06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
06.08.
| A Szőke Óceán – Szépírók a Vígmatrózban >>>
05.27.
| Isteni testek – kötetbemutató >>>
05.17.
| Munkácsy-díjas festőművész kiállításával nyit újra a REÖK >>>
05.14.
| Online Túlélősóval jelentkezik Szegedről a MASZK Egyesület >>>
04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
 TiszaLINE Szalon

05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Egy sertés élete
2021.06.11 - tiszatáj

GUNDA

Növényi táplálkozást szorgalmaz, leölt állatok milliárdjai ellen szólal fel. Szerencsére azonban Viktor Kosszakovszkij nem nyílt propagandában érdekelt: a Gunda intim közelségből szemléli egy mikroközeg állatvilágát.

Joaquin Phoenix executive producerként szállt be a produkcióba, mely egyébként Paul Thomas Anderson tetszését is elnyerte – nem véletlenül, a húsfogyasztás ellen hírhedten, aktivistaként is (vagy éppen Oscar-beszédben) lázadozó sztár e dokumentumfilm rétegzett stiláris megoldásait ugyancsak észlelhette, mint tematikai vonásait. Kosszakovszkij ugyanis több kortárs dokumentum-látlelet, például a Honeyland legszebb hagyományait követve szubjektivitást olt tárgyilagosságba. Nagyrészt briliáns egyensúlyt figyelhető meg. Poézis és dokumentarizmus tökéletes násza végig fenntartja a figyelmet, sosem tűnik úgy, hogy a két, látszólag radikális ellentétes kifejezésforma egymás vesztére törne.

 

 

Fekete, apró lyuk éktelenkedik egy disznóólon: emberi szemmel nézve a rés cseppet sem tűnik gigantikusnak, sőt, azt mondanánk, könnyen átjárható. Kosszakovszkij viszont másképpen tekint ugyanarra – a Gundában e hasadék a címszereplő anyakoca és kicsinyei parányi, féltve óvott életterét jelenti. Biztonságos környezetet, amely csupán ideig-óráig lakható be, ki tudja ugyanis, mikor csapnak le rájuk a hentesek vagy érkezik több munkatárs egy független gazdaságtól és vagonírozza őket az ismeretlenbe. Rögtön nyilvánvalóvá lesz, a Gunda relatívan értelmezi az otthon, a nyugalom vagy épp a már kialakult letelepedés fogalmait: az állatokra ismeretlen erőként, háttérből, magyarázat nélkül lesújtva leselkedik a végzet, amely nem más, mint maga a gyarló ember mértéktelen fogyasztásban, kapitalista termelésben kivetülő tudatlansága.

Igaz, a nem ábrázolt történésekre csupán következtethetünk. Hiányzik a zene, ahogy emberi beszédhang sem szűrődik a disznók, később tehenek és csirkék környezetébe: Kosszakovszkij az első perctől az állatok perspektíváját ruházza nézőire, Egil Haskjold Larsen és a direktor közösen operált felvevőgépe végig a négylábúak, szárnyasok magasságáig emelkedik, talajközelben marad. Tágas panorámákról nem is álmodhatunk, még a napfény is csak ritkásan süt be – a Gunda sorsszerűségként tételezi a disznók és a többi állat passzív lődörgését, a soha ki nem számítható vihar előtti csendet. Persze, gyakran tűnhet úgy, épp nyugalom van, sőt, leginkább azt a benyomást is kelti a rendező, nincs semmi probléma, az élet zajlik a saját medrében, így a Gunda többek szemében akár unalmas, sehová nem tartó pillanatfelvételként csapódhat le. Nézzük az állatokat, a természet csak úgy húzódik a távolban – a képlet viszont némileg bonyolultabb.

 

 

Bármiféle szenzációhajhászatot vagy NatGeo-típusú marketingstratégiát mellőző természetfilmjében Kosszakovszkij azért voksol a fekete-fehér vizualitásra, mert egyfelől poézist kölcsönöz vele a látottaknak, másfelől baljós hangulatot is sejtet, mi több, a hol kontrasztos, máskor szürke tónust öltő képek inkább melankóliával ruházzák fel a játékidőt, mint játékossággal. Részletesen figyelemmel követhetjük, amint Gunda gyermekei anyjuk csecsén lógva betevőhöz jutnak, de azt is, ahogy az utódaihoz dörgölőzött anyamalac olykor majdnem agyonnyomja őket a súlyával. Testközelbe férkőzünk a fű által legyezgetett csirkék arcának tanulmányozásakor, már-már bukolikusnak véljük a kietlen, poros talajon vonuló birkák snittjét. Panteistának ható, a természet és az élőlények harmóniáját sugalló jelenetek központozzák egymást, melyekre óriási szükség is van – a Gunda így tart vissza bennünket a letargiától, a rendező nemcsak sötét hangulatot kreál, képes oldott légkört is a vászonra festeni. Kosszakovszkijnak ugyanis nyomatékosan szívügye az állatok kísérete, sőt, kamerával zajló, humanista oltalmazása: a Gunda pontosan azért nem süllyed érdektelenségbe, mert a bőrünkön érezzük a disznók, csirkék, tehenek felé táplált intimitást, mely révén a mi szívünk is megesik a kiválasztottakon, ráadásul a direktor zömmel jól eltalálja, mikor válasszon száraz beállításokat és mikor ruházza fel csaknem emberi minőségekkel a disznópopulációt.

 

 

A norvég gazdaságban éldegélő egyedek sorsát különben is nekünk kell fejben összeraknunk. Jórészt a közelik dominálnak, egyszerre reflektálva az állatok közelében tapasztalható gyengédségre, illetve szűkös, változtathatatlan mozgásterükre, ezen kívül lényeges szerepet tölt be a mozgás. Leltároznunk ildomos, egy állat épp hová tart, miért ebbe vagy abba az irányba mozdul el, a külső terek hogyan befolyásolhatják a fizikumát vagy a sorsát, cezúraként zúdulni kezd-e az eső vagy tiszta marad-e az ég, önfeledten csócsálnak-e vagy boldogtalanul nyögnek: a Gunda legtöbbször a hangulat és a parányi impressziók nyelvén antropomorfizálja az állatszereplőket. Valóságos szimfóniával ér fel a sertés-, tyúk-és tehénállomány ritmikus napjainak leltárba vétele, így bontakozik ki teljesen költőiség és objektivitás hibátlan frigye – a fajok különleges tánca, valamint mindennapi rezdüléseik nyomon követése a Mikrokozmosz és a Hukkle magasságáig repítik Kosszakovszkij egyedi kísérletét.

Vezérgondolatát azonban az utolsó pillanatban sem téveszti szem elől: a Gunda ugyanazzal a fekete lyukként tátongó, faólból kihasított darabbal fejeződik be, mellyel indult, vagyis a címfigura és népes rokonságának élete körkörösen ugyanabba a tehetetlenségbe tér vissza, önmagára zárulva. Kosszakovszkij a befejezésben részben ki is mozdítja a disznócsaládot természetes közegéből és ekkor kevésbé felhőtlen az örömünk, inkább csüggedten, kényszerű rezignációval fogadjuk a konklúziót – egyszerre bánatos és megható utolsó perceiben a Gunda útjára engedi „hősét”, miközben csak találgathatunk, mi vár rá az újabb kiszámíthatatlan otthontalanságban.

Szabó G. Ádám

 

 

 

Gunda (2020)

Rendező: Viktor Kosszakovszkij

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , ,
2021.06.15 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
KORMÁNYOS ÁKOS: PARAVÁN
Írjuk le anyánk kezét, írjuk le partnerünk testét. Cirok Szabó István Agancspark című kötetében párhuzamként kínálkozik az erdő. A Paraván beszélője ezzel szemben próbálja analitikusan, anatómiai pontosságra törekedve leírni partnere testét, mégis csak az agytekervények közé jutva kiált fel: „Megtaláltalak. / Itt eredsz. / Itt vagy.” A szelíd Agancspark és a nyers Paraván eredője, a felismerés mégis ugyanaz: ember és természet csak együtt értelmezhetők […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.15 - tiszatáj

