04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

MEGJELENT AZ ISKOLAKULTÚRA 2021/2. SZÁMA
A koronavírus-járvány következtében Magyarországon – ahogyan a világ jelentős részén – számos tanulónak kellett és kell otthonról tanulnia IKT-eszközök és az internet segítségével 2020 tavaszától hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Az ezzel kapcsolatos kihívások és lehetőségek áttekintése – akár még a hátralévő tanév szempontjából is –  hasznos lehet […]

>>>

Nem csak a szél
2014.01.06 - tiszatáj

MIRA FORNAYOVÁ: KUTYÁM, KILLER (2013)

Mi a helyzet akkor, ha egy skinhead egy szép napon egyszer csak azzal szembesül, hogy a féltestvére roma? Ebből a groteszk alapszituációból indul ki a magyar felmenőkkel is rendelkező szlovák rendezőnő, Mira Fornayová 2013-ban bemutatott második nagyjátékfilmje, a Môj pes Killer (Kutyám, Killer). A rotterdami filmszemlén és a tavalyi Titanic fesztiválon Magyarországon is díjazott filmet Szlovákia 2014-ben a legjobb idegen nyelvű film kategóriában Oscar-díjra nevezte. A szlovák film sokban emlékeztet Fliegauf Bence Csak a szél című munkájára, de a nézőpont fordított: amíg a magyar rendező roma szemszögből, addig Fornayová egy bőrfejű nézőpontjából láttatja a romagyilkosságot.

Története során a szlovák film sokszor és sokféle kontextusban reprezentálta a romákat, már csak annak folytán is, hogy az ország jelentős számú roma populációval rendelkezik. A szlovák Felliniként becézett Juraj Jakubisko Zbehovia a pútnici (Szökevények és zarándokok; 1968) című eposzi, a 20. századi szlovák történelmet áttekintő allegorikus filmjének első részében, mely az első világháború alatt játszódik, a központi téma a cigány Kálmán dezertálása körül bontakozik ki. Amíg ez a film politikai parabola, addig a szlovák újhullámos film másik jelentős rendezője, Dušan Hanák az 1976-ban készült Ružové sny (Rózsaszín álmok) című poétikus dolgozata „realistább”, és a régióban mérföldkőnek számított abban, hogy a roma kisebbségi csoport iránti előítéletekkel teljesen nyíltan foglalkozott. A rendező a filmben a Rómeó és Júlia alaphelyzetét romantikus narratíva keretében etnikai konfliktusokra helyezte át, és ebben a tekintetben a cseh Jiří Weiss Romeo, Julie a tma (Rómeó, Júlia és a sötétség; 1959) című filmjében látható zsidó–„árja” tragikus szerelmi viszonyt roma–„fehér” kapcsolatra cserélte. Német anyagi támogatással és cseh rendező, Ivan Fíla elképzelése szerint született meg 2004-ben egy újabb roma tematikával bíró film, a Kráľ zlodejov (A tolvajok királya). A film a Rózsaszín álmokban felvillantott korabeli konfliktusokat ápdételte, oly módon, hogy a kiszolgáltatott, árva kissrác, Barbu sztorijához a tolvajlás és a cirkuszi mutatványok közötti választásból adódó eltérő karrierlehetőségeket rendelte. Legutóbb a rendszerváltás utáni periódus legtehetségesebb alkotójának tartott Martin Šulík foglalkozott nagyjátékfilm keretében a roma tematikával, filmjének címe szimplán csak Cigán (Cigány; 2011). Egy kelet-szlovákiai eldugott kis falu cigánytelepére visz Šulík opusza, amely a családi tragédián átesett fiú történetén keresztül a klasszikus előítéleteket és a sztereotípiákat vizsgálja.

Mira Fornayová munkája a roma témájú filmeknek ebbe a „nemzeti” hagyományába illeszkedik, és bár sok tekintetben párbeszédbe elegyedik velük, számos ponton különbözik azoktól. Jakubisko stilizált-allegorikus megközelítésével vagy Hanák költői-romantikus reprezentációjával ellentétben a Kutyám, Killer a „realizmus”, pontosabban a realizmus esztétikai konstrukciója felől közelíti meg a roma témát, és ebben a tekintetben inkább Šulík Cigány című munkájával állítható párhuzamba. Ezt a realistá(nak titulált) képet erősíti fel a játékfilmes és a dokumentarista módszerek vegyítése, és érdemes megjegyezni, hogy az utóbbi években a szlovák film jelentős alkotásai éppen a dokumentumfilmes formák felől érkeztek. Fornayová alkotása low-budget film, és egyúttal low-fi is, nem tartalmaz semmiféle vizuális truvájt vagy látványos filmes megoldást. A „spektákulum társadalmának” kiszolgálása helyett a romákkal szembeni rasszizmus témájával kapcsolatban inkább kontemplációra késztet. Ennek a látványossággal való látványos szembenállásnak a metaforája lehet a hosszan kitartott, mozdulatlan nyitókép, amely kondicionálja a nézőt a film képi világára, és egyúttal arra is figyelmezteti, hogy ne várjon szaftos sztorit, olcsó, hatásvadász megoldásokat vagy hollywoodi agyra szabott infantilis patternöket. A nyitókép visszafogott, sápadt színekkel mutat egy folyóágat, még a kompozíciót uraló napfény is fakó, komor. Ez a fajta lefojtott színvilág a kortárs közép-európai filmben leginkább talán a román újhullámos filmekben találhatja meg párját, melyek hasonlóképpen a hétköznapiságot és a szociális konfliktusokat állítják középpontjukba (legalábbis első olvasatban). A Kutyám, Killer vizuális világa és helyszínei is ebbe a sorba illeszkednek, a film ugyanis a kassovitzi La Haine-t (A gyűlölet) is emlékezetbe idéző lakótelepeken, lepukkant kocsmában, romos vidéki telepeken, grafittis aluljáróban és leginkább vidéki szőlőskertben játszódik.

mojposkiller

A film abban is hajaz a román újhullámos filmekre, hogy túlnyomórészt mozgó kézikamerára támaszkodik, amely a főszereplő skinhead fiút, Mareket követi. Ez a mozgó kamerás megoldás ugyanakkor megtalálja előzményeit a cseh(szlovák) filmben is, méghozzá a holokauszt témáját tengelyébe állító, Jan Němec által rendezett Démanty noci (Az éjszaka gyémántjai; 1964) című filmben, amely a transzportvonatból meglógott két üldözött szökevényt úgy követi, hogy közben a nézőt is a film világának részévé teszi. Ez a kézikamerás fényképezési mód emlékeztet Fliegauf Bence tematikailag is rokon Csak a szél című munkájára, amely hasonlóképpen alacsony költségvetéssel és a vizuális trükköket mellőzve készült, valamint fakó képvilágot használva és zárt világot sejtetve a hazai romagyilkosságokra reflektált. Fornayová és Fliegauf filmje között a sok hasonlóság mellett ugyanakkor a legfőbb különbség, hogy amíg utóbbi a romák szemszögéből mutatja be a gyilkosságot, addig szlovák kollégája a skinhead Marek oldaláról mutatja be az eseményeket, és így az áldozatok nézőpontja helyett a gyilkosság okaira helyezi a hangsúlyt.

Merthogy a szlovák rendezőnő filmje alapvetően azt a kérdést vizsgálja, hogyan alakul ki a rasszizmus, és hogyan lesz valakiből skinhead. Amíg a helyszínek megválasztása az ilyen típusú filmeknél már szinte közhelyszámba megy (lakótelep, aluljáró, romatelep, hétvégi ház stb.), addig Marek figurája nem mindenben viseli magán a skinhead habitus és ikonográfia tipikus jegyeit – de hogy mennyire jelentőségteljes itt a „tipikus” és „atipikus”, arról később még lesz szó. Marek ugyan bakancsban, khaki színű cumóban, kopaszra borotvált fejjel csatangol a városi és a vidéki tájképben, de nem kigyúrt, megtermett alkat. Noha hasonszőrű skinhead spanjaival bokszklubba jár, de még a nők is megütik. Zavartnak, labilisnak, a világgal és önmagával diszharmonikus viszonyban álló fiúnak tűnik, aki magabiztos társaihoz képest inkább szerencsétlennek mondható. A film ezzel a reprezentációval afelé tereli az értelmezést, hogy a magányos protagonista számára a skinhead közösség leginkább csak menekülés, és azt a vágyat fejezi ki, hogy a srác valamilyen közösséghez tartozni szeretne. Ezt a képet hangsúlyosabbá teszi, hogy az anyja elhagyta, az apja alkesz, és minthogy az adósságok miatt nem tudják fenntartani lakásukat, a szőlőskertben található, inkább sufninak, mintsem klasszikus hétvégi háznak nevezhető épületbe költöznek ki. Mareknek lényegében egyetlen igazi barátja van, a kutyája, egy pitbull, nem meglepő módon erre utal a cím, a Kutyám, Killer. Mindezeket figyelembe véve Fornayová alkotása részint folytatja, részint pedig megtöri a skinhead közösséghez kötődő sztereotípiákat (harci kutya, erőszakkultusz, ruházat, lepusztult környezet), és Mareket ebből a szempontból olyan áldozatként ábrázolja, akit családi problémái és önbizalomhiánya sodor a szélsőség felé, és a rasszizmussal való flörtölés nála egyfajta pótcselekvés.

Talán a film egyetlen hollywoodinak nevezhető narratív mintázatot követő fordulata az, amikor Marek az őt elhagyó anyjával találkozik. Ekkor ugyanis szembesül azzal, hogy féltestvére, Lukáš roma, ami kétségtelenül groteszk csavar a filmben. Marek eleinte dühös, és ódzkodik a fiútól, minthogy azonban Lukáš állandóan a társaságát, a barátságát keresi, és láthatóan szimpátiával fordul idősebb fivére felé, a ridegen elutasító viszony lassacskán testvéri kapcsolattá alakul át. A gyilkosság sem tudatosan, hanem úgyszólván véletlenül következik be, Marek kutyája ugyanis Lukášt megtámadja és szétmarcangolja. Ebből a szempontból a gyilkosság első látásra nem is tűnik gyilkosságnak, hanem balesetnek, és a fiú halálának látszólag semmiféle rasszista indíttatása nincsen. Amíg a Csak a szél magával a teljesen nyilvánvalóan rasszista okokból elkövetett gyilkosságokkal fejeződik be, a Kutyám, Killer című filmben az emberölés nem explicit módon rasszista motivációból fakad, és a film sem itt ér véget. Azzal, hogy Fornayová Lukáš halála után még hosszasan folytatja a filmet, éppúgy a kontempláció felé tereli nézője figyelmét, mint a hosszan kitartott, fakó nyitókép. A szlovák rendezőnő ezzel a drámai feszültségívet megtörő elbeszélésmóddal azt állítja előtérbe, hogy az ítélkezés helyett fontosabb a gyilkossághoz vezető út, Marek sodródásának megértése. Annak vizsgálata, hogy a helyét nem találó fiatal srác családi okokból, támasz- meg identitáskereséséből hogyan menekül a skinhead közösségbe, illetve a rasszizmussal és a kutyával való ártatlan játszadozás hogyan fordul át váratlanul gyilkosságba. Marek látszólag nem bűnös, hiszen nem tudatos cselekvéssel, és ténylegesen nem is ő követte el a gyilkosságot, hanem úgyszólván a körülmények áldozata. Mira Fornayová filmje azonban azt állítja, hogy a gyilkosság oka nem csak a szél volt.

vbkaEbből a szempontból rendkívül tanulságos, ahogyan a Kutyám, Killer többé-kevésbé nyilvánvaló módon megidézi a rasszizmussal foglalkozó csehszlovák film belső hagyományát, elsősorban az Obchod na korze (Üzlet a korzón; 1965) című alkotást, amely az első csehszlovák Oscar-díjas film volt. A két film között olyan sokféle intertextuális kapcsolat fedezhető föl, hogy – számomra legalábbis – nem kétséges, hogy Fornayová tudatosan játszott rá elődjére. Az Üzlet a korzón a holokauszt, a szlovák zsidók deportálása idején a Tiso-féle „független” Szlovákiában játszódik, ilyenformán mindkét filmnek a rasszizmus témája, a kisebbségekkel kapcsolatos konfliktusok képezik a gerincét, ott a zsidók, itt pedig a romák. Azzal, hogy Mira Fornay megidézi a Soára összpontosító Üzlet a korzón motívumait és filmes eszközeit, lényegében azt állítja, hogy a zsidózás és a cigányozás egy tőről fakad. Beszédes, hogy a Kutyám, Killer elején a romaellenes Marek arról a Jozef Tisóról szóló filmet néz a tévében, aki a szlovákiai zsidók megsemmisítésért felelős. Amikor Marek roma féltestvérével és anyjával bemegy a kocsmába, az ajtón a következő felirat olvasható: Romům vstup zakázán! (Romáknak tilos a bemenet!). Ez a tiltás a fasizálódó Európából felidézi azokat az antiszemita táblákat, melyekre hasonló szövegeket írtak fel a zsidókra vonatkoztatva: Kutyáknak és zsidóknak tilos a belépés! (ami különösképpen azért gusztustalan, mert egy embercsoportot az állatok szintjére helyez). A vasúti sín szintén zsidó kontextusba állítja a filmet, amennyiben ez a holokauszt filmek előszeretettel használt motívuma.

Az Üzlet a korzón című filmre való rájátszás arra a gyakori vádra is válaszol, miszerint a szlovák film mint olyan egyáltalán nem létezik. Ez a kijelentés egyfelől arra vonatkozik, hogy a szlovák film intézményesen nem áll meg a saját lábán, és rendszerint más nemzetekkel – többnyire a csehekkel – kooperálva készíti filmjeit. A Kutyám, Killer is támaszkodott cseh pénzekre, ebből azonban önmagában meglehetősen elnagyolt a szlovák film nem létéről szóló grandiózus teóriákat levonni. Másfelől pedig az állítás arra is vonatkozik, hogy a szlovák filmnek nincsen belső hagyománya, amelyre örökségként támaszkodhatna, nincsen nemzeti viszonyítási alapja. A túrót nincs. Az a mód, ahogyan Mira Fornayová munkája megidézi az első csehszlovák Oscar-díjas filmet, ezt az elgondolást határozottan cáfolja. Ráadásul egy másik szlovák holokauszt filmet is, Peter Solan Boxer a smrť (A bokszoló és a halál; 1962) című munkáját is evokálja, amelynek bizarr kiindulópontja az, hogy a koncentrációs táborban egy SS-tiszt felhizlal egy zsidó foglyot, hogy – hobbiját kielégítendő – bokszmeccsekkel bekkelje ki a megsemmisítő tábor „unalmas” „hétköznapjait”.

Fornayová filmje nemcsak tematikájában, hanem intézményes hátterében is folytatja a szlovák film igenis meglévő tradícióját, ami a multietnikus karakterben és a soknyelvűségben érhető tetten. Az Üzlet a korzón egy budapesti születésű szlovák rendező, Ján Kadár és a cseh Elmar Klos közös rendezésében készült, de a főszereplő zsidó asszonyt egy lengyel színésznő, Ida Kamińska játszotta, aki szlovákosított lengyel nyelven és jiddisül is beszél a filmben. A Kutyám, Killer rendezője, Mira Fornayová magyar származású szlovák rendezőnő, a roma Lukáš anyja a narratíva szerint szlovák-cseh határ mellett él, és – ha nem csalódom – a filmben a szlovák mellett csehül is beszél. Peter Zajac, szlovák gondolkodó a multikulturalizmust egyenesen Szlovákia egyik alapvető identitásképző elemeként tárgyalja esszéiben.

