willst mir weh tun.

 

Nun schweigst du. Eine rote Wunde

Dein Mund. Du richtest mich zugrunde.

Bös enden wird es mit uns beiden:

Wir sind zwei unheilbare Leiden.

 

 

Halálos kór

 

Közel vagy, s hidegséget érzek,

Míg nézem túl a messzeséget.

Nem változott semmi, de furcsa,

Miért nem ismerünk magunkra.

 

Beszélsz magadnak. Én vigyázok,

Ne hagyja el az ajkam átok,

De néha nincs, mi visszatartson,

Ha bántasz, s ég az arcom.

 

Most hallgatsz. Puszta seb a szájad,

Vesztemre törsz, s nem is hiába.

Nem tehetünk a végzet ellen,

Halálos kór vagyunk mi ketten.

 

Szijj Ferenc fordítása

 

(Megjelent a Tiszatáj 2015/5. számában)


Címke: , , , ,
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült…. – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

A Magyar Széppróza Napja 2021. évi online programsorozatából ajánljuk a Magyar Írószövetség Arany János alapítványa és a MISZJE (Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület) programját: Hansági Ágnes irodalomtörténésszel, Jókai-kutatóval Kiss A. Kriszta irodalmár készített interjút.

Tovább olvasom >>>
2021.02.23 - tiszatáj

GURUBI ÁGNES: SZÍV UTCA
„Szétcincálom, apró darabokra szedem, elemzem, megmagyarázom, bizonyítékokkal alátámasztom” (132) – elemzi a párkapcsolati konfliktusban a másik felé tett gesztusait Anna, a Szív utca énelbeszélője, az analitikus szemlélet pedig nem csupán tematikai, de metanarratív szinten is központi kérdéssé válik a regényben. A negyvenes, kétgyermekes nő az életén át- meg áthömpölygő problémák eredőit kutatja: azt, hogy hogyan váltak időről időre működésképtelenné a párkapcsolatai, mi okozhatja kamasz lánya, Zsófi autoimmun betegségét, mivel magyarázhatók a szüleiről alkotott sztereotípiái, vagy hogy milyen titkok húzódtak megtört nagyanyja, Bergman Bella konok hallgatása mögött… – FERENCZ-FEHÉR DOROTTYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.22 - tiszatáj

A Magyar Széppróza Napja 2021. évi online programsorozatából ajánljuk: Tallinán Mariann színésszel, íróval, a Mesék az Operából sorozatban megjelent Tűzmadár című könyv szerzőjével Erős Kinga kritikus beszélget.

Tovább olvasom >>>
2021.02.22 - tiszatáj

A Magyar Széppróza Napja 2021. évi online programsorozatából ajánljuk: Terék Anna, költővel, drámaíróval Kiss A. Kriszta irodalmár készített interjút a vajdasági prózáról.

Tovább olvasom >>>
2021.02.21 - tiszatáj

A Magyar Széppróza Napja 2021. évi online programsorozatából ajánljuk: Mirtse Zsuzsa íróval, a Tizenhárom bűvös tükör – Mesék felnőtteknek című könyv szerzőjével Erős Kinga kritikus beszélget.

Tovább olvasom >>>
2021.02.19 - tiszatáj

A Magyar Széppróza Napja 2021. évi online programsorozatából ajánljuk: Balázs Attila íróval Csepregi János készített interjút.

Tovább olvasom >>>
2021.02.19 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS WEINER SENNYEY TIBORRAL
Weiner Sennyey Tibor költő, író, a DRÓT főszerkesztője, a Rajk Szakkollégium művésztanára beszél irodalmi tehetséggondozásról, az általa vezetett irodalmi műhely tapasztalatairól… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.19 - tiszatáj

A Magyar Széppróza Napja 2021. évi online programsorozatából ajánljuk: Nyulász Péter íróval, a kiskamaszok körében nagyon népszerű Helka-trilógia szerzőjével Erős Kinga kritikus beszélget.

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő