Egyedül egy/mással

MORGAN ÉS FREEMAN – NYÚZZATOK MEG!

A szólóestet „ketten” táncolják, a triót öten adják elő, díszlet nincs, de kellékek igen, a mozgás a klasszikus lépésektől a pantomimen és az akrobatikán át az egyéni invencióig terjed – két előadás a 24. Thealter Fesztivál felhozatalából.

Fehér Ferenc tavaly is fellépett a Thealter programjában, kora tavasszal New Yorkban táncolt, de ez vele kapcsolatban nem újdonság. A Trafó honlapján többek között ez olvasható róla: „Fehér Ferenc a hazai kortárs táncszcéna egyik legkelendőbb árucikke… fellépései kilencven százalékban külföldi színpadokon jönnek létre.” De azt is meg lehet róla találni a neten, hogy nem vett részt hagyományos táncos képzésben, szinte a semmiből bukkant elő, intézeben nőtt fel, Hajdúnánásról került a fővárosba.

Mindennek csak most néztem utána, a tavalyi szegedi előadást elszalasztottam, csak a híre maradt, amire alapozni lehetett, szóval én most találkoztam vele először, a Morgan és Freeman című előadáson. Jobb lett volna korábban, akkor jobban értettem volna a Lábán Rudolf – és a többi díjat, a honi és külföldi népszerűséget, az „ahhh…” kezdetű elragadtatásokat.

Mert a kurta negyvenöt perc bizony dupla annyinak tűnt a nézőtéri székből, s még a hanyatt fekve induló, kissé túlnyújtott kezdet sem ásta alá a bizalmat: hosszú expozíció, sebaj, majd ebből bomlik ki a lényeg – de nem így lett. Úgy tizenöt percig nem volt gond, kifejezetten biztató, mert szellemes volt a bábfigurával való bekúszás (mintha a félkezére húzott bábú irányította volna a mozgást), ám kettejük párharca egyre unalmasabbá és érdektelenebbé vált.

Nem tudom, mit jelenthet a cím? Van egy hasonló nevű színész: Morgan Freeman (a Bakancslista című film főszereplője), aki ugyancsak a semmiből érkezve vált világsztárrá, s meglehetősen egyéni módon állt a faji kérdésekhez. Az egyik tévéinterjújában így szólt a riporterhez: „nem nevezem többé fehér férfinek, arra kérem, Ön se nevezzen engem többé fekete férfinek”. Hogy ő lehet-e a valós címadó, mármint az életpárhuzam alapján, bizonytalan, ez csak egy lehetséges magyarázat.

A darab arról szól, hogy a gonosz manó feleszi a gazdáját (előfordul az ilyesmi, a manó sok mindennel behelyettesíthető), de mivel semmi más viszony és/vagy vonatkozás nem jön szóba, így a gondolat vékonykának bizonyul, amihez többet a redukált, leginkább az utcai /hétköznapi csellengésre emlékeztető, ismétlődő mozgás-sorok sem tesznek hozzá.

A Nyúzzatok meg! című darab három táncos és két zenész produkciója, a bemutatója ennek is a Trafóban zajlott tavaly tavasszal. Friss, új, lendületes, sokszólamú és szabad előadás minden szempontból, nincsenek műfaji határai, a balett elemektől a performanszig terjed a mozgás-skála, a hangzó pedig a fülsiketítő effekttől a lihegésen/légzésen át a prózáig.

A téma személyes: fegyelmezett és fegyelmezetlen érzések, egymás felé és visszaható viszonyok, s a mindebből származó hullámhegyek és völgyek megélése.

Mindenki résztvevő, nem csak a zenészek, de maguk a hangszerek is – az egyik legjobb etűd a dobos jelenet, amelyben Vadas Zsófia Tamara egyenként elhurcolja Porteleki Áron kezei alól a felszerelést, s a nonszensz módon egy sorba helyezett hangszerek mentén futják-mozogják le páros jelenetüket.

Mindnyájan alkotók, a táncosok egyben koreográfusok is alá- fölérendelt szerepek nélkül, hiszen Zsófia, Dányi Viktória és Molnár Csaba régóta ismerik egymást, együtt jártak a Budapest Kortárstánc Főiskolára, s föltehetően, a közös gyökerek okán tudnak ennyire őszintén, egyszerre játékosan és komolyan „beszélni” magukról és egymásról. Hozzájuk csatlakoztak a zenészek, a dobos mellé Czitrom Ádám elektronikus gitárral – erre a darabra tehát ők öten lettek a csapat.

Egyébként mindnyájan dolgoznak másfelé is, ezt a produkciót immár másfél éve játsszák, mert az történt, hogy a pozitív kritikai visszhang egybeesett a közönség szíves fogadtatásával.

Ugyanígy történt Szegeden is a Thealter Fesztiválon.

Ibos Éva

[nggallery id=409]

Morgan és Freeman

[nggallery id=410]

Nyúzzatok meg!

Fotók: Révész Róbert