10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
09.27.
| Pinceszínház – Maggi és Lillemor >>>
09.26.
| PesText – Vigyázat, ez Bob Dylan! >>>
09.26.
| Pinceszínház – Ágens Társulat: Kurtizánképző >>>
09.22.
| Egy ragyogó tehetség a tűzhányók és gleccserek országából – Víkingur Ólafsson végre ismét a Müpában >>>
09.20.
| Roma Hősök – Európai drámák kötetbemutató >>>
09.19.
| A Pinceszínházban tartja Ady-estje ősbemutatóját Jordán Tamás >>>
09.18.
| A Szentendrei Teátrum produkcióival folytatódik a MASZK őszi kollekciója >>>
09.17.
| Nemzetközi sztárírók és a hazai kulturális élet legjava a 2021-es PesText fesztiválon >>>

09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>

DANTE KÖREI
700 éve halt meg a költő

Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei

Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből

Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Egy sertés élete
2021.06.11 - tiszatáj

GUNDA

Növényi táplálkozást szorgalmaz, leölt állatok milliárdjai ellen szólal fel. Szerencsére azonban Viktor Kosszakovszkij nem nyílt propagandában érdekelt: a Gunda intim közelségből szemléli egy mikroközeg állatvilágát.

Joaquin Phoenix executive producerként szállt be a produkcióba, mely egyébként Paul Thomas Anderson tetszését is elnyerte – nem véletlenül, a húsfogyasztás ellen hírhedten, aktivistaként is (vagy éppen Oscar-beszédben) lázadozó sztár e dokumentumfilm rétegzett stiláris megoldásait ugyancsak észlelhette, mint tematikai vonásait. Kosszakovszkij ugyanis több kortárs dokumentum-látlelet, például a Honeyland legszebb hagyományait követve szubjektivitást olt tárgyilagosságba. Nagyrészt briliáns egyensúlyt figyelhető meg. Poézis és dokumentarizmus tökéletes násza végig fenntartja a figyelmet, sosem tűnik úgy, hogy a két, látszólag radikális ellentétes kifejezésforma egymás vesztére törne.

 

 

Fekete, apró lyuk éktelenkedik egy disznóólon: emberi szemmel nézve a rés cseppet sem tűnik gigantikusnak, sőt, azt mondanánk, könnyen átjárható. Kosszakovszkij viszont másképpen tekint ugyanarra – a Gundában e hasadék a címszereplő anyakoca és kicsinyei parányi, féltve óvott életterét jelenti. Biztonságos környezetet, amely csupán ideig-óráig lakható be, ki tudja ugyanis, mikor csapnak le rájuk a hentesek vagy érkezik több munkatárs egy független gazdaságtól és vagonírozza őket az ismeretlenbe. Rögtön nyilvánvalóvá lesz, a Gunda relatívan értelmezi az otthon, a nyugalom vagy épp a már kialakult letelepedés fogalmait: az állatokra ismeretlen erőként, háttérből, magyarázat nélkül lesújtva leselkedik a végzet, amely nem más, mint maga a gyarló ember mértéktelen fogyasztásban, kapitalista termelésben kivetülő tudatlansága.

Igaz, a nem ábrázolt történésekre csupán következtethetünk. Hiányzik a zene, ahogy emberi beszédhang sem szűrődik a disznók, később tehenek és csirkék környezetébe: Kosszakovszkij az első perctől az állatok perspektíváját ruházza nézőire, Egil Haskjold Larsen és a direktor közösen operált felvevőgépe végig a négylábúak, szárnyasok magasságáig emelkedik, talajközelben marad. Tágas panorámákról nem is álmodhatunk, még a napfény is csak ritkásan süt be – a Gunda sorsszerűségként tételezi a disznók és a többi állat passzív lődörgését, a soha ki nem számítható vihar előtti csendet. Persze, gyakran tűnhet úgy, épp nyugalom van, sőt, leginkább azt a benyomást is kelti a rendező, nincs semmi probléma, az élet zajlik a saját medrében, így a Gunda többek szemében akár unalmas, sehová nem tartó pillanatfelvételként csapódhat le. Nézzük az állatokat, a természet csak úgy húzódik a távolban – a képlet viszont némileg bonyolultabb.

 

 

Bármiféle szenzációhajhászatot vagy NatGeo-típusú marketingstratégiát mellőző természetfilmjében Kosszakovszkij azért voksol a fekete-fehér vizualitásra, mert egyfelől poézist kölcsönöz vele a látottaknak, másfelől baljós hangulatot is sejtet, mi több, a hol kontrasztos, máskor szürke tónust öltő képek inkább melankóliával ruházzák fel a játékidőt, mint játékossággal. Részletesen figyelemmel követhetjük, amint Gunda gyermekei anyjuk csecsén lógva betevőhöz jutnak, de azt is, ahogy az utódaihoz dörgölőzött anyamalac olykor majdnem agyonnyomja őket a súlyával. Testközelbe férkőzünk a fű által legyezgetett csirkék arcának tanulmányozásakor, már-már bukolikusnak véljük a kietlen, poros talajon vonuló birkák snittjét. Panteistának ható, a természet és az élőlények harmóniáját sugalló jelenetek központozzák egymást, melyekre óriási szükség is van – a Gunda így tart vissza bennünket a letargiától, a rendező nemcsak sötét hangulatot kreál, képes oldott légkört is a vászonra festeni. Kosszakovszkijnak ugyanis nyomatékosan szívügye az állatok kísérete, sőt, kamerával zajló, humanista oltalmazása: a Gunda pontosan azért nem süllyed érdektelenségbe, mert a bőrünkön érezzük a disznók, csirkék, tehenek felé táplált intimitást, mely révén a mi szívünk is megesik a kiválasztottakon, ráadásul a direktor zömmel jól eltalálja, mikor válasszon száraz beállításokat és mikor ruházza fel csaknem emberi minőségekkel a disznópopulációt.

 

 

A norvég gazdaságban éldegélő egyedek sorsát különben is nekünk kell fejben összeraknunk. Jórészt a közelik dominálnak, egyszerre reflektálva az állatok közelében tapasztalható gyengédségre, illetve szűkös, változtathatatlan mozgásterükre, ezen kívül lényeges szerepet tölt be a mozgás. Leltároznunk ildomos, egy állat épp hová tart, miért ebbe vagy abba az irányba mozdul el, a külső terek hogyan befolyásolhatják a fizikumát vagy a sorsát, cezúraként zúdulni kezd-e az eső vagy tiszta marad-e az ég, önfeledten csócsálnak-e vagy boldogtalanul nyögnek: a Gunda legtöbbször a hangulat és a parányi impressziók nyelvén antropomorfizálja az állatszereplőket. Valóságos szimfóniával ér fel a sertés-, tyúk-és tehénállomány ritmikus napjainak leltárba vétele, így bontakozik ki teljesen költőiség és objektivitás hibátlan frigye – a fajok különleges tánca, valamint mindennapi rezdüléseik nyomon követése a Mikrokozmosz és a Hukkle magasságáig repítik Kosszakovszkij egyedi kísérletét.

Vezérgondolatát azonban az utolsó pillanatban sem téveszti szem elől: a Gunda ugyanazzal a fekete lyukként tátongó, faólból kihasított darabbal fejeződik be, mellyel indult, vagyis a címfigura és népes rokonságának élete körkörösen ugyanabba a tehetetlenségbe tér vissza, önmagára zárulva. Kosszakovszkij a befejezésben részben ki is mozdítja a disznócsaládot természetes közegéből és ekkor kevésbé felhőtlen az örömünk, inkább csüggedten, kényszerű rezignációval fogadjuk a konklúziót – egyszerre bánatos és megható utolsó perceiben a Gunda útjára engedi „hősét”, miközben csak találgathatunk, mi vár rá az újabb kiszámíthatatlan otthontalanságban.

