08.04.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban – Negyedik epizód >>>
07.29.
| THEALTER 2021: fókuszban a színházi sokszínűség és a fiatal alkotók >>>
07.29.
| THEALTER 30(+1) színháztudományi konferencia >>>
07.28.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban – Harmadik epizód >>>
07.23.
| Legéndy Jácint performanszai a 101 Klubban DJ Cuvious partisorozatán belül – Nightclub in the Sky >>>
07.22.
| Grand Café – Ráolvasás 07. – Halász Rita: Mély levegő >>>
07.10
| Héthatár: itt a környezettudatos művészeti fesztivál >>>
06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
 TiszaLINE Szalon

07.22.
| Szeged középkori városmagját találták meg a Móra-múzeum régészei >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Bék Timur, Horváth Eve, Juhász Róbert, Marczinka Csaba, Nagy Zalán, Tóth Réka Ágnes, Vasas Tamás versei
Abafáy-Deák Csillag, Szilágyi Zsófia Emma, Szilágyi-Nagy Ildikó, Totth Benedek prózája
Zalán Tibor drámája
Végel László naplórészletei
Fried István, Kovács Krisztina tanulmányai
Bazsányi Sándor, Urbanik Tímea Mészöly Miklósról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

2020 és ½
2021.07.07 - tiszatáj

BO BURNHAM: INSIDE

Három globális pandémia-hullám után továbbra sem zárható ki egy negyedik a világos bizonyos pontjain, így magától értetődő, ha a művészet reflektál a társadalmi és szociális viszonyok kényszerszünetére. Bo Burnham reflexiója az egyik legkülönlegesebb utat képviseli mind közül.

A Nyolcadik osztály rendezőjeként, valamint az Ígéretes fiatal nő színészeként ismert Burnham ugyanis stand-up comedyként, pontosabban comedy specialként, Netflix-különkiadás formájában boncolgatja a lelkét. Dalban mondja el örömeit, bánatait, a 2006-ban YouTube-influencerként kezdő zenész-komikus egyik legnagyobb fegyverténye briliáns hangnemkeverések, illetve váltások számolhatatlan beemelése: az Inside valójában egy, a világjárványt követő bezárkózás után hasadófélben lévő elméjű (innen a cím: „Benn”) szerző rendkívül személyes önportréja. Mentális utazás humorpillanatokkal fűszerezve.

2016-os etúdje, a Make Happy tematikai folytatásának hat az Inside: Burnham deklarálja, nyilvános fellépésein rá törő pánikrohamaitól igyekezett volna szabadulni a 2020-as vízválasztó évben, csakhogy a COVID-19 vis maiorként az összes számítását keresztülhúzta. Pőrére vetkőztetett, hihetetlenül kiszolgáltatott, magányos alkotóként – barátnője, A Wall Street pillangóit jegyző Lorene Scafaria sem kopogtat az ajtaján vagy ad hírt magáról Zoomon – így teljesen védtelen önnön negatív, neurotikus impulzusai, valamint a részvétlenül rá és sorstársaira záródó, izolációra bíró világ ellen: az Inside intenzív szubjektivitású, E/1-ban diktált, pusztán Burnhamet felvonultató, kizárólag az ő performanszaira húzott tour-de-force, húsbavágó mozgóképes idegroham. Privát és globális síkon is nyomatékot kap a világjárvány és a kevesebb, mint 90 perces stand-upot író, rendező, zeneszerző, operatőr, vágó-polihisztorként jegyző auteur összes szorongása. Világos lesz, az Inside nemcsak a hirtelen leállásnak tulajdonítja a világ csődjét, hovatovább, az individuum összeroskadását: ezek régóta lappangó problémák, melyeket csupán félreérthetetlenül, kíméletlenül felszínre lökött a fertőzésveszély.

 

 

Nárcisztikus hajlamairól ugyanúgy beszél a direktor, mint a szólásszabadság tágabb értelmezési spektrumáról, de családi viszonyokra és gyötrő öngyilkossági gondolatokra ugyanúgy kitér – Burnham nyaktörő iramú, pontosan argumentált monodrámája sírva búcsúztatja Szirmai Gergőt a Hollywood Hírügynökség webhivatalától. Összetettebb tanulmányt kapunk, ugyanis a tradicionális megmondóemberek önelégültségből szerzőiséget csiholó, hangjukat, mondataikat, „hot take”-jeiket (fajsúlyos-rendhagyó kijelentéseiket) látványelemmé duzzasztó hozzáállásához képest Burnham mer kritikus lenni önmagával szemben. Performatív gesztusként valóban a nyelvet avatja előadása centrális elemévé, ám cirkuszi porondra lépés, előtérbe nyomulás helyett belátja, izgő-mozgó, tapsikoló attitűdje irritáló is lehet. Ráadásul szociális problémafilmbe illő felvetéseit sem újabb humorbombaként tálalja – szórakoztatóan elemző állításai mögött valójában egy 4-5 év lelki sebeit hordozó auteur képe sejlik fel.

Kékben, lilában, sárgában úszó beállításai, képarány-játékai, nevezetesen 1.78:1-ből klausztrofób, a Robert Eggers-féle A világítótoronyból ismerős 1.19:1-re váltó snittjei, múltat és jelent, látszatot és valóságot áttűnésként összecsúsztató vágóképei tökéletes metaforái Burnham dezorientált, realitással lassan kapcsolatot vesztő mentális állapotának. Az Inside posztmodern, játékos hangvétele közelebb áll a szatírák tónusához, lévén a bejátszások csupán első látásra tűnnek könnyednek, valójában gyakran traumatizálnak. Burnham a 8 és ½ modernizmusához hasonlóan, egyfajta 21. századi Guidóként szónokol, netán az önéletrajzi ihletésű Mindhalálig zene halál felé gyalogló koreográfusának örökébe lép, az Inside ráadásul folyamatos gitár, dob, szintetizátor és dalbetétekre húzott szellemi ámokfutás lévén nyugodtan interpretálható anti-musicalként, halált, kétséget (vö: az 1954-es Csillag születik alkoholizmusszála) vászonra festő kiáltványként. Feketébe boruló, majd színes neoncsíkokkal színezett, később angyali üdvözlettel felérő sárgásfehérben ragyogó jeleneteiben Burnham egyszer sietve, egymásba olvadva, szabad asszociációként skicceli a gondolatait, hol szünetet tart, kis nyugvópont áll be, üressé válik az író-rendező szobája, elhagyottan magasodik benne egy dobfelszerelés, egy szék és egy mikrofonállvány, hősünk zaklatottságának metaforájaként.

 

 

Charlie Kaufmanra (A John Malkovich-menet, Adaptáció) és Michel Gondry-ra (az Egy makulátlan elme… melodrámába oltott mentális utazása, Az álom tudománya játékos-minimalista szerelmi története) ugyancsak hajazó monodrámájában Burnham önmagán túl a világot is górcső alá veszi. Belátja, így vagy úgy a mikrovilág is hozzájárul nehézségeihez. Médiavállalatok zsákmányolnak ki bennünket, szabadelvűnek induló mozgalmak csapnak neofasiszta lózungokba (ld. George Floyd és Derek Chauvin gyilkosságba torkolló igazoltatását és a Black Lives Matter erre adott Kristályéjszaka-reakcióját), vállalati rabszolgává zsugorodik a multinacionális cégek fémkarmában verejtékező kisember: az Inside hiába játszódik cselekménytelenül egy izolált, zárt szituációs drámákat felelevenítő közegben, igazából a tágabb univerzumot is felelőssé teszi nemcsak Burnham, de bármelyikünk sorsáért, vagyis stand-upja egyetemes, kollektív pszichózist áraszt. Lírai énünket viszont itt sem hagyja cserben a stílusérzéke. Hasbeszélő fehér zoknival, Zokóval bocsátkozik verbális-ideológiai párbajba, anyjával való kétértelmű viszonyát egy FaceTime-profil sötétülése jelzi, optimizmusának lassú visszatérését (és az ennek szentelt „Állj fel, baszd meg!”-klipet – Burnham olykor Lenny Bruce vaskos káromkodásaival elemezi a helyzetet) szuicid áttűnés, netán keresztformájú kivágatba suvasztott Jézus-kép váltja. Burnham nyomasztó félreállítottsága fizimiskáján, torzonborz haján, Isten-emberi szakállán is tetten érhető, vagyis a publikumát szórakoztató író-rendező egyszerre megváltó és saját, illetve a világ bűneiért koronavírus-pokolba alászálló, öndestruktív halandó. Digitális ténykedése például egyszerre videokritika és az ő be nem álló szájának tanulságos, mise en abyme-ként sokszorozódó görbetükre.

Szerzői önvallomása mind borongósabb tónust ölt, úgy tűnhet, sem a külvilág által ránk kényszerített szobafogságból, sem belső kínjaink infernójából nem lehet menekülni – az Inside és így Burnham komikusi géniuszának óriási erénye viszont az, hogy még a legborzalmasabb pszichológiai tortúrákat is képes objektíven, kívülről szemlélni, majd röhögni önmagán. Nem mintha nem akadnának intellektuálisan hasfalszaggató pillanatok (az Egy fehér nő Instája című nótára a kihagyásokkal, szándékosan affektálva beszélő-viccelődő, Dallas-főtémát újrahangszerelő Galla Miklós is büszke lenne, de a harmadik X-e betöltéséig csak 1 percig lenyugodni képes szerző digitális órás magánszáma is remek), végső iróniájára azonban a záróképig tanácsos várni – Burnham ugyanis itt már a járványhullám esetleges menekülés-forgatókönyvét kritizálja és neveti ki. Politikai és magántermészetű, zömmel szemlélődő, analitikus observational comedy-je így ér csúcsára: az Inside egy félbeszakadt, darabokra tört esztendő egyszerre lehengerlően humoros, depresszióba sodró, szívmelengetően intim dokumentuma.

Szabó G. Ádám

 

 

 

Bo Burnham: Inside (2021)

Rendező: Bo Burnham

Szereplők: Bo Burnham

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2021.07.28 - tiszatáj

– MONDJA A SZÍNHÁZCSINÁLÓ
BALOG JÓZSEF
Annak ellenére meglepően sokszínű és gazdag az idei Thealter Fesztivál programja, hogy a szervezők harminc év óta először egyetlen fillér működési támogatást sem kaptak pályázatukra. A MASZK Egyesület nemrég Hevesi Sándor-díjjal elismert elnöke, a színészként az Újszegedi Szabadtéri Színpadon Molière-bemutatóra készülő Balog József szerint a szakmai szolidaritásnak és a pandémia okozta lefojtottságnak is köszönhető, hogy minden meghívott társulat vállalta a fellépést Szegeden… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.28 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZKÁROSI ENDRÉVEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Szkárosi Endre József Attila- és Mészöly Miklós-díjas írót Pánczél András kérdezte a Szekszárdi Magasiskola Mészöly Miklós Íróakadémián zajló irodalmi tehetséggondozásról […]

Tovább olvasom >>>
2021.07.28 - tiszatáj

BETTER DAYS
Húsbavágóan aktuális, sőt, régóta jelen lévő probléma az iskolai bántalmazás, mégis viszonylag kevés film (például a belga, mentális betegségekre szintén fókuszáló Ben X) helyezi érdeklődése homlokterébe. Noha a hongkongi születésű, de a szárazföldi Kína bizonyos relációit vizsgáló Derek Tsang végül nem alkot remekművet, drámája igen figyelemreméltó mű a témában… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.27 - tiszatáj

Bék Timur, Horváth Eve, Juhász Róbert, Marczinka Csaba, Nagy Zalán, Tóth Réka Ágnes, Vasas Tamás versei
Abafáy-Deák Csillag, Szilágyi Zsófia Emma, Szilágyi-Nagy Ildikó, Totth Benedek prózája
Zalán Tibor drámája
Végel László naplórészletei
Fried István, Kovács Krisztina tanulmányai
Bazsányi Sándor, Urbanik Tímea Mészöly Miklósról

Tovább olvasom >>>
2021.07.27 - tiszatáj

SIROKAI MÁTYÁS: LOMBOLDAL
A beat tanúinak könyvével elindult az antropocentrikus világot hátrahagyó utazás, amely A káprázatbeliekhez című második kötetben folytatódott a zöld álmokkal és az űr kozmikusságával. A Lomboldal visszatérés a földre, maga a zöld álmok megvalósulása, ahol beteljesedik a „növénylés”, és ahol a szilárd, ontológiai határok ugyanúgy elmosódnak, ahogy a korábbi könyvekben. Tematikusan tehát összekapcsolható a három kötet, mindben ott húzódik a növények megértésének vágya és azok szeretete, a mozgás, egy dehumanizált világ… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.26 - tiszatáj

JURONICS TAMÁS SZÖKTETÉS A SZERÁJBÓL-RENDEZÉSE ÚJSZEGEDEN
Amióta száműzték az operát a Dóm térről, lassan már annak is örülni kell, hogy egyáltalán játszanak egy máshol bemutatott, újrahasznosított produkciót az Újszegedi Szabadtéri Színpadon. Juronics Tamás kortárs Mozart-rendezése, a Szöktetés a szerájból háromnegyed ház előtt tisztes sikert aratott… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.24 - tiszatáj

BRONKA NOWICKA:
MEGETETNI EGY KÖVET
Bronka Nowicka rendező, író, debütáló prózakötete 2016-ban elnyerte a lengyel Nike irodalmi díjat. Magyarul 2021-ben Sipos Tamás fordításában jelent meg Megetetni egy követ címmel. Ez a vékony kis könyv a tárgyak által előhívott emlékezet 44 rövid története. Ahogy a fülszöveg is ígéri, a kötet rálátást ad a lengyel falu, család, történelem egy-egy részletére is. Emellett létfilozófiai kérdéseket, és azok nyelvi leképezésének lehetőségeit is fejtegeti… – OLÁHNÉ KISPÁL ANITA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.23 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Jó és örömteli érzés ismételten jelen lenni a Vásárhelyi Őszi Tárlaton (VOT67). Tombol a nyár, idővel belefutunk az őszbe. Időzavar, a pandémia miatt. Jövőre tolódik a VOT68. Egyidőben vagyunk, vagy inkább párhuzamos időkben élünk?

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)