Petőcz András: Juhász Gyula: Jegyzet az Anna című vershez
Egy újabb verset írok, újabb szomorú verset,
végigkörmölöm megint ezt a mostani estét,
kicsit unom már ezt az egyoldalú szerelmet,
érinteni akarom, és érezni a testét.
[…]
Egy újabb verset írok, újabb szomorú verset,
végigkörmölöm megint ezt a mostani estét,
kicsit unom már ezt az egyoldalú szerelmet,
érinteni akarom, és érezni a testét.
Dadogok itt, írok a hajáról meg a nyárról,
jambusokat kopogok arról, milyen a hangja,
miközben nem tudok semmit sem az illatáról,
és milyen, ha a bőröm a bőrét simogatja.
Történt, hogy a tenyeremben éreztem a seggét,
aztán eltolt magától, én meg zavarban voltam,
s játszottam jó fiút, ő meg a törékeny szendét.
Ha Annát nem tudom végre ölelni magamhoz,
s az első mozdulat kudarcot kudarcra halmoz,
akkor hiába minden: pusztulok megokoltan.
Megjelent a Tiszatáj 2012/2. számában