DÓMKERTI ZENÉS ESTÉK
A „püspöki fészek” udvarán ezen a nyáron is megrendezik a Dómkerti Zenés Estéket, a következő évadban pedig világsztárok is fellépnek Szegeden a Filharmónia Magyarország koncertsorozatában, a Tisza bérletben […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.14 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
Az utóbbi időben számos fiatal költő figyelemre méltó kiadványát vehette kézbe az érdeklődő olvasó. Ezek egyike az Agancspark című verskötet volt, Cirok Szabó István tollából. A karcsú, mintegy hatvan oldalt kóstáló könyvecske három ciklusába – Lékhorgászat, Nem tapsol senki, A madarak már elmentek, most a halak vándorolnak – mindössze harminchárom verset gyűjtött össze a szerző… – BERETI GÁBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZABÓ IMOLA JULIANNÁVAL
Június 19-én Szabó Imola Julianna is vendége lesz a Tricikli Fesztiválnak. A Megálló Közösségi Házban a gyerekirodalom és illusztrációk viszonyáról beszélget majd Kollár Árpáddal, segít bemutatni Darvasi László Pálcika, a detektív című könyvét, és részt vesz a Grand Café Ráolvasás Extra elnevezésű zenés felolvasásán. A szegedi meghívás apropóján gyermekirodalmi-szépirodalmi-illusztrátori pozíciójáról, a 2020 decemberében megjelent Holtak aranya, holdak ezüstje című könyvéről, és a fesztivállal kapcsolatos várakozásairól, terveiről kérdeztük… – VESZPRÉMI SZILVESZTER INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

Tovább olvasom >>>
2021.06.11 - tiszatáj

GUNDA
Növényi táplálkozást szorgalmaz, leölt állatok milliárdjai ellen szólal fel. Szerencsére azonban Viktor Kosszakovszkij nem nyílt propagandában érdekelt: a Gunda intim közelségből szemléli egy mikroközeg állatvilágát… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.09 - tiszatáj

OPERA ÚJRA ÉLŐBEN – ANDREA CHÉNIER
Az opera azért nagyszerű dolog! Különösen élőben, színpadon. Vagy 8 hónap után ismét élőben hallgatni operát – leírhatatlan mámor! Különösen, hogy az ember egyik kedvencét, a francia forradalom balladáját zúdítja rá a Magyar Állami Operaház amúgy nem létező társulata. Május 29-én Giordano szeszélyes remekének sodró dallamai csendültek föl az Erkel Színházban. Nehezen indul a történet […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.08 - tiszatáj

GRÁF DÓRA: KÖRNYEZETISMERET
Az érzékiség halmozása érzéketlenséghez vezet – rendszerint ez a premisszája azoknak a történeteknek, amelyekben a főszereplő az egymást tételesen követő randevúiról, viszonyairól számol be. Monoton sorban felbukkanó és eltűnő (fél)idegenek, utánuk egyre nagyobb űr, elszakadás a valóságtól, stb. – gyakran találkozunk ennek a lélektani folyamatnak az ábrázolásával. Gráf Dóra Környezetismeret című, debütáló lírakötete először is azzal lep meg, hogy habár jelentős részben ilyen versszituációkból építkezik – a női beszélő férfiakkal találkozik, akik valamilyen benyomást tesznek rá, függetlenül attól, (kiderül-e,) mi történik köztük –, merőben szokatlan irányba futtatja ki a szövegeket. Ugyanis derű sugárzik belőlük… – PUROSZ LEONIDASZ KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.06 - tiszatáj

EGY LÉTKÖTÉLEN EGYENSÚLYOZÓ GONDOLATAI A TÚLSÓ PART FELÉ.
Nem kellett ehhez a rövid esszéhez címet keresnem. Maga a kötet fedőlapja annyira találó. Nem tudok jobbat. Emlékidő. Őszintén megvallva, nem az esztéta igényességével, hanem a személyes érintettség miatt olvastam el, szinte egy szuszra, a kötetet. Javíthatatlan individualistaként, mindig magamat, a saját életemet kerestem – és találtam meg – a versekben… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)