Szabó G. Ádám

 

 

 

Gunda (2020)

Rendező: Viktor Kosszakovszkij

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , ,
2021.09.19 - tiszatáj

ZŰRÖS KETTYINTÉS, AVAGY PORNÓ A DILIHÁZBAN
Provokatív, egyúttal rendkívül intelligens, önmagunk és társadalmunk elé görbe tükröt illesztő remekművet alkotott a román újhullám egyik leginkább jegyzett direktora: Radu Jude előző munkája nyomvonalán haladva vágta zsebre az Arany Medvét és alkotta meg pályája eddigi talán legjobbját… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR ÉS TANÍTVÁNYAI
Ezek a melók itt most azért érdekesek, mert nem egy téma vagy szemléletmód, hanem Aranyi mentén kerültek a falra. Az ő egykori, mára szakmailag elismert tanítványai állítanak itt ki, és ezt leszámítva semmi közös, vagy semmiféle kapcsolódási pont nincs a falra kerülő munkákban… – VÁRALJAI ANNA MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZABÓ IMOLA JULIANNA: LAKÁSA VAN BENNEM
Szabó Imola Julianna kötete olyan, mint egy tüdő. Páros, lebernyeges szerv, szükséges a légzéshez, egyszerre gyakorolja a megtartást és az elengedést. Nem szól olyanról, amiről az élet ne szólna: kórházi látogatások, nagyszülők halála, terhesség, bántalmazás, válás, költözés, szülés, gyermeknevelés, betegségek, elöregedés. Mindezek egy képileg is burjánzó nyelven, a megértés vágyának orgánumán… – SZUTORISZ SZABOLCS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.16 - tiszatáj

SZALAI ALEXA RITA TÁNCMŰVÉSZ, AZ 1984 KOREOGRÁFUS-ASSZISZTENSE
Táncol, tanít, az 1984 című sikerprodukció koreográfus-asszisztenseként is dolgozik Szalai Alexa Rita táncművész, a Szegedi Nemzeti Színház tánckarának tagja, aki Győrből került a Tisza partjára… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.15 - tiszatáj

DANTE KÖREI
700 éve halt meg a költő

Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei

Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből

Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről

Tovább olvasom >>>
2021.09.15 - tiszatáj

FERENCZY ORSOLYA MUSETTA SZEREPÉRE KÉSZÜL
Sűrű évad vár Ferenczy Orsolyára, a Szegedi Nemzeti Színház Erdélyből indult fiatal magánénekesére, akit legközelebb októberben Musetta szerepében láthat a közönség Göttinger Pál nagyszínházi Bohémélet-rendezésében. Novemberben Belinda, decemberben Konstanze, márciusban Donna Anna szerepében lép színpadra, az évad végén pedig a Marica grófnő Lizáját alakítja… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.13 - tiszatáj

STILLWATER
Műfaji hagyomány és szerzői világkép példás egyensúlya: Tom McCarthy védjegyei nem tűnnek el, a 2015-ös Oscar-nyertes Spotlight után a független közegből érkező direktor újabb lépést tesz a populáris filmkészítés irányába, de csupán annyi sallanggal, hogy azok ne gátolják ambíciói kiteljesedését… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.13 - tiszatáj

HORVÁTH DÁNIEL FESTŐMŰVÉSZ MÁS TÁJAK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSA A K GALÉRIÁBAN
Lead: Burjánzó, zöldellő növények kavargó színfoltjai borítják be a K Galéria alagsori kiállítótermét. A buja növényzet között hol katonák masíroznak kivont karddal, hol piciny házikó képe tűnik fel egy szikrázó gyémánton. Horváth Dániel új, Más tájak című kiállításának különös tájképei között járok… – TAKÁTS FÁBIÁN BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.09.12 - tiszatáj

KÖZÖNSÉGTALÁLKOZÓ KRASZNAHORKAI BALÁZS RENDEZŐVEL A BELVÁROSI MOZIBAN
A gyönyörűséges Máramarosi-havasokban játszódik Krasznahorkai Balázs első nagyjátékfilmje, a különös apa-fiú történetet elmesélő Hasadék, amiről a rendezővel és a fiút alakító Babai Dénessel hallhattak beszélgetést a Belvárosi mozi nézői a péntek esti vetítés utáni közönségtalálkozón. Házigazdaként Ibos Éva kritikus, művészettörténész faggatta a vendégeket… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)