36406-1357952-0-mtMindkét filmben „antagonisztikus” konfliktus áll fenn a szlovák többség és egy kisebbség között, és egyik főszereplő sem tud úgyszólván belenőni szerepébe. Az Üzlet a korzóban az „árjásító” Tóno Brtko vonakodva vállalja el a zsidó üzlet eltulajdonítását, míg a „nem tipikus” bőrfejű, Marek a Kutyám, Killerben rossz családi hátterétől menekülve kerül a skinhead közösség bűvkörébe. Mindkét filmben a megvetett személy bizalommal fordul elpusztítója felé, ott a zsidó öregasszony, Rozália Lautmannová, itt pedig a roma Lukáš. További hasonlóság, hogy mind a két filmben a halál úgyszólván véletlenségből következik be, az Üzlet a korzónban úgy, hogy Tóno belöki a zsidó nőt a pincébe, Fornayová filmjében pedig a kutya öli meg Marek roma féltestvérét. Egyik film sem a gyilkossággal fejeződik be, hanem mindkettő a halál után kézikamerás megoldással a bűntudat és a felelősség kérdését feszegeti. Így a két film egyszerre azt is állítja, hogy Tonó, illetve Marek áldozat is, így gyilkosságukat nem tipikusan megrögzött antiszemitizmusból, illetve meggyőződéses romaellenességből követték el. Ám a kutya – szó szerint ő – éppen itt van elásva, mert mind az Üzlet a korzón, mind pedig a Kutyám, Killer azt vizsgálja, hogyan vezetnek apró, látszólag jelentéktelen lépések a holokauszthoz, illetve a romagyilkosságokhoz. Jóllehet ténylegesen nem Marek öli meg féltestvérét, hanem a kutya, de a pitbull-tartás mint „tipikus” skinhead kellék már magában rejti az „atipikus” gyilkosság veszélyét. A harcra nevelés következményéért Marek mint áldozat akkor is felelős, ha a halál akaratlanul történt, mert – amint arra a film az idézésen keresztül felhívja a figyelmet – a gonoszsághoz nem kell szörnyeteggé válni, az is elég, ha kokettálnak vele. Így aztán Marek már nem outsider vagy „atipikus” skinhead, nem pusztán áldozat, hanem tetteibe már eleve bele van kódolva a bűntény lehetősége, amely visszafordíthatatlan folyamatokat indít el.

Ekképpen aztán nem lehetséges csak a szélre fogni Lukáš halálát, mert egy látszólag jelentéktelen szellőcskéből is támadhat hirtelen vihar. Azzal, hogy Fornayová filmje tudatosan játszik rá az Üzlet a korzón című filmre, és megismétli a film motívumait, az antiszemitizmus és a romaellenesség között – nem is annyira impliciten – szoros kapcsolatot teremt, ami úgy értelmezhető, hogy az okok és a következmények hasonlók, és a történelem ismétli önmagát. Márpedig amint a klasszikus bon mot mondja (bármennyire is közhelyesen hangzik), az, aki nem tanul a történelemből, arra van kárhoztatva, hogy folyamatosan megismételje azt. Fornayová Kutyám, Killer című filmjének az Üzlet a korzón megidézése fényében ez az alapvető történelemfilozófiai tanulsága. Vagy másként fogalmazva: az a konklúziója, hogy az ilyen típusú „véletlen” gyilkosságok eredője nem csak a szél.

Gerencsér Péter

 

 

Môj pes Killer (Kutyám, Killer)

Rendezte: Mira Fornayová

2013, 87 perc

Szlovák-cseh filmdráma

Cineart Production


Címke: , , , , ,
2021.05.07 - tiszatáj

LÁNG ZSOLT:
BOLYAI – REGÉNY CSILLAGPORBÓL, FORRADALOMNYOMOKBÓL
Láng Zsolt új regénye a világhírű erdélyi matematikust, a nemeuklideszi geometria feltalálóját megidéző Esterházy Péter-idézettel nyit. A Bevezetés a szépirodalomba mottóként citált szöveghelye azért is fontos a 2019-es mű értelmezésében, mert több szempontból kijelöli azt a kontextust, azt a szöveghagyományt és prózapoétikát, azt az eredetet, amiből a Láng Zsolt-i textus megszülethetett, és azt a szerkezetet, amelyben az ő nemeuklideszi (?) tere működik… – BENCSIK ORSOLYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.27 - tiszatáj

SZANISZLÓ JUDIT: LELI ÉLETE
A regény felütése úgy szól: „Egy fotó leírása következik”. De a fotók sokszor hiányoznak, a hangfelvételeket tartalmazó kazettákra pedig popslágereket vettek rá. Pontosan ez a nemrögzítettség, ez a hiány biztosítja a családregény megírásának lehetőségét: fotók és hangfelvételek véletlenszerű sorrendben, amelyek nem a referencialitásból merítik hitelüket, hanem abból, hogy az elbeszélő számára ugyanabban a „dobozban” foglalnak helyet, vagy foglalnának helyet, ha léteznének… – BOCSIK BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

Székely Örs kapta idén a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő