DIGITÁLIS AGÓRA – III. Nemzetközi Digitális Művészeti Triennálé

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS

2021. 09. 11 – 2021. 10. 31.

Babits Mihály Kulturális Központ

7100 Szekszárd, Szent István tér 10.

Művészetek Háza

7100 Szekszárd, Szent István tér 28.

A triennálé rendezői:

Magyar Elektrográfiai Társaság / MET, Budapest

Művészetek Háza, Szekszárd

Babits Mihály Kulturális Központ, Szekszárd

Kurátorok: HAász Ágnes, Ruzsa Dénes, Spitzer Fruzsina, Albert Judit/ MET; Baky Péter festőművész, Babits Mihály Művelődési Központ, Szekszárd

Művészeti tanácsadó: N. Mészáros Júlia művészettörténész

Abafáy-Deák Csillag: Az elektrográfia plaszticitása

Az elektrográfiával a vizualitás ismeretlen vagy kevésbé ismert földjére lépünk. Nem csak technikai eszközeiben új, hanem látásmódjában is. Miként lehet beszélni digitális nyelven, árammal. A fotó, a kép átalakul, mozgásba lendül, a műfajbeli határok kitágulnak, elmosódnak, miközben megmarad a világ esetlegessége, szubjektivitása és töredékessége. Változik a képszerkesztő eljárás, a digitális képrögzítés, az animációkészítés és a 3D-szkennelés technikája, a perspektíva megközelítése, a képi motívumok, jelek, jelképek, szimbólumok értelmezése is, de nem változik a cél, világunk vizuálisan érzékelhető szférájának esztétikai szempontok szerinti megközelítése és feldolgozása, és az információ műalkotásba sűrítésével kommunikálni a nézőkkel.

A tárlat célja az elektrográfia sokszínűségének bemutatása mellett az ismeretterjesztés és a műfaj népszerűsítése. Többek között QR-kóddal leolvasható képek, és a kollázsok, nyomatok mellett a fény-hang installációk, videók, animációk széles választékával találkozhat a közönség. Különös ízt ad a tárlatnak, hogy fesztivál van Szekszárdon, négy napos Őszi Fesztivál, sokféle programmal, a szüret, a bor jegyében. A triennálé is része ennek a fesztiválnak, hozzátartozik, még akkor is, ha csak három évenként rendezik. Három év sok idő, egy bornál, egy képnél, egy alkotó életében is. Válogatott munkákat láthatunk (egyik sem idősebb három évnél), itthoni és külföldi alkotóktól.

A Digitális Agora kiemelt, nemzetközi képzőművészeti tárlaton 169 magyar és 45 külföldi művész mintegy háromszáz – digitális, elektrográfiai alkotásait mutatták be, három helyszínen: a Művészetek Házában, a Babits Mihály Kulturális Központ Bakta Galériájában és a Babits Mihály Kulturális Központ Márványtermében.

A pályázókon kívül meghívott művészek, többek között Csáji Attila, Fürjesi Csaba, Horkay István, Lévay Jenő, Szombathy Bálint, a japán Handzsi Szaeko, a görög Florentina Ikonomidou, a kanadai Derek M. Besant, és a 2019-ben elhunyt Joseph Kádár alkotásaiból is válogattak a rendezők. A Németországban élő Lux Antal Szekszárdon Turbulencia című nyomatával, Kelle Antal Artformer kétszer egy méteres, textilre nyomtatott absztrakt alkotással, a 2015-ös triennálé tehetségdíjas argentin alkotója, Cecilia Mandrile egy animációval jelentkezett.

A Triennálé része a Tristan Tzara 125-Hommage című kiállítás. A dadaizmus szellemiségét jól jellemzi Max Ernst megállapítása: Két, látszólag összebékíthetetlen valóság társítása egy látszólag oda nem illő térben. A kolozsvári Ovidiu Petca képzőművész – a nemzetközi zsűri egyik tagja – közreműködésével jövőre Tristan Tzara szülővárosában, Mojnestben, szeretnék bemutatni az hommage tárlatot.

A szabad témaválasztás sokszínű, változatos művek megjelenítését tette lehetővé. Így láthatunk fóliákat, vásznakat, nyomatokat, videókat, mobil- és fény-installációkat, objekteket, videóinstallációkat, számítógép alkatrészből összeépített falplasztikákat.

Bózsa Evelin DNS-maszk, 2021, négy arcképe a világegyetem, az atommag szimbólumával, a hasonlósággal, az eredet átírhatóságával foglalkozik. Giczhy Csongor Felesleges szavak, 2021 Klimt szenvedélyes festészetét (a Csók előtti pillanatot) idézi meg, egyúttal napjaink visszatérő témáját, a másságot. Fürjesi Csaba: „Azt mondják rólam: más vagyok” montázsa a női szerepeket, a szexipartól a templomi szentek világáig jeleníti meg, egyek és mégis mindenben különböznek. Spitzer Fruzsina: Arakhnéja, örvénybe beszippantva, maga szőtte hálójában kering, ezer szem felügyeli, nincs szabadulás.

Szita Péter két alkotása diptichonként is értelmezhető. a földfelszín, a talaj, a természet két arcát tárja elénk, Reef, 2018 (zátony) című alkotása a tenger mélységében rejlő zátony okozta örvényt, az Erosion,2021 a földtani rétegződéseket, világunk változását, a lakatlan táj tektonikus gyűrődéseit, ahol azért látni a fényt a horizonton. A két kép részleteinek belső ritmusa, dinamikája, fénnyel való teltsége, árnyékos-világos területei arányaiban mások és mások. A hangsúlyok érzéki pillanatokat rejtenek.

Zsubori Ervin két műve (Poétikus absztrakció (Ady) #1H 2019; Poétikus absztrakció (Ady) #2V 2019) – Hommage á Fajó János az Ady-emlékévre született, formai megoldásuk egyúttal a közelmúltban meghalt Fajó Jánost is megidézik. Zsubori piros pöttye, parányi festékfoltja, négyzete a két alkotás alfája-omegája, nyit és zár. Térbeli elrendezésük különbözősége és azonossága adja meg a látvány feszültségét, ellentmondását. Bálint Bertalan fényobjektjén a számítógépes eszköz művészeti tárggyá válik szín és formavilága révén. (Duchamp talált tárgyának parafrázisa is lehetne). Keller Antal Artformer a geometriára építve és a fénnyel játszva a testiséget is megjeleníti, az élő és élettelent egyben.

HAász Ágnes Időzónák című képén időugrásban, más időpillanatokban vagyunk, ezek összemosódnak, számítógépen a Föld másik felén, más időzónában lévő személyekkel is kommunikálhatunk, időzavar is van, miközben a kép harmóniát sugároz. Drozsnyik István Az idő befogását kíséreli meg elektrografikájával mintha rést ütne az idő falán, a tapéta háttéren.

Büki Zsuzsanna Rétegelt horizontok I., 2021, Rétegződés, 2019 klasszikus grafikai elemekkel idézi meg a földtörténet idejét, a múltat, a természet elrejtett arcát. Létünk belesimul ebbe a valóságba, időtlenné válunk, miközben emberi arcunk szétfoszlik, átváltozik, új arcot ölt. Németh-Kassa Gábor: Reflexodikrotikum, 2019. képletesen a polgári lakóházak belső terét hozza elénk, a lépcsőfordulókkal, a körfolyosókkal, fényszerkezet formájában dolgozza fel a mindennapi látványt.

Ruamrudeekool Chalvut (1970.10.25. Bangkok)  Dharma, Nature and Normality 17., 2021 című műve a változatlan természetét rejlő összes dolgok és jelenségek világára utal Orosz Károly keramikus iparművész: Élet – halál (klorofil – hemoglobin) kísérletezik polarizált fénnyel és mágnessel működő mobilokkal. Legújabb munkája múlandót és a nem múlandót köti össze, az életet és a halált. Egy kőnek is van élete, a fénysugárnak is, tart valameddig, tart valahová, aztán vége, elenyészik, átalakul, ahogy elbomlik a levél is. Ez is vég, de nem a halál. A halál az emberhez köthető igazán, mert tudatában van végességének. Kecskés Péter Dig. Agorája, triptichonja vörös információs tengert zúdít ránk, örvényéből nehezen szabadul tekintetünk, globalizált világ, mintha rejtvényt adna a néző számára. Pézman Andrea Reggelente című objektje, nem rejtvény, Möbius-szalag, visszakanyarodunk álmainkhoz is és végtelen körforgásban élünk. Ruzsa Dénes Párhuzamos univerzumok és Péter Ágnes Mozgásban című alkotása ugyanazt a kérdést teszik fel, illetve helyezik világunkat egy egyetemes egészbe, egyedül lennénk az univerzumban?

A 125 éve született Tristan Tzara előtt is tisztelegtek a művészek a III. Nemzetközi Digitális Triennálén. Barti Magdolna – Ország László: Tzara emlékére című alkotása hengeres szerkezetével tűnik ki, körbejárható, akár hirdető oszlop is lehetne, töredékes verssorokkal. Lonovics László Talán nem olyan című alkotása, igenis nagyon da da. Betű- és számtengerből bukkannak elő az arcok. Csízy László Tzara emlékét versszöveggel és finom hálóval szövi be. Láng Eszter S Trist ăn țară, (trist în țară= szomorú országban) alkotásában a művész felvett nevét idézi fel (az s a Samuel keresztnévre utal), a szülőföld, ha el kell hagynunk, még inkább szomorúbbá és üressé válik, mint ez a felemás lábakon álló szék. Mátrai István DA-DA emlékmű című alkotása plexiből készült, a művész lézerrel kivágott elemekből állította össze. Törékeny, darabolható emlékmű? Lisányi Endre, Várallyay Zoltán: Random Tzara Dada – interaktív installáció – digitális környezetbe helyezi át és képként értelmezett szöveggel együtt jeleníti meg Tzara versírásra vonatkozó utasítását, valamint a program és a néző együttműködésével létrehozott grafikákat. Haász Ágnes DADA útmutatói is mint digitális lemezek jelennek meg, mi válunk digitális leolvasókká.

Napjaink elektrográfiája is szembesül a művészet kommersz kiüresítésével, a folytonosság diszkrét jellegével, és paradox módon a világ izoláltságával, a nagyobb összefüggések iránti igény gyengülésével. Nem véletlen a közelkép, a mikrovilág részleteiben való elemzése, bemutatása. Ez összefügg az utópikus látásmód háttérbe szorulásával, a sci-fi mindenhatóságával, pótlék jellegével, mindennapi gondolkodásunk és a tudomány fejlettsége közötti szakadék növekedésével.

A művek sokasága, sokszínűsége, ezoretikussága, a művészi teremtés, formálás eredetét és kibontakozását (a kísérletezést) őrző képlabirintus imaginatív, inspritatív és intim jellege lehetővé teszi a néző számára, hogy a maga ízlése, gondolatvilága mentén keressen és találjon olyan műveket, amelyekkel egyrészt az önazonosulást élheti át, másrészt, amelyekben felismerheti azokat a történeteket, amelyek a képzeletbeli világhoz (látomáshoz) és a megfigyelt valósághoz, jelenséghez egyaránt kötik, köthetik. Nyomon követheti, hogy a művészek miként is értelmezik újra és újra a művész és a világ viszonyát, a művészet és technika, valamint a tudomány kapcsolatát.

Kölüs Lajos: A szálán varrott öltés

Divat még a keresztszemes, szálánvarrott öltés? Erdélyben minden bizonnyal. Egy régi képalkotási módszer, amely a pixelekről jut eszembe, a digitális világról, ahol a monitoron megjelenő képek képpontokból (pixel) állnak, de agyunk az apró pontokat folytonos képként érzékeli. A Digitális Agora a digitális képrögzítés és a vizuális információ kapcsolódásának új és újabb lehetőségeit mutatja meg, hogy az elmúlt három év alatt miként is változik a művészek kifejezőkészsége, tágabban értelmezve, miként változik vizuális kultúránk és látásmódunk.

A tárlatlátogató a kiállított műveket szemlélve megbizonyosodhatott arról, hogy az elektrográfiában is jelen van a pop-art provokatív, energetikus, dekoratív és merész stílusa, színes világa, valamint a fekete-fehér fotó ellentétekre (árny-fény) épülő kompozíciós rendje, míg a számítógép és videokamera összekapcsolásában a mozgás, az animációk (szöveg és kép) új dimenzióit fedezhetjük fel.  Mindez a technological art form része, amelyben egyaránt megtalálható a figurális vagy absztrakt forma, vagy az installációművészet.

A III. Triennálé jelenében a technikai közel múlt, tendenciájában a digitális generáció mint a jövő vizuális világa jelenik meg. Izgalmas látni kapcsolatukat, tudatosítani, miről is maradtunk le, miben kell változtatnunk szemléletünkön, hogy a kortárs művészet egy lehetséges jövőjét, lehetőségeit megérthessük. Izgalmas látni a művészeti törekvéseket, az újításokat és újdonságokat, senki sem akar lemaradni a médiumok információs sztrádáján. A kiállított művek és művészek sokaságából csak szubjektíven lehet válogatni, kiemelni.

Azokat a műveket, művészeket említem, akik történésekre reflektálnak, műveikben az emberi érzelmek, érzések és azok kiváltotta tettek, következmények jelennek meg enigmatikus, akár érzéki módon, és a műveket a vizuális emlékezet, a fényjelenségek, a változás, a feltárás-elfedés-mögöttes világát, képterét egyfajta meditatív, a történeti előzményeket is vállaló, sőt tudatosító szellem hatja át.

A fotó Lehotka László számára, saját vallomása szerint, olyan, mint a festő számára a festészet: színek, arányok, ritmusok, érzelmek, történések, hangulatok rögzített pillanata. Színvarrás, 2020 című négyosztatú képe (fotója) az életlen, sejtelmes hátterével festmény hatását kelteti. Gábor István Flamenco I., 2021 a tánc lüktető jelenségét ragadja meg, egy a sok spanyol táncfajta közül, zenei egysége 12 ütemből áll, és ebben a 12 ütemben meghatározott helyen vannak a hangsúlyok.  A kép színfoltjainak ritmusában az eltérő hangsúlyok a domináns jegyek.

Hegedüs Tibor Levél 4., 2021 művében is a fekete-fehér a domináns szín, geometrikus formák változatos ritmusában. Zséger Olivia a Triennálén az Artcolony Cered díjalapítóként van jelen. Geometria című műve fotó, fehér, téglából kirakott fal, amelynek vakolata repedezik, mállik, vasrácsfeljáratának fölfelé-lefelé tartó szálai különös ritmusban állnak a téglafal vízszintesen kirajzolódó fekete-fehér téglatestjeivel.

Nagy Krisztián és Molnár Csaba kézzel épített fényobjekt segítségével magát a fényt, mint „anyagot” formázza egyszerű geometriai mintákba, és bonyolult térhálókba rendezi, majd speciális üveg-tükrök segítségével a „megformázott fényt” egy új perspektívába (mélységekbe, távolságokba) helyezi, és ezáltal egész más értelmet, látványt nyújtanak.

Bálint Bertalan: Szép matematika (avagy: Ugye szép a matematika), 2020 (fényobjekt, plexi, LED világítás) című művében a logikát követhetjük nyomon, miként lehet egy feladatot lépésekre bontani (átlátni), hogy aztán a gondolatmenet végén kijöjjön a megoldás. Nem mindig jön ki.

Kuzma Eszter Júlia Virtual Nature (installáció) című alkotása hologram, a koromsötét térben két kivetített növény képe látható, szüntelen mozgásban. Keressük az élet nyomait pl. a Marson, a Jupiter holdján, mert úgy gondoljuk, hogy nem csak a Földön alakult ki élet. Az apró növény hologramja emlék, maga a múlt, de egyben egy lehetséges jövő világának szimbóluma is. A klímaváltozás nyomán valami visszafordíthatatlan eseménylánc is bekövetkezhet.  A hologram finom és érzékényen utalás nem csak az ökológiai tragédiára, hanem az emberi nem felelősségére is.

Beke-Lizák Péter Úton, 2021 című alkotása meseszerű, sejtelmes világával, az elzártságot, a kiszolgáltatottságot juttatja eszembe, fény nyílik a rengeteg végén, de nem tudni, hogy a fényes rés kijárat-e vagy inkább egy új labirintus bejárata. Gebler Kitti Sosem vagy egyedül, 2021 mintha reflektálna Beke-Lizák művére, de alakjai álomba merülnek, Csipkerózsika módjára, nem tudni, hol késik a meg- és a felszabadító, létezik-e egyáltalán?

Gábor Éva Mária szobrász Változó egek… (videó, 2 perc, installáció 3d displayeren, önálló lábon áll, magasság 1,60 cm, szélesség 45 cm) című videójában az idő véges és végtelen változását szemlélhetjük. Utazunk és bolyongunk az időben, az egymást követő eseményekből egy ember és az emberiség története (sorsa) rajzolódik ki. Az installáció egyszerre realista, expresszív, szürrealisztikus és spirituális látásmódot közvetít.

Gombos Lajos Szupercella, 2020 műve a pixeleken át mutatja, mi jön és jöhet, évről évre, hónapról hónapra. Ez már nem sci-fi, hanem valóság. Ahogy Tordai Ede Mr Covid, 2020 alkotása is kafkai metamorfózissal láttatja a pandémiát. Vírussá változunk mi is, emberek? Enyedi Zsuzsanna Támogatott ABC, 2021 című szürreális, montázsszerű, a valóságtöredékeket átértelmező, mozaikhatású, saját kozmoszát megteremtő alkotása is biblikus jelekkel, tárgyakkal, környezettel jelzi, világunkban zűr van, semmi nincs a helyén. Jön a végítélet?

Pető Hunor Before the happy end, 2021 alkotása egy tisztásra fókuszál, a háttérben lévő csenevész fák nem biztos, hogy korban megérik a kép előterébe állított fákét. A pandémia idején az idősek a fenyegetettek, Pető Hunor csavar egyet a valóságon, az erős tölgyek formája nem a bizalmat, inkább a fenyegetést jelentik. Németh Géza Furcsa lények No16 képpárosa a humort is megcsillantja, amikor két szemet illeszt a természetben talált, barázdált, csillagos égboltot idéző tárgyra. Mintha meztelen csigák mászkálták volna keresztbe-kasul a felületet. Másik lénye immár billogként viseli a jeleket, kiválasztott és kitaszított egy személyben.

Gyarmati Zsolt: COVID-19 Dead Roll I. – Egy pillanatra bevillan a The Walking Dead sorozat. Gyarmati alkotásában senki sem sétál, vérátömlesztés, melyik az élet, és melyik a halál infúziója, mert mindkettő ott van, lehet választani. Választhatunk? Valahová sodródunk, a szélek felé. Nem egy szexjátszma, nem is vitorlázás, amikor jön egy csavar, egy szélroham, és vagy a felborulás, vagy akár egy teljes fordulat a vége. Dead Roll, Madmachineriot A Freaks and Oldies album. Ez nem hamleti kérdés, lenni vagy nem lenni, inkább roll over and play dead. Réti Ágnes Értelmetlen áldozat, 2021 műve a tükör által homályosan láttatja az áldozatot, időtlenné téve, a veszteség számít, és nem az, mikor történt a veszteség.

Az égből jönne a segítség? A Megváltó révén? (Lobler Ferenc Égi áldozat, 2021). A földet szimbolizáló gömb lehetne akár bomba is, a gyújtózsinór az égből lóg le. Kádár Katalin Napos úton, 2021 című műve olyan szavakat, érzéseket juttat eszünkbe, mint szorongás, álmos, kábult, szédült, pihenésre vágyik. De gondolhatunk az eltűnésre, az elpárolgásra is.

Károly Zöld Györgyi textil- és vizuálisművész A három hullám 1-3., 2021 című trimenzionális alkotása a pandémia hullámára utal, de valami másra is. …mintha zúgnának hullámtengerek./ Ezüst tükör, háromszor telt a nyáron./ Egy nejlonzacskó fennakadt az ágon/ (Miklya Zsolt: Három négykezes), a létforma határaira, titokzatosságára, és egy olyan spirituális világra, amely megtisztult a konkrét anyagiaktól, jelek, szimbólumok használatával a fehérhez és feketéhez kifinomult szürke társul.

Neuberger Gizella animátor, grafikus Tabernakulum, 2021 című műve a keresztény ikonográfiába vezeti a nézőt. A tabernákulum ajtaján rendszerint olyan művészi ábrázolást helyeznek el, amely az Oltáriszentség jelentésére és jelentőségére irányítja a figyelmünket és a gondolatainkat. Állandóan kis lámpa ég mellette, illetve előtte: ez az ún. örökmécs (öröklámpa) Krisztus jelenlétére figyelmeztet.

Az idő – a történelem – úgy csiszolja ki az értékeit, hogy könyörtelenül rostál, szakmai szempontokat módosít, mércéket alakít át, fogalmakat frissít és pontosít – fogalmazta meg Szombathy Bálint, a magyar képzőművészeti élet mértékadó alkotója és teoretikusa. Megállapítása igaz lehet az elkövetkező triennálékra is.

A szálánvarrott öltés hagyomány, megőrzése lassítja életünket, míg az elektrográfia, a digitális világ – felgyorsítja. Mobil nélkül el sem tudjuk képzelni életünket, mindenhova magunkkal visszük, szenvedélyünk lett, mobil-függővé váltunk. A digitális agórán látott alkotások is – hol közvetve, hol közvetlenül – hatnak az agyra, a testre, a társas kapcsolatokra és a társadalomra, de még nem vetődött fel bennem az elektrográfiával kapcsolatban a mobil használatához köthető kifejezés: digitális detox. Még bírjuk, még bírom a Digitális Agórát. Ahogy mondják, ne félj tőle, nem harap. Nem félek. Három év szünet jön. Elég idő az újabb alkotásokhoz, elég idő, hogy mint nézők, kikapcsolódjunk.